Életem hajnala 10.fejezet

Ott ültünk és bámultunk magunk elé.Én törtem meg a csendet.
-Ki kezdi?
-Majd én-mondta-szóval mikor a bowling előtt megcsókoltalak akkor én is tiszta piás voltam.De azzal a csókkal az vezérelt hogy tetszel.Nem is kicsit.Mikor hozzám érsz valami olyan érzés fog el amilyet eddig nem éreztem.
Hallgattam egy darabig.
-Mikor megcsókoltál-kezdtem és éreztem hogy én is egy Rob féle monológot fogok előadni.-ahhoz foghatót még nem éreztem.Aztán azon gondolkoztam hogy mekkora egy állat vagyok hogy délután tökön rúgtalak most meg itt smárolgatok veled és hogy vajon miket ittam ami ilyen hatással van rám.Aztán mikor ma a reggelinél megfogtam a kezed ugyan ezt éreztem.Úgyhogy ciki-nem ciki nekem is tetszel.
Megemelte az állam és a fejem maga felé fordította.
-Szeretlek-mondta halkan és megcsókolt.Lassan szenvedélyesen.
-Én is szeretlek-suttogtam.
-Szobára gyerekek!-ordította Kellan.
A szitu a következő:mindenki az én erkélyemen áll.Ash-t Jack öleli Lolát Kellan Krist Pedig Taylor.Az én válaszom erre egy ragyogó mosoly és egy beintés volt.Majd folytattam a nyálcserét Robbal.Végigdöntött a napozóágyon és úgy folytattuk.Nem csináltunk mást csak csókolóztunk.Aztán beszélgettünk.Szinte megtudtunk egymásról mindent.
-Miért ellenkeztél annyira az elején?
-Hát tudod...Lola mondta mikor elájultam hogy fél éve nem volt barátom.
-Igen.
-Szóval a pasi majdnem megölt.Azóta nem bízok senkiben.
-Jézusom.
-Hát igen.Ma már csak rossz emlékként tekintek rá.
-Nehéz lehetett.
-Nem volt nehezebb mint feldolgozni anyuék halálát.
-Mit tett veled?
Felhúztam a pólót hogy szabaddá tegyem a hasamat.Egy kör alakú sebhely volt az alhasam jobb oldalán.
-Belelőtt a hasamba-mondtam halkan.
-Jézusom...-szegénykém tisztára elsápadt.
Egy öt percig csak ült és bámult maga elé.Most én emeltem meg az állát és magam felé fordítottam.
-Héé...-mondtam és halványan elmosolyodtam.De ő csak nézett rám.A szemében sajnálat keveredett fájdalommal és szánalommal egyetlen halálos koktélt alkotva vele.Röviden megcsókoltam.
-Semmi baj.Itt vagyok és élek.-szomorkásan elmosolyodtam.-egy valamit leszámítva tökéletesen jól vagyok.
-Egy valamit?
Ezt nem kellett volna mondani.
-Nagyon...kevés az esély hogy... teherbe essek.Vagy ha az megtörténik akkor kb annyi az esélyem hogy egészséges lesz mint egy majomnak arra hogy repülni tudjon.De a doki azt mondta hogy történhetnek csodák...
-Több mindent éltél át 2 év alatt mint amennyit gondoltam-mondta halkan
-Jajj.Most nehogy már elkezdj sajnálni.Megvetem a sajnálatot.-kicsit megpofoztam-Azt a Robot akarom itt látni akivel az előbb smároltam.-elmosolyodott.
-Ideje lenne aludni.
-Miért?
-Kezd felkelni a nap.
-Tényleg.Menjünk.
Kézenfogva mentünk be a házba ahol a barátaink mosolyogva fogadtak.Ami még érdekes volt hogy Kellan és Lola is fogták egymás kezét.
-Lemaradtunk valamiről?-mutattam a kezükre
-Igen.Lemaradtatok.-vigyorgott Kellan
-Gratulálok-mondtuk Robbal
-Mi is nektek-mondták
-Mi elhúzunk aludni.Szerintem rátok is rátok férne.A kukkolás fárasztó dolog...
-Kackac röhög a vakbelem.
Odamentem hozzá és megöleltem
-Tudod...én vicces lány vagyok =)
-Na menj aludni.Csipkerózsika.Aztán nehogy holnap már egy mikroszkópikus lénnyel a hasadban kelj fel...
Nagy ugrálás árán fejbe vágtam.
-Ha tudnád hogy...
-Mit tudnák?
-Semmit.Nehéz erről beszélni...
Lola a fülébe súgta a választ.Csúnyán néztem rá.
-Óóóó.Már értem.
-Miről van szó?-Ash és az ő kíváncsi természete...
Lola az ő fülébe is elismételte amit Kellynek.
-Na most akkor mi van?-Kris
-Nem lehet gyerekem.-mondtam halkan.A könnyek folytogatták a torkomat.
-Miért nem?-kérdezte Taylor halkan.
-Rob vagy Lola mondjátok el nekik-ezzel felrohantam a szobámba.Nem sírtam.A könnyek a gyengeség jelei.Inkább csak elmélyültem magamban.Mikor a kórházban felébredtem... a doki arca miközben elmondja... Andy sajnálkozó arca... amennyit sírtam miatta... hihetetlenül soknak tűnt így egyszerre.Kopogtak.
-Gyere
Taylorral találtam szembe magam.
-Szia csajszi.Na mizu?
-Semmi.Nyomorultul érzem magam.
-Elhiszem.-leült mellém az ágyra és megölelt.
-A nővéremnek sem lehet.
-Sajnálom őt.
-Én meg téged.
-Kösz hogy vagy nekem.
-Semmiség.
Még egy pár percig öleltük egymást aztán kiment.Aztán jöttek a többik.Bocs én nem akartam felhozni...nem tudtam hogy ilyen érzékenyen érint...ilyesmik.Az utolsónak Rob maradt.Csak öleltem szótlanul.Majd elaludtam.