Életem hajnala 46.fejezet

meghoztam az ÉH. utolsó fejezetét. nagyon nagyon remélem hogy tetszeni fog. remélem ez nem csak nekem egy meghatározó pillanat... meghatározó?inkább megható.olvassatok.kommentárt kérek.ja és ha nem nagy kérés akkor a kommentárban írjatok le pár kedvenc mondatot a blogból.köszi szépen.

Három hónappal később...

Összetörtem.Mindenem fáj.Úgy érzem magam mint akit agyonvertek.Talán amíg nem voltam magamnál egy úthenger is átment rajtam.Ez megmagyarázná az újra lapos pocimat.A tekintetemet egy pici angyalra szegezem.Egy cuki rózsaszín rugdalózóban alvó, kicsi magányos angyalra, aki még mit sem sejt, hogy mi vár rá ha felnő...
-Szia kislányom...-simogatom meg a pici kis tappancsát... összerezdül érintésemre, de mégis mosolyog... aztán a tekintetem átfuttatom a mellette alvó másik angyalkára... eszembe jut a híres mondás... a baj csőstül jön...esetemben nem a baj hanem a boldogság... a rég várt boldogság ami végre rám talált... egész pontosan mikor is? Január 17-én hajnali fél hatkor.Bianca két és fél kilóval és negyven három centivel Patrick szintén két és fél kilóval és negyven öt centivel.
Kopogás.A hang irányába nézek.Rob mosolyog rám az üvegen keresztül.Tényleg... ő még nem is láthatta a kicsiket... intek neki hogy jöjjön ide.Mosolyt nem sikerül összehozni, ahhoz még nagyon fáj.Beslisszol az ajtón és leül mellém.
-Szóval ők azok...
-Ki mások lennének?
-Hogy érzed magad?
-Őszintén?
-Mit érek a hazugsággal?
-Hát semmit.Őszintén... baromi szarul.
-Hozzak valamit?Egy doboz... öhm... karton cigit?
-Még vagy két évig ne.Addig egy csókkal is beérem.-mosolygok.
Rövidke és nagyon nagyon édes csók...
-Ez hiányzott.
-Elhiszem.Belőlem sosem elég...
-De az egódból igen.
-Mikor vihetjük haza őket?
-Pár napon belül.Addig még megnézik hogy jól fejlődnek-e meg velem is lesznek vizsgálódások meg ilyesmik.
-Értem.Annyira... összetörtél.
-Leesik végre?
-Ja... én nem vagyok annyira fitt mint te.
-Édesem... neked nem kellett hajnalban megszülni két gyereket.
-De neked volt segítséget.
-Nem sok.A nővérke fogta a kezem.El is törtem két ujját.Micsoda puhány nő... vajon miből vannak a csontjai?Porcelánból vagy üvegből?
-Talán csak te vagy túl erős.Angyalkám-elmosolyodik.
-Az angyalok ők.-mutatok a két alvó babára akik még fel sem fogják ezeket a szavakat.A két édes picike angyal... két kicsi darab belőlünk...
-Szóval Liliann Bianca és Robert Patrick?
-Igen.
-De Hale vagy Pattison?
-Természetesen Pattinson.Ha elveszel feleségül akkor már én is az leszek.Legyenek ők a kis magányos Hale-ek / hélek /?
-Hát jó...
-Andy?
-Majd kibújt a bőréből hogy nagybácsi lett.Ráadásul kétszeres nagybácsi.
-És a többiek?Sejtettem hogy Andy így fog reagálni.Elmondták milyen volt mikor én születtem...
-Mért milyen?
-Fel alá rohangált a folyosón, mindenkit megölelgetett és azt üvöltözte hogy megszületett a húgom.Hajnali fél négykor.
-Ezt csinálta a szállodában is.Csak itt azt üvöltözte hogy megszülettek.
-Szállodában?
-Átment Kellanékhoz bulizni még azelőtt hogy behoztalak.
-Értem... és a többiek?
-Lola és Ashley sírva fakadt, Kristen csak nevetett Kellan vigasztalta a csajokat, Jack pedig azt kérdezgette hogy lehet-e a keresztapa.Taylor... hát őt nem tudom.Azt mondták épp alszik.Selena pedig nem tudott mit szólni úgyhogy csak simán gratulált.
-Jézus... ehhez egy szót tudok hozzáfűzni : ikszdé.
-Hát körülbelül én is.Biztos ne hozzak neked semmit?
-Nem kell... illetve vennél nekem egy Twixet?
-Hát persze.-mosolygott.

Tizenhárom évvel később...

-Anyu?
-Mondjad kicsim.
-Elmeséled végre hogy hogyan is ismerkedtetek meg apuval?
A tizenharmadik szülinapjuk után csak ülünk a kanapén és nem tudunk magunkkal mit kezdeni.
-De az uncsi... -Patrick nyafog és elszínlel egy ásítást... annyira hasonlít Robertre hogy szinte elnevetem magam...
-Bia is végighallgatta hogy hogyan kell kocsit összeszerelni.Neked is végig kell hallgatnod ezt.Ígérem gyors leszek.
-Leszünk.-szól bele életem.Mosolyogni kezdek.
-Jéé de ráncos vagy-Pat
-Anyád.Illetve én.Illetve mesélhetek végre?-nevetek.
-Mesélj.-a hangjuk már nem annyira egyforma de észrevehető benne a közös hangsúly.
-Szóval.Hol volt hol nem volt...
-Anyaaa- pontosan ugyan olyan hangon nyafognak.Kicsi ikreim.
-Jó.Szóval az egész az életem hajnalán kezdődött...

segítséget kérek!

sziasztok!!!
nem tudja valaki megmondani nekem hogy honnan tudom letölteni a legfrissebb windows live messengert?valami gáz volt a géppel, apukám visszaállította x dátumra és egyszerűen nincs meg az msn a gépen!higgyétek el, próbáltam letölteni, de vagy nem indult a letöltés, mert az a webhely ahonnan próbáltam megszakította, vagy épp letöltötte csak nem tudtam telepíteni.
ha valaki tudna segíteni / amit nagyon megköszönnék / akkor írjon nekem egy e-mailt hogy mit tegyek!!!
gingin96@citromail.hu
köszönöm!
sietek a fejivel!
puszi : lettíí<3

Életem hajnala 45.fejezet

Öt hónappal később...

-Biztosan jó ötlet ez?-kérdeztem.
-Nem lesz semmi baj.Anyu mélységesen megbánta amiket tett, és mégis csak unokája lesz.
-Hát jó.
-Na gyere.Indul a gépünk.
Újra Londonba tartunk... muszáj... sajnos... de hát a boldog nagyszülőknek látniuk kell a leendő menyüket.Na meg persze az egyre jobban gömbölyödő pocimat... édes kicsi fiam... annyira szeretném már tudni hogy milyen lesz... igaz még az sem biztos hogy fiú lesz... én örülnék neki.Egy kicsi Robert a karjaimban.Egy darab belőlünk.A névötletek még mindig ugyanazok... Liliann Bianca Pattinson és Robert Patrick Pattinson.Szerelmemnek is tetszenek... csodás.
-Hé.Jól vagy?-fogja meg a kezem
-Persze csak... elgondolkodtam.
-Szabad tudnom hogy min?
Elkezdtem simizni a hasam.Elmosolyodott.
-Figyelj... ha anyu valamit mond, vagy tesz ami neked nem tetszik akkor azonnal szólj.Oké?
-Oké.
-De ugye ez nem csak olyan oké, hogy oké te hülye állat fogd már be?
-Nem, nem olyan oké, csak fogd már be te hülye állat-mosolygok.Megcsókol.
-Befogtam.
-Ajánlom is.
És újra a gondolataimba merültem.Vajon Clare most hogyan fog hozzám állni?Hiszen a legutóbbi találkozásunkkor majd nem hogy leribancozott.Jó, nem tette meg de közel volt hozzá.Szerintem nem szeret.Nem szeret?Egyenesen gyűlöl, és csak Rob kedvéért akar velem jópofizni.Na meg Patrick miatt.Az unoka jöhet de az anyja...
Megfogta a kezem.
-Le kéne szállni.
-Már itt is vagyunk?De hát csak most szálltunk fel.
-Csipkerózsikám... elaludtál kicsim.
-Tényleg?Ó baz... illetve bocs.Unalmas lehetett.
-Nem volt az.Édeses hortyogtál.
-Horkoltam?Jézus...
-Nyugi... csak én hallottam.
-Akkor oké.
Kézenfogva lesétáltunk a gépről, ahol az újdonsült sógornőim vártak minket.Lizzyvel úgy csapódtunk egymásnak mint egy mágnes.Persze csak óvatosan.De... létezik visítozó mágnes?
-Ááááá annyira hiányoztál-visította.
-Te is nekem.Ááááá- öhm... igen... rég láttuk egymást.
Vickyvel ugyanez.Hogyan tudtam élni eddig nélkülük?Rejtély.Két kelekótya kis sógornőci akikkel nagyon nagyon bírjuk egymást.Plusz egy após aki rajong értem.A szerető férfi akinek hamarosan a felesége leszek... és az anyós aki utál.De... kibírom.Legfeljebb csak akkor beszélek vele ha muszáj.És most muszáj lesz... sajnos.
A kocsiban ülünk, és róla beszélgetünk.
-És kislány kisfiú vagy meglepetés?
-Meglepetés.-mosolyogtam.
-Remélem lány leszel.-simogatja Lizzy a hasamat.-Anyukád már nem bírja a sok vásárlást.Szerintem kiöregedett...
-Anyád!Illetve Lizzy.Ne feleselj a sógornőddel.
Egy rúgást éreztem.A hasamra pillantottam.Szóval ez az.A kis focista jelölt első rúgásai.Elmosolyodtam.
-Baj van?-kérdezte Rob.Megfogtam a kezét és a hasamra tettem.
Tudtam hogy ő is érzi azt amit én.A szülői örömök.Belefeledkeztünk egymás tekintetébe.A szememben könnyek csillogtak.Letörölte őket.
-Most mi van?-Liz
-Nem tudom.-Vic.
Feleszméltem.Megfogtam a kezüket és szintén a pocimra raktam.
-Óóó-az a sokatmondó óóó... =)
Büszkén mosolyogtam rájuk.Aztán már mindenki vigyorgott... aztán nevetni kezdtünk... és nevettünk... és nem vettük észre hogy már tíz perce a ház előtt állunk... a kínok háza / legalábbis nekem /.Kiszálltunk, kivettük a bőröndöket és bementünk a házba.
-Catherine újra itt!Minő meglepetés!-Richard mosolyogva ölelésre nyitja a karjait.Finoman belebújok... mintha az apámat ölelném... Richard az én második apám...
-Szia...
-Hogy vagy?
-Tűrhetően.
-És hogy van az unokám?
-Gyakorol a foci-edzéseire.-mosolyogtam.
-Szóval bekukacosodott?
-Azt még nem tudjuk.Meglepetés lesz.De én fiút szeretnék.Egy kis mini-Robertet.
-Ehhez nem tudok mit hozzászólni.Majd kiderül.
-Bezony.
Rob eközben felvitte a bőröndöket az emeletre.Richarddal még mindig fogjuk egymás kezét.Mosolyogva néz minket.
-Na de apu... máris lenyúlod a menyasszonyom?
-Csak kölcsönvettem.-Rob átöleli a derekamat.Clare lehajtott fejjel jön le az emeletről.
-Szia anya-mondja Rob.
-Robert!-lefut és magához öleli Robot.-Nézd én annyira de annyira sajnálom...
-Ezt ne nekem mondd.-mondja szigorúan.Rám néz.Elindulok felé.Finoman megszorítja a kezem.
-Helló-nyögöm ki szégyenlősen.
-Cathy-megölelt.Egy pillanatra nem kapok levegőt, de aztán elenged.-Annyira sajnálom én nem tudtam hogy...
-Felejtsük el.
-De...
-Felejtsük el-ismétlem meg egy szégyenlős mosoly kíséretében.Újra megölel.Valahogy még mindig nem érzem azt hogy az anyámként tudnám szeretni őt... de igyekszem... nagyon nagyon igyekszem... és talán sikerülni fog... talán...
-Kérsz valamit inni?Kávé?Öhm illetve azt mégsem.Gyümölcslé?
-Kérek.Köszönöm.
Rob magával húz és leültet a kanapéra.Átkarolja a vállam.A vállára hajtom a fejem.
-Büszke vagyok rád-suttogja.
-Nagyon nehéz volt.
-De megtetted.Innen már csak könnyebb lesz.
-Remélem.
Elbeszélgettünk a boldog nagyszülőkkel, és kaptak képet a kicsiről.Egy mini-Rob.Édes kisfiam.Aztán Richard elhívta Robot egy kis beszélgetésre.Pasisarok.Tökéletes.Kicsit feszélyezett hogy kettesben maradtam Clare-rel... hiszen mit mondjak neki?Kösz hogy tönkeretted a kapcsolatunkat?Passz...
-Cathy... ha megkérdezek valamit, és megkérlek hogy válaszolj őszintén, és utána megkérlek egy dologra akkor megteszed?
-Attól függ...-vajon most kéri azt hogy szálljak le Robertről?
-Szóval... látszik rajtad valami... amit nem tudok megfogalmazni hogy mi az... de nagyon látszik rajtad egy érzés... egyfajta megvetés... és csak találgatni tudok hogy ki iránt de nagyon valószínű hogy Robertet veted meg ennyire... szóval áruld el nekem hogy csak érdekből vagy vele?
-Mi?Ezt... ezt mégis hogy képzeli?
-Cathy ne tagadd.Látszik rajtad.
-Nincs mit letagadni! -itt már kiabáltam.-Tiszta szívemből szeretem Robot!Maga szerint talán érdekből mondom el neki egy nap háromezerszer hogy szeretem?Érdekből vagyok terhes?Érdekből vagyok a menyasszonya?Érdekből csinálom ezt az egészet?Jó duma volt hogy sajnálja.-befutottam Rob szobájába és csak sírtam és sírtam...

~Robert szemszöge~

Kiabálás.Ajtócsapódás.Zokogás.Befutok a nappaliba.Anya ül ott egyedül és baromira elégedett képet vág.
-Itt meg mi történt?
-Ja semmi semmi... megkapta amit érdemel.
-Anya... mit mondtál Cathynek?
-Megkérdeztem tőle hogy csak érdekből van-e veled.
-Anya... kösz szépen.Ezt... ezt most megcsináltad-elindultam felfelé a lépcsőn-Ha nem lesz unokád köszönd magadnak.-Felérek a szobámba.Cathy a kagylófotelben ül és a térdére hajtja a felét.Zokog.Letérdelek elé.
-Kicsim...-összerezzen.Nagy kék szemeivel az arcomat pásztázza.Felülök mellé és az ölembe húzom.A vállamon sírja ki magát.
-Nem mehetnénk haza?-kérdezi szipogva.
-A ma esti járatot törölték.Csak a holnap reggelivel tudunk elmenni.Annyit kibírsz itt vagy menjünk szállodába?
-Kibírom.-mondja halkan.Megpuszilom.
-Gyerek.Késő van.Aludni kéne.
-Jó... fogat mosok-bevonul a fürdőbe.Egyszer még megölöm az anyámat...
Cathy mellém fekszik.Magamhoz ölelem és mélyeket lélegzem a hajából...
-Azért jól vagy... vagytok?
-A körülményekhez képest jól.Még mindig gyakorol.
-Micsoda?
-A foci-edzésekre...
Nevetek és megcsókolom.
-Annyira szeretlek.
-Én is téged.

Életem hajnala 44.fejezet

Már egy hete hogy elment... nem sírok utána.Most bebizonyította hogy milyen is ő valójában.Optimistán fogom fel.Lehet még száz pasim is... de őt nem fogom elfelejteni.Életem legszebb tíz hónapja volt... pusztán azért mert itt volt velem, támogatott mikor kellett és szerethettem... vagy talán még szeretem is?Nem tudom.Kopognak a szobám ajtaján.
-Gyere.-a hangon halk.Semmi szín nincs benne mióta elhagyott.Olyan mint az életem.Sivár szürke és jelentéktelen.Legjobb lenne öngyilkosságot elkövetni... senki sem gyászolna... mindenkinek könnyebb lenne.... nincs Cathy.Nincs szomorúság.Csak egy boldog élet és a megnyugvás a halálban... Jack dugja be a fejét az ajtón, majd beljebb sétál.
-Bejöhetek?
-Már bent vagy.Mizujs?-talán ha tudnék egy kis érdeklődést csempészni a hangomba akkor békén hagyna... nekem nem kellenek lelkizős beszélgetések, nem kellenek a szentbeszédek.Csak a csend kell, a magány...
-Cathy... mi a frász van veled?Gyere el velem szórakozni egy kicsit vagy moziba vagy mit tudom én... csak mozdulj ki egy kicsit ebből a szobából... kérlek-Jack.-Hova lett az én bulizós mosolygós Cathym?
-Tegnap temették.
Leült mellém és megölelt.
-Hidd el én tudom hogy mit érzel most-felhorkantam- tényleg tudom Cath.Számtalanszor hagytak már el.És tudod mit tettem?
-Biztos elmondod.
-Mosolyogva továbbléptem.Nem sajnálkoztam.Kérlek... tedd te is ezt.-felállt és kiment.Tényleg ezt kéne tennem?Tojni a világra és mindenre?Nem tudnám megtenni.Talán ha nem növekedne bennem ez a kicsi darab belőle akkor könnyebb lenne.Nem fogom elvetetni.Ő az én gyerekem.Az apja mellékes.Lefeküdtem az ágyra és elaludtam.Nem álmodtam semmit.Végre semmi.Egy nyugodt alvás egyedül... álmok és sikoltozás nélkül... csodás... arra keltem hogy Jack beszél hozzám.Nem nyitottam ki a szemem.Csak hallgatóztam.
-Hogy hagyhattad el?
Csend.Itt jöttem rá hogy telefonál.
-Nézd... elhiszem hogy sok más valami fontosabb de Cathy teljesen összetört.
-...
-Ez nem az én dolgom.Megvigasztalni neked kéne.
-...
-De igenis a tiéd!Azt hitted hogy minden szép és jó lesz miután csak úgy kisétálsz az ajtón?Ha nem jössz vissza akkor magammal rángatlak.
-...
-Hogy miért?Mert terhes azért.
-...
-Jól hallottad.Cathy terhes tőled.
-...
-Pedig mégis.Húzzál idefele de nagyon gyorsan vagy megkeserülöd.Értve vagyok?
-...
-De nincs de!Most azonnal iderepülsz vagy a farkadnál fogva rángatlak ide!
-...
-Cső.
Visszaaludtam.Vajon kivel telefonálhatott Jack?Annyira fáradt vagyok... nem tudom... nem akarom tudni.Remélem nem vele... ha visszajönne... abba belehalnék.De ha nem ő akkor kinek kéne tudni életbevágóan hogy terhes vagyok?Nem érdekel... aludni akarok.A vágyam teljesült.Nem álmodok... jobb lenne ha fel sem ébrednék... meg akarok halni...
Egy meleg kéz simít végig az arcomon.Felriadok és az ő arcával találom magam szembe.
-Te meg mit keresel itt?
-Én annyira sajnálom... nem tudtam hogy terhes vagy... ha tudom akkor nem megyek el... kérlek Cath... ne haragudj rám...-felhorkantam.
-Hallod egyáltalán magad?Hogy ne haragudjak?Hát persze.Tudod mit?Dugd fel magadnak a bocsánatkérésed.Nekünk nem kellesz!-berohantam a fürdőbe és a mosdónak támaszkodtam.Nem kaptam rendesen levegőt, de azért próbálkoztam.Felkelt az ágyamról és mögém sétál.A kezeit a hasamra csúsztatja... az érintése megborzongtat... még most is, mikor tisztában vagyok azzal a tudattal hogy itt hagyott és azzal is hogy nála jobban senkit sem utálok... de mégis megborzongok tőle...
-Mikor akartad elmondani?
-Érettségi után...
-És mi lett volna ha nem jövök vissza?
-Hogy érted?
-Mi lett volna... vele?
-Természetesen megszületik.Boldogan élünk Andyvel és a többiekkel...
-Apa nélkül?
-Vőlegénynek csapnivaló vagy.Akkor milyen apa lennél?-a tükrön keresztül a szemébe néztem.
-Akkor most jön a szentbeszéd... megváltoznék... tudod én sok pasival ellentétben képes vagyok rá...
-Aha...
-Kérdezhetek valamit?
-Eddig is azt csináltad.
-Őszinte választ kérek.
-Jó...
-Szeretsz még?
-Milyen hülye kérdés ez?
-Igazságot kérek nem újabb kérdést.
-Ez az igazság... ez egy hülye kérdés.Szerintem eléggé egyértelmű mi a válasz.
-Vagyis feleslegesen repültem ide hajnali háromkor.
-Olyan bolond vagy.-szembefordultam vele.-Persze hogy szeretlek.Felőlem a világ is fejjel lefelé lóghat én akkor is szeretni foglak,
Nem szól semmit csak megcsókol.A keze még mindig a hasamon.Nem érdekelt semmi... boldog voltam... nem kell más... semmi más...

THE END - na jó nem csak vicceltem.remélem eléggé hamar hoztam a fejit és remélem hogy meg vagytok vele elégedve.igyekeztem.puszi.

Életem hajnala 43.fejezet

Egy hónap teljes semmittevéssel.Jess-t egy héttel ezelőtt temettük el.Végigbőgtem az egészet.Ha Rob nem tart engem, és én nem tartom Andyt valószínűleg elestünk volna.Szörnyű volt.És az álmom is visszatért... minden éjjel ugyanaz.Még az utolsó hajszál is.Nem merek senkinek sem szólni.Tuti hülyének néznének.Jobb esetben igen.De rosszabb esetben... már a gumiszobában ülnék.Nem értem miért.Már május van... Rob ma ér haza.Pont a születésnapján.Ashleyékkel hatalmas bulit szervezünk neki... legjobban annak fog örülni amit tőlem kap... egy igazi kicsi Pattinson babát.A mi kis gyerekünket.Igen igen.Egy hónapos terhes vagyok.Érdekes hogy azt mondják maximum 20% az esély arra hogy terhes legyek és nekem mégis összejött.Majd kibújtam a bőrömből... a többiek is... de aztán gondolkodni kezdtem.Furcsa az élet... főleg az enyém...
A nappaliban ülünk és rá várunk.A ház feldíszítve, az ajándékok egy nagy asztalon.A nyolc órási géppel száll le.Kilencre itthon van.Most háromnegyed kilenc.Csodás.Már csak pár perc.Óvatosan felálltam és a konyhaablakhoz siettem.Semmi mozgás.Úgy tervezzük mikor belép úgy teszünk mintha bubulnánk*... édes lesz...
Visszasietek a kanapéra,leülök Kellan és Ash közé.
-Mikor jön már?-idegeskedek.
-Nyugi már...-Ash
-Na mi van picur?Ki akarod élni a perverz időszakod?Ennyire hiányzik?-Kellan és az ő hülye humora...
-Nem vagyok vicces kedvemben.
-Húú csak nem megjött?
Tudtam hogy viccel de azért tarkón csaptam.
-Áúú.Szóval már a szado mazo a kedvenced?-mikor meglátta a szemeimet így szólt -Oké haggyuk...
-Szerintem is-angyali mosoly.Kulcs-zörgés.Gyorsan lekapcsoljuk a lámpát és egymásra dőlünk.Persze rám óvatosan.Kopp kopp kopp.Két cipő a kövön.A villany felkapcsolódik.Úgy terveztük hogy mindenki felkel csak én nem.Én még játszom egy kicsit az alvást.Kellan óvatosan letesz maga alól.
-Sziaszt...-lepisszegik.Itt Kelly rám mutat.Asszem.-...ok.Alszik?
-Annyira várt téged... hajnali három óta fent van.
-Édesem...-egy meleg kéz megsimítja az arcom.-Cathy... édes... jó reggelt...
Felriadok.
-Jézus Rob te itt?És ti...-nézek zavartan a többiekre-Mért nem raktátok el az aj... ja semmi-mikor láttam hogy az asztal előtt állnak megnyugodtam.-Hányadika van?
-Tizenhárom.
-Jézus!Születésnapod van!És én nem... vettem semmit-zavartam hajtom le a fejem.
-Kicsim... nekem már magában elég az hogy te vagy nekem.
-Édes vagy... jéé.Mi az ott?-az asztalra mutatok.A többiek félreállnak.
-Srácok... kösz de... nem kellett volna... tényleg.
És bontogatni kezdte az ajándékokat.Annyira... nem tűnt huszonnégy évesnek.És újra hat év... nem zavar.Mellette idősebbnek érzem magam.Nem... talán nem is ez a megfelelő szó... érettebbnek.Tekintve hogy hamarosan gyerekem lesz... Épp a gitárt bontogatja amit tőlem kap... édes.Ahogyan felcsillan a szeme... tényleg mint egy öt éves gyerek aki most kapja azt a kis Match-Boxot amire várt... elnevetem magam.
-Ez csak egy gitár...
-Ez... gyönyörű... köszönöm-megcsókol.
-Igazán nincs mit.
Aztán bontogat tovább.Annyira... édes.A többiek elmennek és ketten maradunk.Még nem akarom neki elmondani.Hiszen alig tudtam meg... majd ha leérettségiztem.Már csak egy hónap...
-A te ötleted volt?-kérdezi.Előbbi jó hangulatának már egy szikrája sincs benne.
-Igen.Ashleyvel terveltük ki.Talán... nem tetszik?
-De... tetszik csak... nem érdemlem meg.-lehajtja a fejét.
-Édes...-odamegyek mellé és megfogom a kezét.-Mért ne érdemelnéd meg?Hivatalosan is huszonnégy lettél... tatusom-mosolygok.-Szeretlek.
Nem mond semmit csak megcsókol.
-Köszönöm.
-Nincs mit.Te is szerveztél bulit nekem.Elmegyek fürdeni.
-Menj csak.
-Te nem jössz?
-De... csak elpakolok.
-Oké.-Felszaladtam, összekapkodtam a cuccom és bevonultam a fürdőszobába.A kádat teleengedtem vízzel, nyomtam bele egy kis habfürdőt és élveztem az illatokat.Beültem a kádba és relaxáltam.Annyira rég csináltam már ezt... egy hónapja... régebben ez hetente kétszer volt nyugtató zenével... most erre nem volt szügség.Csak elmerültem a habokban / na meg a gondolataimban / és élveztem a csendet.Csend... szép fogalom.Régen nem szerettem a csendet.Üvölteni akartam.Rendszeresen jártam koncertekre,bulikba, és minden zajos helyre.Legtöbbször csak a szomszédok kiabálását hallgattam.A zaj volt a nyugalom forrásom.D e anyuék meghaltak és minden elcsendesedett... nem volt több zajos hely... nem volt több koncert, sem kiabálás.Semmi.Csak én, a feketeség, és a csend.Kopogtatnak.
-Gyere.
Rob dugja be a fejét az ajtón.
-Beszélnünk kell.
-Mondjad.
-Inkább gyere ki.
-O...-becsukta az ajtót-...ké.
Kiszálltam a kádból, megtörölköztem, és felöltöztem.Elrendeztem a fürdőszobát és kiléptem.Rob már az ágyon ült.Kabátban és cipőben.Mellette két bőrönd.
-El kell utaznod?-kérdeztem.
-Igen.
-Hova mész?-ma már fel se vettem.Legtöbbször mindig utazik valahová.Aztán hazajön...
-Londonba.
-Mikor jössz?
-Nem jövök vissza.
-De... miért nem?
-Nézd Cathy... -felállt és mellém sétált.-Mindkettőnknek jobb lesz így.Én élem az életem és te is.Kérlek értsd meg.
Erőtlenül bólintottam.
-Szia...
Ezzel a rövid kis mondattal kisétált az ajtómon... le a lépcsőn... ki az ajtón... ki az életemből... valószínűleg örökre...

*bubulni = aludni. ez egy barátnőm féle kifejezés.náluk szilvesztereztem és mivel egy évvel fiatalabb nálam ezért mindig azzal szivattam hogy tett le a buksid és csucsu.ő elismételte : tedd le a csuksid és bubu. elvoltunk.a fejezetért ne haragudjatok.jóvá teszem.ígérem.ne kövezzetek meg... írjatok kommentárt légyszíííí
puszi : lettííí<3

Életem hajnala 42.fejezet

Immár hivatalosan is túl vagyunk a balettversenyen.Országos második helyezés... Szép estém van.Andy épp Jessicánál, Robert meg nálam... talán kicsit túlzásba vittük a pezsgőzést.Nincs különösebb alkalom... csak azt ünnepeljük hogy mennyire szeretjük egymást... az utóbbi időben talán túlságosan is... de hát ránk fért.Amennyit veszekedtünk... borzasztó volt.Nap mint nap a plafonon voltam, sírtam, üvöltöttem, tányérokat törtem össze.Most eldöntöttük hogy mindennél jobban szeretjük a másikat és nem tudunk a másik nélkül élni.És most ezt ünnepeljük.Több mint nyolc üveg pezsgőt benyakaltunk.Persze ehhez jön még minden flanc.Gyertyafényes vacsora / egy boxerben és egy pólóban mindkettőnk részéről / eper aztán forró szintén gyertyafényes, és relaxációs zenés fürdő... de megérte.Most is épp a kádban ülünk.Nagyon be vagyunk állva.Minden hülyeségről kezdtünk el beszélgetni amiknek nagy röhögés a vége...
-Szerinted mit csinálhat most Micky Egér és Donald Kacsa?-kérdeztem nagy vihogás közepette.
-Szerintem éppen azon morfondíroznak hogy ma este melyik döntse meg Minit...-csuklott egyet, majd kortyol egyet a poharából.Olyan iszonyatos hanggal nevettem hogy visszhangzott.
-Áú...
-Mi az?-kérdezte
-Bevertem a fejem- és ezen még jobban nevettem.És csak nevettünk és nevettünk és nevettünk... egészem addig amíg nálam el nem sötétült minden.Talán elaludtam vagy valami ilyesmi... hihi...
Iszonyatosan fáj a fejem.Szét fog robbanni.Áúúú... bevettem egy fejfájás csillapítót és megreggeliztem.Robot nem találom sehol.A telefonomhoz kaptam.Gyorsan tárcsáztam és vártam.Négy csöngés... a fejem szétmegy... öt... mit szétmegy?Alkotóelemeire esik.Nagyon fáj... hat... a hetediknél felvette.
-Hol a francban vagy?-kérdeztem köszönés helyett
-Neked is jó reggelt édes kis menyasszonyom.Talán inkább délutánt.Hogy szolgál az egészséged?Mellesleg vásárolok.Tudtam hogy ki fogod fosztani a hűtőt így hát előre látóskodtam.Remélem nincs ellenedre.
-Nincs... csak megijedtem.Bocs.
-Semmi baj.Ha a helyedben lennék én is aggódnék.
-Édes... van a fejed felett plafon?
-Igen van... miért?
-Mert mindjárt elszállsz.Egoista.
-Valaki bal lábbal kelt fel...
-Én kézzel szálltam ki az ágyból.Még a lépcsőn is úgy mentem le.-Ez igaz volt.-Szeretek reggel flitt és flott lenni.
-Nagyon jó.Akkor megyek veszek neked... fagyit.
-Csapj hozzá két doboz cigit és rendben vagyunk.Mentolos.Vékony.Sötétzöld doboza van.
-Szeretlek.
-Én is téged.Szia.
-Szia.
Édes.Ezt meg tudnám szokni... Bevásárol mert tudja hogy hullafáradt vagyok, ráadásul másnapos... Annyira... figyelmes.Talán még jobban is mint mikor terhes voltam... annyira édes... néha eltűnődöm rajta hogy mit szeretek benne.Aztán csak mondom és mondom az indokokat és arra a következtetésre jutok hogy mindent.Szeretem a bozontos haját a mosolyát a hangját ahogyan megérint... sóhajtottam.
-Szia kicsim!-ééééédes... olvad a lábujjam...
-Szia drágaságom.-köszöntem vissza.
Odafutottam hozzá és ráugrottam a hátára.
-Valakinek nagyon hiányoztam.
-El sem tudod képzelni hogy mennyire-morogtam és megcsókoltam.-Vettél cigit?-suttogtam.
-Vettem.
Puszit nyomtam az orrára, leszálltam róla és elindultam a szatyrok felé.
-Csak ennyit kapok?
Szenvedélyesen megcsókoltam.
-Na azért.
Kivettem a cigimet és rágyújtottam.Ami meglepett, hogy Rob is elővett egy dobozzal és ő is.Kérdően néztem rá.
-Nem régóta.
-És hogy hogy?Miért és...
-Shh...-egy csókkal befogta a számat.Jólesően hallgattam el.
-Miután... szóval három hónapja.Ideges voltam, feszült és valamin le kell vezetnem.Verekedni nem akarok, és sportember sem vagyok.Viszont szeretem az egészségtelen dolgokat.Érted?
Pontosan tudtam hogy mire céloz.Mikor elvesztettük... őt.
-Aha... akkor ezúttal együtt füstölünk.Ugye hogy nem rossz dolog?Hányszor próbáltam neked elmagyarázni de nem hallgattál rám...
-Igazad volt.Neked mindig igazad van.Sőt Andynek is.-Hát igen.Azután a kórházban töltött hetem után Andy is rászokott.Bejött neki.És Jess már előtte is dohányzott... cigis környezet.Tökéletes.
-Végre valaki el is ismeri...-nevettem.Egoizmus ezerrel.Megcsókolt... aztán újra az ágyban kötöttünk ki...

Az álmom minden éjjel ugyan az.Andy a vállamon zokog.Azt hajtogatja folyton hogy Jess meghalt.Öngyilkos lett.Annyira szörnyű ez a kép.Néha úgy érzem beleőrülök.Robertnek nem merek szólni mert őrültnek néz.Ez kínoz már hónapok óta.Aztán az álom egyszer csak megváltozik, és Robert nyögi be fájdalmas arccal hogy mást szeret és hogy nem jön vissza.Valaki kínoz.De miért?Mért érdemlem ezt?Valakinek azt kívántam hogy dögöljön meg a kutyája?Hihetetlen...
Mikor felébredtem az óra hajnali hármat mutatott.Robert édesen szundizott mellettem.Épp mikor aludtam volna vissza egy hatalmas ajtócsapódás és az előszobában fény gyúl.Betörő nem lehet... azok nem ennyire hülyék.Felkelek.Biztos ami biztos.Az ágyam mellé készített baseball ütőt a kezembe veszem és azzal indulok meg lefelé.Csodálom hogy Rob nem kelt fel... szegénykém biztos elfáradt.Andy rángatja le a kabátot magáról.Felnéz rám.Az arca csupa könny.
-Jézusom Andy...-leteszem az ütőt és odafutok hozzá.
-Hugi...-megölel.Arcát a hajamba temeti.Zokogni kezd.
-Andy... mi van?
-Jess...-csak ennyit bír kinyögni.Leültetem a kanapéra, főzök neki egy teát.A kezébe adom.Annyira remeg hogy félő kiönti.Elveszem tőle.Remélem nem az álmom vált valóra... Jess nem halhatott meg... nem... az nem lehet... Nem is volt depressziós meg semmi... minek beszélek múlt időben?Nem depressziós.Ő a leg-életvidámabb csaj akit ismerek... nem... nem tehette.
-Andy... kérlek nyugodj meg... ha gondolod gyújts rá vagy valami... aztán szépen elmeséled hogy mi van.Oké?
Nem szól semmit csak bólint, és elindul a konyhába.Körülbelül hat szálat szívott el.A hetedikre gyújtott volna rá mikor közbeszóltam.
-Rosszul leszel és az most nem használna.-odasétáltam mellé és megfogtam a kezét.
-Kérlek mondd el hogy mi van.
-Szóval... tegnap átmentem Jesshez.Jól elvoltunk meg minden aztán egyszer csak benyögi hogy megcsalt.Pont Ő!Szakítottam vele... persze ő könyörgött hogy fogadjam vissza és hogy sajnálja de nem hittem neki.Elmentem.Aztán egy óra múlva hívnak hogy meghalt... leugrott egy hídról.Négy órája csak a rendőrségen ültem és arra vártam hogy kihallgassanak... aztán eljöttem haza.
-Jézusom... Andy én annyira saj... részvétem-megöleltem.
-Köszönöm-suttogja.
Feltámogattam a szobájába és ottmaradtam vele... egészen addig amíg elaludtunk...

NEM érdemlitek meg.nagyon szépen köszönjétek meg luciii.*-nak hogy felkerült ez a feji.ő volt az egyetlen kommentelőm.csak miatta van most feji.ezért szóljon ez most neki=) a végéért ne haragudjatok.és KÉREK KOMMENTÁRT!!! köszi <3

Életem hajnala 41.fejezet

Úgy ébredtem mint akit elütött egy kamion, felnégyeltek, savba mártogattak, és fejbevágtak egy kalapáccsal.Totál kiütöttem magam este.De hát tizennyolc is csak egyszer leszek... vagyis voltam.Halványan még dereng... mi is volt tegnap?Kaptam egy kutyát!
-Jazzie-elkezdtem fütyörészni.Kiszálltam a jó meleg ágyból.Felöltöztem és lementem a lépcsőn.Az újdolsült kiskutyám a főző Robert mellett ült és ugatott.Robert főz?Na ezt megkóstolom.Úgy is érzem hogy valami kikívánkozik.Mikor Jazz meglátott ugatva a lábamhoz futott.Felvettem.
-Szia prüntyi.Mizujs?Rob bácsi nem ad kaját?
-Annyit evett ma már mint az orosz hadsereg.
-Pedig még csak...-az órára néztem-Négy óra?Mért nem szóltál?
-Olyan édesen aludtál... meg hát szülinapod van...
-Volt édesem csak volt.
-Az nem baj.-megölelt.-Hivatalosan is felnőttél.Milyen érzés?
-Azt hiszem hányni fogok.-Berohantam a fürdőbe és láss csodát hánytam.Csodás.Fogat és arcot mostam és visszamentem szerelmemhez.
-Pedig tegnap már kiadtál magadból csomó mindent.-csóválta a fejét.
-Ne beszéljünk a hányási szokásaimról.Semmi kedvem.
-Szóval térjünk vissza előző kérdésemhez.Milyen érzés hogy felnőttél?
-Olyan fura... nem tudom elhinni...
-Velem is ez volt.
-Jézus te milyen öreg vagy...-csodálkoztam.De most már csak öt évvel vagyok fiatalabb...
-Köszi.Te nyanya
-Nincs mit tata.
Jazzie vékony hangon ugatni kezdett.
-Jólvan te kis szőrcsomó.Most csak a te kedvedért nem verem meg ezt a séfek gyöngyét.
-Nicsak ki beszél.Merre van a járókereted?
-Nekem arra nincs szügségem.Kész van már a protkód?
-Hahaha.Nagyon vicces.
-Ugye?-nevettem.Szemmel láthatólag megorrolt rám.
-Naaa... ne haragudj rám nagy... izé Robibabám.-mosolyogtam.
-Mit akartál mondani?
-Nagypapi-kuncogtam.-Jó.Befejeztem.Nem fogok többet a korodon viccelődni.-pedig még lenne egy pár...
-Na jó.Süss el egy utolsót.-sóhajtott.
-Szőrösödik már a füled?-nevetni kezdtem.Aztán erőt vettem magamon.-Bocs.Ennyi volt-megpusziltam az arcát.Jazzie vonyítani kezdett.
-Te is kérsz prüntyi?-megpusziltam a feje búbját.Megnyalta az arcom.Újra nevettem.Olyan hihetetlen jó fej ez a kutyi.Életem legjobb szülinapi ajándéka.Cuki.
-Jól elvagytok mi?-kérdezte és átkarolta a vállam.
-Az nem kifejezés.Köszönöm-megcsókoltam.
-Igazán nincs mit.Most pedig adok neki még kaját.
-El fog hízni.
-Nem baj.Szeretem a dagi kutyikat.Na gyere te zsemleszínű szőrmók császár.Kapsz egy kis kaját.Éhen ne pusztulj nekem.
Öntöttem neki egy kis vizet, adtam neki kaját, majd figyeltem ahogy csámcsog.Már gyerekkorom óta vágyom egy kutyára de anyuék sosem engedték, mert Andy allergiás rá.Akkoriban mikor kiderültek az allergiás dolgok nagyon el voltunk keseredve.Andyvel kölcsönösen imádtuk a kutyákat.Akkor derült ki hogy allergiás rájuk, mikor az egyik haverjával mentek egy menhelyre.A srác kutyát akart venni.Andy - mivel a legjobb haverja - elkísérte.De mikor elértek addig hogy megszemléljék a kutyukat Andy rosszul lett.Kiderült hogy allergiás.Andyben egy világ omlott össze.Nagyon sajnáltam.Aztán kiderült hogy allergiás vagyok a málnára.Akkor meg én voltam totálisan elkenődve.Andyvel folyton folyvást vigasztaltuk egymást, hogy majd kigyógyulunk vagy épp hozzászokatjuk magunkat a dolgokhoz.Akkoriban azzal viccelődtünk hogy milyen szánalmasak vagyunk.Két jó dolog van a világban, a kutya és a málna és mi allergiásak vagyunk rájuk.Olyankor nagyot nevettünk a sorsunkon.De felnőttünk... most már hivatalosan is.Olyankor sajnálom hogy anyuék nem lehetnek velünk.Nem dicsekedhetek nekik hogy egy színésszel járok, nekem vannak a legjobb barátaim, és hogy rendbe jött az életem.
-Min gondolkodsz életem?-kérdezte Rob és mögém térdelt.
-Végül is mindenen... az életemen...
-Életrajzot akarsz írni?
-Gondolkodtam rajta... de... nem tudom.Olyan... nehéz.
-Neked biztosan menne.
-Nem hiszem... de azért köszi.
A telefonom csörög.
-Na haragudj.
A kanapéhoz sietek.Sissy neve villog a kijelzőn.A régi balett-tanárom... felveszem...

~Robert szemszöge~

Felveszi a telefont.
-Cathy Hale.-szól bele.
-...
-Szia.Mondjad.
-...
-Hát nem is tudom Siss.Ez egy nagy lehetőség és...
-...
-De elvállalom csak... meg kell beszélnem pár emberrel hogy mi lesz.
-...
-Nem... Andy tudja hogy azt teszem ami helyes...
-...
-A vőlegényemmel.
-...
-Tudod... Robert is nagyon félt... jobban mint saját magát...
-...
-Kösz Sissy.Majd hívlak.
-...
-Szerintem egy órán belül tudni fogod.
-...
-Köszi szépen.Szia.
Letette a telefont.Vajon ki az a Sissy?Miért hívta Cathyt?Mi az a nagy lehetőség?Mit kell megbeszélnie velem?Nem értem...

~Cathy szemszöge~

Szóval országos balett verseny.És pont rám gondolt... ez hízelgő... de... Rob mit fog szólni?Nem tudom...
-Ki volt az?-Rob
-A balett tanárom... azt akarja hogy induljak egy versenyen...
-Milyen verseny?
-Balett... de szerinted ez jó ötlet?
-Mért ne lenne jó?Megmutathatod hogy mit tudsz... ez egy hatalmas lehetőség... biztos hogy ezt akarod?
-Nincs semmi más amit annyira akarok mint ezt.
-Akkor hívd vissza Sissy-t hogy igen.
-Köszönöm köszönöm köszönöm-ugrottam a nyakába.Megcsókoltam.Aztán visszahívtam Sissyt... egy hónap múlva lesz Miami-ban... kicsit azért féltem, hogy Rob azt mondja hogy nem vagyok felkészülve erre... de ha azt mondja hogy mehetek akkor megyek is...

Életem hajnala 40.fejezet

és íme elérkeztünk egy újabb kis jubileumhoz.itt a negyvenedik fejezet.jájj.sajnálattal közlöm hogy már nem sok fejezet van hátra... de nem kell elkeseredni.az Életem hajnalán kívül még több kis fanfictionon dolgozom... minden témában.a következő... nem ne is beszéljünk erről.szóval.figyelmesen olvasd végig az elbeszélő részt.sőt inkább az egész fejezetet nagyon figyelmesen.sok mindent megtudsz belőle.és kérek kommentárt.puszi : lettíí <3

Ha nem a saját szememmel nézném magam, ha nem tudnám az okot, akkor visszatekintve erre a két hónapra ezt mondanám : Te jó ég Cathy mi a szent sz*r van veled? De megmarad a saját szemszögem és az indok is.Spontán vetélés.Hogyha ebben a pillanatban visszatekintenék ismét erre a két hónapra azt mondanám hogy javultam.Eleinte minden verekedős, orrtörős, babás dolgon sírtam.Sírtam?Az enyhe kifejezés.Zokogtam, üvöltöttem, törtem-zúztam.Fájt.Nagyon fájt.De hát melyik leendő anyának nem fáj ha elveszti a gyerekét?Ráadásul az a tudat hogy a további esélyem a terhességre 10%... ez már magában olyan lehangoló.Amilyen szerencsém szokott lenni... a büdös életben nem leszek terhes... Rob szerint manapság sokan fogadnak örökbe... talán mi is megtehetnénk... talán... de mindig bennem lenne az a tudat hogy nem az én gyerekem... nem... nem tudnám megtenni... Visszatérve a visszatekintésre.Ma már csak a nagyon rossz napjaimon sírok.Ilyenkor többet veszekszem mindenkivel... miután kikerültem a kórházból Andy és Robert versenyeznek."Ki tud jobban Cathy idegeire menni?Avagy ki tudja jobban kinyalni a s*ggét?" Bűnösnek érzik magukat.Nem az ő hibájuk.Az enyém.Egy újabb.Hogy nem tudtam befogni azt a lepcses számat... várhattam volna még simán két hónapot... hogy majd szülinapi ajándéknak tőlem kapnak egy unokaöcsit... de nem... nekem be kell jelentenem pedig még nőgyógyásznál sem voltam... csodás... Sőt még Drazsé is elpusztult... a természet alkalmazkodik a hangulatomhoz... esik a hó... Tegnap nagyon összevesztünk Robbal... este elment és nem is jött haza... nem izgat... ő volt a hülye... ő kezdett el üvöltözni... kezd mindennapossá válni az hogy sírok, és ordítunk egymással... talán nem volt jó ötlet hogy ilyen hamar eljegyzett... hiszen Andy megmondta : szinte még gyerek vagyok... talán nem is kellett volna összejönnünk... ha akkor ott a forgatáson nem találkozunk... ha elmegyek amíg Kristent sminkelik... ha nem engedem hogy a bowling után megcsókoljon... talán...
Gondolatmenetemet a telefonom szakította félbe.SMS-em jött.Rejtett szám...
"Gyere le a földszintre!"
Minek?Hülyeség... nem szoktam az ilyenekben hinni de azért elindultam lefele a lépcsőn.Lent teljes sötétség... fura... emlékeim szerint égve hagytam a villanyt... mindegy...
-Hahó... valaki...
Felkapcsolom a villanyt.A lélegzetem elállt.
-BOLDOG SZÜLINAPOT!-a barátaim álltak ott és Robert... ezek szerint huszonnyolcadika van?A naptárra néztem.Igen.Február huszonnyolc vagyis... a naptár szerint felnőttem...
-Ez... ez... nem... de... hogy és... miért?-hebegtem habogtam
-Rob elintézte hogy ne is sejts semmit-kacsintott Ash
-Te... hülye... szemét... állat... -minden szónal Robertet püföltem- tudhattam... volna... hogy...-megölelt- valamire... készülsz... bakter...-belesimultam az ölelésébe.
-Sajnálom... de hatásos volt.Tényleg nem kezdtél gyanakodni.-megcsókolt.
-Khm.Ha befejeznétek végre a nyálcserét akkor odaadnánk az ajándékokat és kettesben hagynánk a gerlepárt...-Kelly
-Nem kell ajándék.
-Bella az én szerepem.Te max.Tanya lehetsz-Kris.Időközben ő is közelebb került hozzám...-Kis Edward-birtokló
-Bella... hagyd a vámpírokra ezt a dolgot...kicsi vagy még ehhez-újra megcsókoltam.Kicsi rövid és édes csók.Aztán mosolyogva fogadtam a szebbnél szebb ajándékokat a legfontosabb személyektől.Utoljára Robert maradt.Egy nagy rózsaszín doboz volt nála.A doboz oldalán lyukak.Elvettem tőle.
-Mi ez?-kétszer megráztam.
-Héhéhé.Törékeny.
Kinyitottam.A dobozból egy kölyök labrador pislogott rám nagy álmos szemeivel.Azt hittem menten megzabálom.Letettem a dobozd és kivettem belőle.Kisfiú.Elmosolyodtam.Szétcipzároztam a pulcsim és beletettem.Megnyalta az arcom.Nevetni kezdtem.Rob mosolyogva figyelte párosunkat.Nyomtam egy puszit az arcára.
-Köszönöm.
Megsimogatta a kutyus fejét.
-Igazán nincs mit.Mi lesz a neve?
-Hmm... -a barátaim felé fordultam.Jacken megállapodott a pillantásom.
-Jasper-mondtam.
A kutyus vakkantott egyet.
-Neked is tetszik kicsim?Ugye igeeen...-kezdtem el gügyögni neki.Baromi édes volt.A csajokkal eljátszottunk vele.Édes kicsi szőrpamacs.
-De Andy... ugye nem gond?Hiszen te allergiás vagy rá...
-Szard már le.Párszor tüsszögök és kész.
-Jó oké...-A csajokkal elvoltunk.A pasik addig pasisarkot tartottak.Nem tudom miről, de komoly dolog lehetett mert néha elismerő vagy sajnálkozó pillantással néztek rám.Majd kifaggatom...
-Na mi szerintem megyünk is.-Lola
Vele együtt mindenki elment.Hárman maradtunk.Andy, Robert és én.Vajon melyikük fog előbb megszólalni hogy Cathy hogy vagy?Cathy nem fáj semmi?Igaz már rég ordítottam velük.Tegnap...
-Öhm... szerintem én megyek fürdeni és lefekszem.-Andy
-Menj csak...-mondtam és leültem a kanapéra.Jazz fejét vakargattam mire az az édes kis lélek elalukált a pulcsimban.Édesem békésen hortyogott.Cukorfalat.
-De Rob és mi van ha...
-Teljesen szoba- és fajtiszta.
-Biztosan drága lehetett.
-Megérte.-mosolygott.Megcsókoltam.Ebbe a csókba beleadtam mindent.A hálát, a fájdalmat, a szeretetet, a szerelmet, és mindent.Éreztem hogy akar engem... a nadrágja árulkodott... végigdöntött a kanapén és a nyakamat kezdte csókolgatni.
-Rob... ne itt... meg amúgy is... Jazz megfullad.
Felkapott és felvitt a szobámba... ekkor még nem sejtettem hogy ennek az estének következményei lesznek...

Életem hajnala 39.fejezet

Döbbenetet lehetett leolvasni barátaim arcáról.Leolvasni?Csakhogynem megszólalt az a jól ismert érzés... Lola és Ashley szemében könnyek csillogtak és egy fanyar mosoly virított az arcukon.Kellan úgy vigyorgott mint egy eszement.Jack kikerekedett szemekkel bámult.Ha nem lenne ilyen hülye helyzet legszívesebben nevettem volna rajta.Selly és Taylor csak simán mosolygott de azért náluk is döbbent volt a hangulat.Jess... nem is tudom.Átlagos arckifejezése volt.Szerintem nem is tudta hogy miről van szó.Mindegy.Andy... róla szinte sütött az hogy legszívesebben kiugrana a bőréből.Aztán a tekintete elsötétült.
-Ez...-kezdte
-...csodálatos-Lola és Kellan
-...fantasztikus-Selly és Taylor
-...hihetetlen-Jack és Ash
-...váov-Jess =)
-...hogy képzelted?-A bátyám nem nézett rám.Egyenesen Rob felé menetelt aki értetlenül nézte.-Ő még csak tizenhét éves!Egy gyerek!Hogy képzelted?
-Andy...-szóltam közbe.
-Felcsináltad a húgomat!Na takarodj innen te...
-De Andy én...-Rob.Andy nem várta meg hogy befejezze.Az ökle előrelendült amit csak Rob orra bánt.Hangos reccsenést hallottunk és Rob AÚ kiáltását.
-Jézusom kicsim jól vagy?Rob nézz rám.Rob.
-Gyól vagyok Kadi.Benny idden.
-Egy frászt vagy jól.Eltört az orrod.Ash hoznál valami törölközőt?
-Persze.-Besietett a fürdőszobába és egy piros törölközővel tért vissza.Gyorsan beledobott pár jégkockát és Rob orrára tette.
-Köszi-Rob.
-Nincs mit-Ash
Eközben én a bátyámmal voltam elfoglalva.
-Andrew Hale.Mégis hogy a francba képzelted ezt?
-Megérdemelte.
-Nem vagyok már gyerek!El tudom dönteni hogy mit akarok.
-Nem nem tudod mert...
-Mert?Mert?Jól gondold meg hogy mit mondasz!
-Mert még csak tizenhét vagy és...
-És?A dokik azt mondták hogy nem lehet gyerekem nem rémlik?Hmm?Erre tessék.Nem fogom amiatt elvetetni mert a bátyámnak nem tetszik!Úgy akarom élni az életem ahogyan azt elképzeltem és nem úgy ahogy te mondod!Ne szólj bele!Leszarom azt hogy tizenhét vagyok!Ezt akarom és kész!Ha meg nem tetszik el lehet menni a bús fenébe.-a hasam fájni kezdett.Nem értem miért.Nem ettem semmit...
Andy elment mellettem és Rob mellé térdelt.
-Rob ne haragudj én sajnálom...
A világ elsötétült.
***
Nem emlékszem semmire.Vajon most mi történik?Emlékszem hogy Andy és Rob veszekedtek... Andy betörte Rob orrát... leordítottam Andy fejét hogy mégis hogy képzeli... aztán fájni kezdett a hasam és itt vagyok.Itt.De hol az az itt?Minden fekete.Nem fáj semmit.Fáj?Nem érzek semmit.Valahogy ismerős ez a megnyugtató feketeség.Nem tudom honnan.Általában mikor elájulok itt lebegek.Újra megkérdezem.Hol ez az itt?Az ébrenlét és az alvás között?Élet és halál között?De én nem akarok meghalni.Hiszen van vőlegényem családom és hamarosan gyerekem... tényleg... vajon hogy nevezzük majd el?Régen elgondolkodtam a neveken... ha fiú lesz természetesen Robert lesz az első vagy a második neve... a Patrick is szép név... Robert Patrick Pattinson... tetszik... nagyon is.De ha lány lesz?Liliann... de második név?Bianca?Liliann Bianca Pattinson.Tetszik.RPP és LBP.Cuki.
-Doktor úr ugye nincs semmi baja?
-Nézze Mr.Pattinson.Súlyos érzelmi sokk hatására előfordul az ilyesmi és...
Pár mondatfoszlány.Ennyi jutott el a tudatomig.Robert és talán Richards?Nem tudom.De mért nem tudok felébredni?Ugye nincs semmi baja a kicsinek?Ha elvetéltem abba én belehalok.Hallottam már olyanról hogy spontán vetélés de nem gondoltam volna hogy tényleg igaz.Milyen hülyeségeket beszélek.Nem vetéltem el.A gyerekem él, ép és egészséges.De ha nem?Ha mégis elvetéltem?Rob biztosan elhagy és egy életre megutál.Meg fog utálni.De hiszen szeret.Hogy utálna meg?Nem tudom... nem érdekel...

~Robert szemszöge~

Édes kicsi Cathy.Megfogom a kezét.Nagyon hidegek vékony ujjai.Szinte forog rajta a gyűrűje.Annyira békés.Néha elcsodálkozok rajta hogy hogyan lehet ennyire jó?Talán egy angyal?Ismertségünk első hónapjaiban tényleg elgondolkodtam rajta hogy isten küldte hozzám... hogy tudom ennyire szeretni?Hogyan?Erre nincs magyarázat.Ő a mellém kirendelt nő.Ez olyan mint a bevésődés.Nem lehet ellene tenni semmit.Még soha nem szerettem ennyire senkit.Soha.De aztán jött ő és minden megváltozott szánalmas életemben.Vajon hogy mondjam el neki?Emlékszik hogy miért történt?Annyira le lesz törve ha megtudja hogy elvetélt.Annyira örült annak a picinek.Sugárzott róla a boldogság.Megérdemelte volna hogy anya legyen.Hiszen annyira jó ember.Szerelmem teste összerándul egy kicsit.Beszélni kezd...
-Robert... Robert...
-Itt vagyok kicsim-picit megszorítom a kezét.Nem, nem ébredt fel.
-Robert Patrick Pattinson... hmm...
Édesem.Talán a baba nevén gondolkodik.Még tudat alatt is az anyaságra készül.Annyira sajnálom őt.
-Liliann... Bianca Pattinson...
Szegény kicsi menyasszonyom... Dr.Richards jött be.
-Doktor úr ugye nincs semmi baja?
-Nézze Mr.Pattinson.Súlyos érzelmi sokk hatására előfordul az ilyesmi és ugye Miss Hale-nek voltak korábbi problémái... az a golyó az alhasában nem tett jót... és mostmár sajnálom de... sokkal kevesebb az esélye a teherbe esésre...
Lehajtottam a fejem.Richards megveregette a vállam.
-Ne keseredjen el.Nem azt mondtam hogy lehetetlen hanem azt hogy kevés.
-Mégis mennyire?
-10-20%.
-Értem.
-Tényleg ne legyen elkenődve.Manapság sokan fogadnak örökbe.
-Köszönöm Doktor úr.
-Ez a munkám Mr.Pattinson.Viszlát.Majd még bejövök ellenőrizni Miss Hale állapotát.Jelen esetben eléggé bíztató.
-Köszönöm.
-Mint mondtam ez a munkám-jóságosan mosolygott és kiment.
Még egy pár percig néztem Cathy arcát.Mi lesz a felébred és megtudja?Biztosan ki fog borulni... sírni is fog... szegénykém... kegyetlen vele a sors.Mért pont vele?Amiken keresztül ment azok után megérdemelne egy kis boldogságot... ezek szerint mégsem.És mi van ha öngyilkos lesz?Nem.Cathy nem képes rá.Felállok és az ajtó felé megyek.
-Rob... hova mész?
Visszafordulok.Cathy bizonytalanul pislog rám.Odafutok hozzá és megölelem.
-Rob...-sóhajt egyet.
-Kicsim.Azt hittem nem fogsz felébredni.
-Jól van az orrod?
-Semmiség.
-Rob mi van vele?-a hasához kapott.
-Mire emlékszel?
-Ashleyéknél szilvesztereztünk mindenki elmondta hogy mi a fogadalma aztán Andy betörte az orrod.Aztán kiosztottam és utána semmi.Ja de.Te és Richard beszélgetése.Nem sok.Csak egy kis foszlány.De mondd már.
-Szóval.Elájultál és kórházba hoztunk.Kiderült hogy...

~Cathy szemszöge~

-... spontán vetélés.-A szerelmem kimondta azt a két szót amit ebben a pillanatban a legkevésbé sem akartam hallani.Zokogni kezdtem.
-Nem nem nem nem nem...-zokogtam
-Kicsim...-megölelt.A pulóverébe kapaszkodtam.
-Kérlek mondd hogy nem igaz.Mondd azt hogy nem igaz.Kérlek...-a végét suttogtam.
-Annyira sajnálom-a hangja elcsuklott
-Megtennéd hogy... egyedül hagysz egy kicsit?
-Ugye nem akarsz semmi őrültséget csinálni?
-Nem csak... nem szeretem ha sírni látnak.
-Tudom.Megyek.-megcsókolta könnyes arcomat-Annyira elmondhatatlanul szeretlek.
-Én is téged.-Robert kiment és én az ágyamra dőlve zokogtam... egészen addig amíg az álmok világában találtam magam...

Életem hajnala 38.fejezet

sajnálom sajnálom sajnálom!bocsi hogy ennyit váratott magára de itt van és kész.nem akarok magyarázkodni de megteszem a kedvetekért.baromira zűrös hetem volt és ugye a lustaság mindig győz... tényleg sajnálom.na jó olvasgatást és kommentárt kérek ám=) ja és köszönöm a több mint négyezer látogatót.=) puszi.



Na tessék.Jól megcsináltam.Titkolózhatok a barátam is a bátyám előtt is.Nagyon jó.Ügyes vagy Cathy.Majd a fogadalmaknál beavatom őket.Majd beavatom őket.De hogy csináljam?Tök jó.Mehetek egy titokkal szilveszterezni.Ez a kis titok megváltoztatja az életem.Na meg az Ő életét is.Fel kell adnia a színészi karrierjét.Itthon egy család fogja várni nyolc hónap múlva.Kiélvezetlen nyolc hónap lesz.Megígérte hogy folyamatosan mellettem lesz, amikor csak lehet nem megy dolgozni, bármikor hívjam akár forgat akár nem... szegénykém mindent megtesz értem.De istenem.Csak terhes vagyok.Nem én fogom megszülni Jézust... nekem nem kell ennyi figyelmesség... jó nem mondom néha jólesik de nem töményen a nap minden percében... a kicsi érkezése / jelen esetben még létének kiderülése / felborítja az életünket.Nem izgat.Az orvosok végleg lemondtak róla hogy valaha is terhes legyek.Erre mi jön?Reggeli rosszullét, megnőtt étvágy... és a terhességi teszten a kék csík... még nem látszik semmi.Nincs még pocim...
Beállok a forró zuhany alá.Ez valamennyire lenyugtat.Igen ez kell most.Nyugalom.Pár perc múlva elindulunk.Gyorsan lezuhanyzom, felöltözöm, aztán lefelé veszem az irányt.Rob a kanapén terpeszkedik.A szeme csukva.Eléguggolok.
-Indulhatunk drága apuka?
Na erre azonnal kipattan a szeme.
-Anyuka.Ne hozza rám a frászt.
-A frász miatt nekem kéne aggódnom.
-Mehetünk?-kérdezte
-Persze.Menjünk.
Felállt és felvette a kabátját majd rám is rámsegítette.Aztán megsimogatta a láthatatlanul domborodó hasamat.Felvettem a vörös sapkámat és a fekete kesztyűmet.Ő is így tett.Megcsókoltam.
-Rá még várni kell.Egyenlőre velem kell beérned.
-Hát... na jó.Beérem veled is.
-Ajánlom.
Bezárta a házat bekapcsolta a riasztót, addig én beültem a kocsiba.Feltekertem a fűtést.Borzongva simultam bele az ülésbe.Életem beszállt mellém.Egymásra mosolyogtunk aztán bekapcsoltam a rádiót.Még mindig adtak egy pár karácsonyi dalt ami nem ment ki a divatból.Robbal végigénekeltük ezeket.A keze vagy a kezemben vagy a combomon pihet.Nálam ugyanez.Rádöbbentem hogy az a júniusi nap, amikor a medencében gondolkodtam megváltoztatta az életemet.Utána csőstül jött a baj.Vagy a szerencse?A sors?A végzet?Nem tudom.Nem tudhatom.Nem értem hogy miért történt.Mennyire utáltam de egy csók megváltoztatta az érzéseimet... valószínűleg örökre.
-Mit gondoltál mielőtt még nem ismertél?-kérdezte életem.
-Te a vesémbe látsz?Épp a múltunkon gondolkodtam.
-Nem éppen de azért kíváncsi vagyok.
-Azt gondoltam hogy egy bájgúnár vagy.Sajnáltatod magad hogy nincs barátnőd nem voltál még szerelmes mennyire szar az életed depressziós vagy stb.Közben nem vetted azt észre hogy ezernyi csaj feküdt a lábad előtt, az emberek 30%-a sose lesz szerelmes mert egyszerűen nem látják az igazit senkiben, és vannak akik arról álmodoznak hogy bárcsak ez meg az meg amaz.Neked az öledbe hullt az egész.Röviden ennyit.Te mit gondoltál?
-Hülye kis fruska de pontosan céloz...-nevetett
-Komolyan?
-Halálosan.
-Szóval kölcsönösen utáltuk egymást de aztán minden megváltozott.És nézd.Megvan a gyümölcse.-simogattam a hasam.
-Annyira szeretlek.
-Én is szeretlek.
Ezután már nem nagyon beszélgettünk.Megnyugtató volt hogy ő is utált.Aztán.Paff a bűvös sárkány és szeretjük egymást.Milyen régóta... ha jobban belegondolunk ő az első szerelmem.A többieket csak elfogadtam.Pasi pasi.Kész.De ő... ha nincs velem a szívem szakad meg.Ha velem van?A szívem kiugrik a helyéből.Teljes mértékben imádom, odavagyok érte, szeretem és ő viszont szeret.Ő több mint egy bogár életem szélvédőjén.Ő több mint egy fiú és ez több mint egy szerelem.Valóságos kötődés egymás iránt.Viszontszerelem.Nem lehet szavakkal leírni hogy mit érzek.Azt mondják hogy az igaz szerelmet nem lehet kifejezni sem szavakkal sem tettekkel.Na jó talán tettekkel mégis.De hogyan?Ááá.Kibírhatatlan ez az érzés.Félelmetesen erős, csodálatosan szép...
-Itt vagyunk-szerelmem hangja kiragadott a gondolataim közül.És valóban.Ashley-ék háza előtt álltunk.Újra itt...
-Oké.De várj.Hogyan oldjuk meg a pezsgő témát?
-Vagy iszol egy kicsit és mikor a többiek nem figyelmek átöntöd az enyémbe vagy azt mondod hogy már ittál és narancslevet kérsz.
-Iszom egy kicsit.
-Jó.Max három korty.Jól meggondoltad?
-Persze.Megyünk?
-Igen.-kisegített a kocsiból és kézenfogva sétáltunk a házhoz.Nagyon izgultam.Andy mit fog szólni?Na és Ashley?
-Jézusjézusjézus...-ismételgettem
-Nem lesz semmi baj.-becsöngetett.Ashley nyitott ajtót.Lepusziztunk és beléptünk.Igazi szilveszteri díszítés.Nagyon cuki.Ash rám aggatott egy pink flitteres sálat és egy pink cilindert.Ebben fogom nyomni egész este.Neki tengerkék.Lolának természetesen lila.Kristent meg sem hívta.Sellynek narancs, Jessnek zöld.A fiúknak meg semmilyen.Elvannak ők kalap és sál nélkül.Áttáncoltuk az egész éjszakát.Természetesen én óvatosabb voltam.Nem tűnt fel nekik.Huhh.Csodás.Most épp 23:59-nél tartunk.
-3... 2... 1... BOLDOG ÚJÉVET!!!
Megcsókoltam Robertet.Imádom ezt a srácot.
-B.U.É.K.-mondta
-Neked is.-mondtam mosolyogva.
-Srácok!Fogadalmak?-leültünk a kanapéra.
-Én megfogadom hogy ezentúl csak annyit iszom amennyit Ash megenged.-Jack
-Akkor te ebben az évben nem fogsz inni...-morogta Selly.Nevettünk.Reméltem hogy engem hagynak utoljára.
-Én megfogadom hogy egy hónapig nem vásárolok-mondta Ash
-Én megfogadom hogy annyit forgatok amennyit muszáj.A többit a családommal töltöm-Kelly
-Én megfogadom hogy bármit megteszek hogy Willy egészséges legyen.-Lola
-Na és Willy?-kérdezte Jack
-Ő megfogadja hogy jó kisbaba lesz.Ugye aranyom?-simogatta meg Willy fejét.Pár percel ezelőtt aludt el.Édes kicsikém.
-Andy?-kérdeztem
-Megfogadom hogy nyitok egy éttermet ha nem léptetnek elő.-Andy
-Én megfogadom hogy örökké szeretni foglak-Jess
-Én megfogadom hogy minden héten lemegyek gyúrni-Taylor
-Én megfogadom hogy színészkedni fogok.-Selly
-Én megfogadom hogy még az idén elveszlek feleségül-intézte fogadalmát hozzám életem.
-Köszönöm-mosolyogtam
-És te Cathy?
-Megfogadom hogy leszokok a cigiről.
-Naa végre-Jack-Valami előzmény?
-Hát végül is van...
-Na és mi az?
-Srácok-felálltam- valami fontosat el kell mondanom.Valaki örülni fog valaki nem.Nem tudom de muszáj.
-Halljuk...
-Ki vele...
-Mondd már...
-Szóval az van hogy... terhes vagyok...

wííííí =)

megtörtént a csoda.ez a nap életem egyik meghatározó eseménye.megnéztem az újholdat.igaz felirattal de baromi élvezetes volt.mikor kiléptem a moziból szabályosan remegett a térdem. varázslatos volt.weitz nagyot alkotott.és hát robert... hozta az az édes cukivámpír formáját.eszméletlen jó.erre kb. fél évet várni kellett.de nagyon megérte.nagyon nagyon nagyon.csak egy kis érdekesség.a film ezzel a mondattal ért véget ami nem más mint a mi édes Edwardunk szájából hangzott el :
" Gyere hozzám feleségül Bella! "
többet nem is mondok mert Vivi leharapja a fejem.ne sajnáljátok a mozijegyeket nyomás megnézni.én is körülbelül húsz percet álltam sorba.megérte.nagyon megérte.
na nem húzom tovább az agyatokat.
puszi : lettí <3

szóval...

hát gyerekek.újhold van.ma mutatják be az újholdat a mozikban.én sajnos nem tudok elmenni, csak szombaton / a camponába / de nem baj.még az égiek is velünk vannak hiszen a hold is új formát öltött =)

a kép az ablakomból van fényképezve... olyan szép.annyira de annyira.jájj de be vagyok zsongva.alig várom a szombatot.=)=)
puszinyuszi mindenkinek és szép újholdat.aki ma nézi meséljen =) puszi :

letti <3

Életem hajnala 37.fejezet

Szörnyű hányingerrel és fejfájással ébredtem.Robert nem volt mellettem.Borzalmas éjszakám volt.Nem aludtam ki magam.A rémálom megváltozott.Az esküvőnkön álltam Roberttel.A pocim gömbölyded volt.Terhes lehettem?Jó vicc.Már a tudatalattim is kínoz és szórakozik velem.Fura.A pap már ott tartott hogy " szóljon most vagy hallgasson örökre! " Ekkor Kristen felállt a helyéről és elkezdte sorolni.Robert nem szeret engem, csak vele akar lenni, megcsal egy jó ideje és a többire nem emlékeztem.Szörnyű.Mért kínoznak engem?Ezek az álmok felérnek egy kínzással.Egy több napos, hosszú, fájdalmas kínzással.Szörnyű volt.Kirohantam a vécére és kiadtam az este folyamán elfogyasztott dolgokat.Vicces volt, szinte látni véltem a virsli darabokat.Fogat mostam.A fejfájás ellen bevettem egy kis fejfájás csillapítót.Mikor visszamentem a szobába Rob az ágyon ült.Bebújtam mellé.
-Hánytál édesem?-kérdezte mosolyogva
-Csodálkozol?-néztem értetlenül
-Este nem ittál sokat.Egy kis whiskey-t de azt is csak egy fél pohárral.
-Fura.Tökre beállva éreztem magam.Na mindegy.
-Hát mindegy...-helyeselt ő is
-Hogy van a homlokod?
-Jól.A doki azt mondta hogy holnapután mehetek vissza és akkor leveszi a kötést.Nem fog semmi látszódni.Szilveszterkor meg mehetünk bulizni.
-Annyira sajnálom-suttogtam magam elé meredve.Most nem sírtam.A könnyeim kifogytak az este folyamán.Nagyon sokat sírtam.Már akkor is amikor Ashleyékkel elvonultunk beszélgetni hogy milyen szép volt az esküvő és felemlegettünk pár emlékünket... nem tudom mi van velem.
-Kicsim.Most azonnal hagyd abba.Nem vagy hibás semmiben.Hallod?-emelte fel az állam
-De...
-Semmi de.Most pedig menjünk le reggelizni.
-Oké-mosolyogtam és megcsókoltam.Hosszan csókolóztunk.El nem hiszem mennyire tudom szeretni ezt a bolond srácot.Ez alatt a pár hónap alatt totálisan beleszerettem.Imádom.Mindennél jobban.Nem tudom ő mit érez.De a tettei megmutatják.Hiszen megkérte a kezem.Az ő gyűrűje van az ujjamon.Képes volt hajnali hatkor felkelni azért hogy megvegye nekem a gyönyörű rózsaszín köves gyűrűt ami az összetartozásunkat jelképezi.Elszakadtam bársonyos ajkaitől nyelvet öltöttem, és lefutottam a lépcsőn.
-Héé várj meg...-hallottam szerelmem hangját.Csak nevettem.Aztán a konyhába érve lefagytam.Az asztal meg volt terítve, és szinte roskadozott a sokfajta reggelinek szánt dologtól.Robert karjait éreztem a hasamon, ahogyam hátulról átölelt, az ajka a fülemnél volt.
-Látni akartam hogy mit szólsz.Kár hogy nem vártál meg.Tetszik?-kérdezte morogva miközben a nyakamat csókolgatta.Megadóan simultam bele ölelésébe.
-Nem kellett volna.De azért köszönöm.-csókoltam meg újra
-Igazán nincs mit.A menyasszonyomnak bármit.-mosolygott
-Hmm... tetszik ez a megszólítás.
-Reméltem.
Leültünk az asztalhoz és belapátoltuk a reggelinket.Valami isteni volt.Igazi karácsonyi kaja.Palacsinta meg ilyesmik.Nagyon sokat ettem, pedig nem is éreztem magam éhesnek.Mi a franc van velem?!Rémálmok, sok sírás, megmagyarázhatatlan reggeli rosszullétek, megnőtt étvágy... aztán egy gondolat fogalmazódott meg bennem.De nem.Az nem lehet.Nem lehetek terhes.Hiszen nem lehet gyerekem.Nem nem nem nem nem.
-Cathy jól vagy?-aztán megint jött egy rosszullét.Kirohantam a mosdóba és kiadtam magamból a reggelit.Nem lehetek terhes.Ez... nem lehetséges.Hiszen az a golyó a hasamba maradandóan károsította a méhemet.Ez... nem igaz.Kotorászni kezdtem a szekrényben, az ajtót kulcsra zártam.A könnyeim már folytak.Nem lehetséges.Hamar megtaláltam a terhességi tesztet.Gyorsan megcsináltam és kivártam az előírt öt percet.Amikor azt akarod hogy gyorsan teljen az idő csak azért is lassabban kattognak a mutatók.Aztán letelt.A csík kék volt vagyis... pozitív lett.Terhes vagyok.Valahol belül melegség öntött el.Egy kisbaba a karjaimban.Egy kicsi Robert.A könnyeim nem a feszültségtől hanem a boldogságtól folytak.Kinyitottam az ajtót.A teszt még a kezemben volt.Rob lefagyva állt az ajtó előtt.Nevetve a nyakába ugrottam.Szegénykém azt sem tudta hogy mi van.
-Cathy mi van?Mi az?
-Terhes vagyok.-mondtam mosolyogva.
-Mi?Ez most komoly?-megdöbbent
-Te... nem is... örülsz?-kérdeztem elképedve és hátrálni kezdtem tőle.
-De örülök persze de egy gyerek nagy felelősség.És neked be kell fejezned a sulit meg ilyesmik és én meg forgatok és...
-Szóval nem örülsz.Most jön az a rész hogy vetesd el.Nekem nem kell gyerek.
-Cathy erről szó sincs!-megölelt.A könnyeim újra folyni kezdtek.
-Nem fogom elvetetni.Magában az is csoda hogy terhes lehetek.Ha meg egészséges lesz akkor az világszenzáció.Ne is álmodj róla hogy nem tartom meg.A sulit úgy is be tudom fejezni hogy babát várok.A tesi órákkal gond lesz... az egyetemen tudok halasztani egy évet.Ha neked így nem kellek akkor megértem.Ott az ajtó-mutattam felé és kihátráltam az ölelésből.
-Félreérted.Én csak féltelek.Nagyon fiatal vagy még.Biztosan ezt akarod?
-Biztosan-mondtam.
-Hát akkor-megpuszilta a hasam- szerbusz kisfiam.
-Honnan tudod hogy fiú lesz?-kérdeztem szemrehányóan
-Nekem fiam lesz.Ha lány akkor nem is az enyém.
-Akkor megcsaltalak mert tuti hogy lány lesz.
-Ezen még ráérünk gondolkodni nem?
-Több mint nyolc hónapunk van rá...
Azzal belevetettük magunkat a jövőnk tervezésébe...

először is nagyon szeretném megköszönni lucusomnak az ötleteket =)nagyon nagyon nagyon.
vivimnek is köszönöm hogy tartotta a lelket bennem =)
és végezetül köszönöm magamnak hogy zseni vagyok / ugye vivi? /
neem nem vagyok zseni.

Szörnyű hányingerrel és fejfájással ébredtem.Robert nem volt mellettem.Borzalmas éjszakám volt.Nem aludtam ki magam.A rémálom megváltozott.Az esküvőnkön álltam Roberttel.A pocim gömbölyded volt.Terhes lehettem?Jó vicc.Már a tudatalattim is kínoz és szórakozik velem.Fura.A pap már ott tartott hogy " szóljon most vagy hallgasson örökre! " Ekkor Kristen felállt a helyéről és elkezdte sorolni.Robert nem szeret engem, csak vele akar lenni, megcsal egy jó ideje és a többire nem emlékeztem.Szörnyű.Mért kínoznak engem?Ezek az álmok felérnek egy kínzással.Egy több napos, hosszú, fájdalmas kínzással.Szörnyű volt.Kirohantam a vécére és kiadtam az este folyamán elfogyasztott dolgokat.Vicces volt, szinte látni véltem a virsli darabokat.Fogat mostam.A fejfájás ellen bevettem egy kis fejfájás csillapítót.Mikor visszamentem a szobába Rob az ágyon ült.Bebújtam mellé.
-Hánytál édesem?-kérdezte mosolyogva
-Csodálkozol?-néztem értetlenül
-Este nem ittál sokat.Egy kis whiskey-t de azt is csak egy fél pohárral.
-Fura.Tökre beállva éreztem magam.Na mindegy.
-Hát mindegy...-helyeselt ő is
-Hogy van a homlokod?
-Jól.A doki azt mondta hogy holnapután mehetek vissza és akkor leveszi a kötést.Nem fog semmi látszódni.Szilveszterkor meg mehetünk bulizni.
-Annyira sajnálom-suttogtam magam elé meredve.Most nem sírtam.A könnyeim kifogytak az este folyamán.Nagyon sokat sírtam.Már akkor is amikor Ashleyékkel elvonultunk beszélgetni hogy milyen szép volt az esküvő és felemlegettünk pár emlékünket... nem tudom mi van velem.
-Kicsim.Most azonnal hagyd abba.Nem vagy hibás semmiben.Hallod?-emelte fel az állam
-De...
-Semmi de.Most pedig menjünk le reggelizni.
-Oké-mosolyogtam és megcsókoltam.Hosszan csókolóztunk.El nem hiszem mennyire tudom szeretni ezt a bolond srácot.Ez alatt a pár hónap alatt totálisan beleszerettem.Imádom.Mindennél jobban.Nem tudom ő mit érez.De a tettei megmutatják.Hiszen megkérte a kezem.Az ő gyűrűje van az ujjamon.Képes volt hajnali hatkor felkelni azért hogy megvegye nekem a gyönyörű rózsaszín köves gyűrűt ami az összetartozásunkat jelképezi.Elszakadtam bársonyos ajkaitől nyelvet öltöttem, és lefutottam a lépcsőn.
-Héé várj meg...-hallottam szerelmem hangját.Csak nevettem.Aztán a konyhába érve lefagytam.Az asztal meg volt terítve, és szinte roskadozott a sokfajta reggelinek szánt dologtól.Robert karjait éreztem a hasamon, ahogyam hátulról átölelt, az ajka a fülemnél volt.
-Látni akartam hogy mit szólsz.Kár hogy nem vártál meg.Tetszik?-kérdezte morogva miközben a nyakamat csókolgatta.Megadóan simultam bele ölelésébe.
-Nem kellett volna.De azért köszönöm.-csókoltam meg újra
-Igazán nincs mit.A menyasszonyomnak bármit.-mosolygott
-Hmm... tetszik ez a megszólítás.
-Reméltem.
Leültünk az asztalhoz és belapátoltuk a reggelinket.Valami isteni volt.Igazi karácsonyi kaja.Palacsinta meg ilyesmik.Nagyon sokat ettem, pedig nem is éreztem magam éhesnek.Mi a franc van velem?!Rémálmok, sok sírás, megmagyarázhatatlan reggeli rosszullétek, megnőtt étvágy... aztán egy gondolat fogalmazódott meg bennem.De nem.Az nem lehet.Nem lehetek terhes.Hiszen nem lehet gyerekem.Nem nem nem nem nem.
-Cathy jól vagy?-aztán megint jött egy rosszullét.Kirohantam a mosdóba és kiadtam magamból a reggelit.Nem lehetek terhes.Ez... nem lehetséges.Hiszen az a golyó a hasamba maradandóan károsította a méhemet.Ez... nem igaz.Kotorászni kezdtem a szekrényben, az ajtót kulcsra zártam.A könnyeim már folytak.Nem lehetséges.Hamar megtaláltam a terhességi tetszet.Gyorsan megcsináltam és kivártam az előírt öt percet.Amikor azt akarod hogy gyorsan teljen az idő csak azért is lassabban kattognak a mutatók.Aztán letelt.A csík kék volt vagyis... pozitív lett.Terhes vagyok.Valahol belül melegség öntött el.Egy kisbaba a karjaimban.Egy kicsi Robert.A könnyeim nem a feszültségtől hanem a boldogságtól folytak.Kinyitottam az ajtót.A teszt még a kezemben volt.Rob lefagyva állt az ajtó előtt.Nevetve a nyakába ugrottam.Szegénykém azt sem tudta hogy mi van.
-Cathy mi van?Mi az?
-Terhes vagyok.-mondtam mosolyogva.
-Mi?Ez most komoly?-megdöbbent
-Te... nem is... örülsz?-kérdeztem elképedve és hátrálni kezdtem tőle.
-De örülök persez de egy gyerek nagy felelősség.És neked be kell fejezned a sulit meg ilyesmik és én meg forgatok és...
-Szóval nem örülsz.Most jön az a rész hogy vetesd el.Nekem nem kell gyerek.
-Cathy erről szó sincs!-megölelt.A könnyeim újra folyni kezdtek.
-Nem fogom elvetetni.Magában az is csoda hogy terhes lehetek.Ha meg egészséges lesz akkor az világszenzáció.Ne is álmodj róla hogy nem tartom meg.A sulit úgy is be tudom fejezni hogy babát várok.A tesi órákkal gond lesz... az egyetemen tudok halasztani egy évet.Ha neked így nem kellek akkor megértem.Ott az ajtó-mutattam felé és kihátráltam az ölelésből.
-Félreérted.Én csak féltelek.Nagyon fiatal vagy még.Biztosan ezt akarod?
-Biztosan-mondtam.
-Hát akkor-megpuszilta a hasam- szerbusz kisfiam.
-Honnan tudod hogy fiú lesz?-kérdeztem szemrehányóan
-Nekem fiam lesz.Ha lány akkor nem is az enyém.
-Akkor megcsaltalak mert tuti hogy lány lesz.
-Ezen még ráérünk gondolkodni nem?
-Több mint nyolc hónapunk van rá...
Azzal belevetettük magunkat a jövőnk tervezésébe...

először is nagyon köszönöm lucusomnak és vivimnek az ötleteket =)
remélem tetszik és KOMMENTÁRT KÉREK!
szavazni is tessék... =)

=)

http://www.rendezvenyfotozas.hu/v2/gallery.php?id=40018&pid=1009491

akit érdekelne ez ÉN vagyok =) éppen táncolok =) nagyon sexi a ruhám =) főleg egy lila kabáttal és deszkás cipővel =) így mentünk ki füstölögni =) jó volt =)
puszi : letti <3

hát ez is megtörtént...

végre túlléptük a három-ezer látogatót =) köszönöm mindenkinek =) legyen további szép napotok =)

Életem hajnala 36.fejezet

Egyforma mozdulatot tettünk.Ő a kormányt én a karosszériát fejeltem le.Percekig csak kóvájgott a fejem.Nagyon fájt.Tuti be fog lilulni.Cathy hülye vagy!?A vőlegényednek a homlokán étlenkedik egy bazi nagy vágás mellesleg ömlik belőle a vér / ha vámpír lennék már tuti nem élne / és te azzal törődsz hogy a homlokod be fog lilulni?Hülye ribanc.
-Rob... Rob édesem jól vagy?Robert...
-Én jól csak kicsit megszédültem.Kicsit?Hol vagyok?
-A kocsiban.Az előbb ütköztünk...
-Az a hülye féreg kijött elém.Áúúú... -nyúlt a homlokához
-Ne nyúlkálj.Még a végén elfertőződik.Hívom a mentőket.
-Igazán nem szügséges jól vagyok.
-Dehogy vagy jól.
-De...
-Semmi de.
Kihívtam a mentőket és pár perc múlva már a kórház udvarán voltunk.Robertet támogatva sétáltam be a betegfelvételhez.Alacsony vörös hajú nő tétlenkedett a pult mögött.Mikor meglátta Robot egy percre kihagyott a lélegzete.
-Jóestét miben segíthetek?-az a benyalós hang... azt hittem menten pofonvágom de úgy hogy szoros ismertségben lesz a szent anyafölddel.Na akkor most kiosztom.
A kezemet a pultra tettem hogy jól látszódjon a jeggyűrűm.
-Egy.Mint látja a nem volt jó estém.Kettő.Hajnal van.Három.Ha nem vette volna észre a vőlegényem - erősen megnyomtam a szót - homlokából ömlik a vér.
-Hát jó.Hívok egy orvost.Hogy milyen sürgős egyeseknek...-ciccegve elvonult volna ha nem szólok utána.
-Ne kóstolgass anyukám mert nem állok jót magamért.
-Azt szeretném én látni.
Kirángattam a pult mögül és megütöttem.
-Na hol az az orvos?
-Második emelet jobbra a harmadik ajtó-morogta
-Köszönöm.-Fogtunk egy liftet és pár pillanat múlva az említett sürgősségin álltunk.Robnak valahonnan szerváltak a mentősök egy gézdarabot úgyhogy most oda folyt szegénykém vére.Miközben ültünk és vártunk egy gondolat fogalmazódott meg bennem.Miattam történt.Ha nem terelem el Rob figyelmét akkor most semmi baja se lenne.Miattam van az egész.Miattam és csak is miattam.Én hülye liba.Aztán újra jött egy gondolat.Az álmom, ami már hónapok óta kísért.Mégiscsak a jövőbe láttam.A jövő egy kis szeletkéjét.Ezek után biztos leszek az álmaimban.Hiszen néhányszor azt is megálmodtam anyuék balesete előtt hogy a temetésükön állok.Valóra vált.Azt is álmodtam hogy Andy egy étterem előtt integet nekem egy képről.Vajon honnan?Ki akarhatta azt hogy én lássam a jövőt?Nem tudom.A könnyeim folytak.Megállíthatatlanul és én némán zokogtam.Robert felém fordult.
-Nézd elhiszem hogy szörnyen nézek ki de ennyire?-mosolygott halványan
-Miattam-mondtam
-Mit miattad?
-Miattam van ez az egész.Ha nem kezdek el...
-Héhéhé.Itt hagyd abba.Nem a te hibád, nem az enyém.Egyszerűen nem figyeltünk egy percre.Nagy ügy.Bárkivel megesik.
-De nézd mi lett belőle.-mutattam a homlokára
-Semmiség.Nem is érzem.-magához ölelt-Ne aggódj.Semmi baj nincs.
-Úgy utálom ha neked kell vigasztalnod.-morogtam a zakójába.Aztán elhúzódtam és a táskámban kezdtem el turkálni.
-Boldog karácsonyt-adtam oda neki a kis dobozkát, benne a fehérarany karkötővel.-Nem így terveztem az ajándékozást, de ha már így jött össze...
-Köszönöm.Boldog karácsonyt-nyomott a kezembe egy ugyanolyan kis dobozkát.Nocsak.Ugyan azt adtuk a másiknak.Egy perc múlva már minkettőnk kezén ott csillogott az összetartozásunk második jele.
-Szeretlek.-hozzábújtam
-Én is szeretlek.-ölelt át
Dr.Richards jött ki a teremből.
-Mr.Pattinson?
-Én vagyok-állt fel szerelmem
-Kérem menjen be.-mondta és hozzámfordult.Miután Rob bement így szólt.
-Miss Hale.Hívjunk fel valakit?
-Nem szügséges.Majd én riasztom a többieket és valaki hazavisz.De azért köszönöm.
-Rendben Miss Hale.Hamarosan végzünk a fiatalemberrel.Amúgy gratulálok hozzá.
-Köszönöm-mosolyogtam
Richard doki visszament Roberthez én pedig hívtam Andyt.
-Cathy?
-Én vagyok.
-Mi a rákos fenét akarsz hajnali háromkor?
-Értünk tudnál jönni?
-Persze.Rögtön előállok a hintóval.Nem tudsz hazajönni taxival?
-Kórházban vagyok.
-Jézusom mi történt?
-Ashéktől jöttünk haza és az előttünk lévő autó túl hirtelen fékezett és belementünk.
-Van valami bajotok?
-Robnak most varrják a homlokát, de nekem semmi.
-Oké.Tíz perc és ott vagyok.Hol vagytok kórházon belül?
-Richardsnál.
-Akkor tudom.Tíz perc.Szia.
-Szia.
Letettem és vártam.És csak vártam.Bentről halk beszélgetés szűrődött ki.Nem értettem miről szól de nem is érdekelt.
-Cathy?-Andy hangja volt.Hátrafordultam.Andy.Minő meglepetés.A könnyeim lecsordultak újra és újra.
-Jajj Törpi-megölelt
-Miattam van!Csak miattam.
-Ez nem igaz.
-Dehogynem.
-Nem nem igaz-hallottam Rob hangját.Kibontakoztam Andy öleléséből és a szememmel rögtön Őt kerestem.Meg is találtam.Pár lépéssel előttem állt, homlokán fehér kötés.Azok a hülye könnyeim... odamentem hozzá és megöleltem.
-Sajnálom-mondtam
-Mit?
-Hogy létezem...
-Ne hülyéskedj.Az életem egy merő sivatag lenne nélküled.
Megcsókoltam.
-Annyira szeretlek.
-Én is téged...
Csak azért imádkoztam hogy vége legyen ennek a napnak.Minnél hamarabb... szerencsére ez teljesült...

Életem hajnala 35.fejezet

-Kicsim kész vagy már?-hallom Robert hangját a földszintről
-Mindjárt!-kiabálok vissza.Már csak egy kis parfüm és készen is vagyok.A lépcső tetején megállok.Nem hagytam hogy Robert megnézze a ruhámat.Váratlan meglepetés kell.Elvégre karácsony van.Karácsony.Hó mindenütt.Minden fehér.Hideg.Jégcsapok.Igazi karácsony.Csodás.Robert felnéz rám.Ahogyan látom elakad a lélegzete.Lassan lesétálok a lépcsőn és eléállok.
-Megfelel?
-Tökéletesen csodálatos.-mosolygott aztán megcsókolt.A csók után felnéztem.Fagyöngy alatt állunk.Egy igazi karácsonyi csók.Kézenfogva elindultunk, kiléptünk a hóesésbe.Gyönyörű volt ezt a kisvárost így látni fehéren.Beszállunk a kocsiba, és életem feltekeri a fűtést.Az úton inkább a rádió karácsonyi dalai beszélnek helyettünk.Gyönyörű volt a táj.Hóembert építő kisgyerekek, a hóesésben játszó fiatalok, néhány szerelmes andalog kézenfogva.Csodálatos.Nem tudom milyen ötlettől vezérelve, de Rob combjára tettem a kezem.Kérdően nézett rám.Csak megrántottam a vállam és mosolyogtam.Ahogyan közeledtünk a házhoz lassan feljebb csúsztattam a kezem.Már majdnem annál a bizonyos pontnál jártam mikor Rob ajkait egy halk nyögés hagyta el és lefékezett.
-Megérkeztünk-mondta
-Vettem észre-megcsókoltam.
Kiszálltunk a kocsiból, kivettük az ajándékokat, és elsétáltunk a bejárati ajtóhoz.A hóesés nem állt meg, sőt szinte erősödött.Remélem nem lesz hóvihar.Rossz tapasztalataim vannak a hóviharral kapcsolatban.Demi egyszer egy hóvihar kellős közepén beragadt a kocsijába.Négy óra alatt tudták csak kiszabadítani.Az a négy óra... kínszenvedés volt.Andyvel folyamatosan azon izgultunk hogy ne legyen semmi baja.Szerencsére nem lett.Illetve egy lábujja majdnem lefagyott de megtudták menteni.Azóta nagyon utálja a telet.Nem is jött velünk télen Magyarországba.Szánkózni meg síelni mentünk egy Mátra nevű hegységbe, a haverjainkkal Matt-el és Johnnal.Mindketten Andy kollegái.Mattel akkor össze is jöttem.Kár volt hogy Demi nem jött.Élveztük, de nélküle nem volt az igazi.Még esti szánkózásokat is csináltunk.Régi szép emlékek...

"-Megyünk szánkózni-jelentettük ki Andyvel.
-Hajnali egykor részegen.Eszeteknél vagytok?-Matt
-Tök jó lesz.Gyertek már.
-Én aztán nem-mondták egy emberként.Hát mi kimentünk és tök jól szórakoztunk.Igaz Andy egyszer kétszer szorosabb ismertséget kötött egy fával... de szerencsére csak a keze vérzett.Az sem sokat.Nekem a derekam sínylődte meg a fagyott hóval való találkozást.Ezen kívül jól voltunk.
*Másnap reggel*
-Na milyen volt?-érdeklődött John.
Egyforma mozdulatot tettünk.Andy a pulóvere ujját húzta feljebb, én megfordultam és a derekamon húztam fel a pulcsit.Egymásnak kötöztük be a sebeket.Ez már megszokott nálunk.Nagyon bénák tudunk lenni részegen.De hát ki nem?Mentségünkre szóljon hogy tényleg benyakaltunk fejenként egy-egy üveg Jack Danielst... meg még sok más mindent is... de nagyon jó volt =)
-Hűű.Nem fáj?-Matt
-Már megszoktuk.-mosolyogtunk.
Miután megreggeliztünk leültünk beszélgetni az esti szánkós kalandjainkról.Én Matt mellett a karjai gyűrűjében foglaltam helyet, Andy,John mellett a szemben lévő kanapén.
-Amúgy mit láttatok?-John
-Nem sok mindent.Talán a hó valamennyire világít, de nem sokat.-Andy
-Nem csak annyit hogy egy fekete folt jön lefelé és ordít?-Matt" *

Ashleyék kertje valami varázslatosan nézett ki, még télen is.A sövényt teljesen elborította a hó, a ház melletti két kis fenyőnek éppen hogy csak a teteje látszott.Varázslatos.Mindig elcsodálkozok : hogy lehet ebben a divatmániás kis törpében ennyi fantázia?
Csöngetünk és várunk.Lábdobogás aztán nyílik az ajtó.
-Sziasztok.Gyertek be-mosolygott Ash
-Szia-lepusziztunk aztán beléptünk.Ashley körbemutogatta az egészet.Valami varázslatos.Mindenhol a zöld szín dominál.Nagyon sok fajta árnyalatban, mindig máshogy. A karácsonyfájuk nagyon sötét zöld és az egész tele van fehér díszekkel.Gyönyörű volt, könnyekre késztetett.Lepakoltuk az ajándékokat.Aztán megérkezett Andy Jessicával, Kristen,Kelly és Lola na meg persze Willy.Ashley el volt halva a ruhámon.Az a jó hogy mindenkinek tetszik.Ha tudják hogy ők is hasonló szabásút kapnak... sírni fognak.Tíz óra fele Loláék elhúztak mert ugye Willynek aludni is kéne... gyorsan megpuszilgattam a keresztfiamat aztán már mentek is...
Régi karácsonyi sztorikat meséltünk egymásnak... hogy Andy egyszer elsírta magát mert megkapta azt a kicsi Match Box játékautót... én a Barbie babáim haját vagdostam állandó jelleggel... és hasonló sztorik voltak... jól éreztük magunkat.Sokat táncoltunk.De a legjobb az volt amikor megkapták a karácsonyi ajándékokat.Azt az arcot mikor kinyitották... először megdöbbentek aztán kitört belőlük. /A csajokból a zokogás a pasikból a nevetés./ Én is csodálatos ajándékokat kaptam =)Robertnek majd otthon adom oda.
-Biztos hogy nem maradtok éjszakára?Van ágyunk bőven.Ráadásul hóvihart mondtak.Nagyon csúszik az út.Biztos hogy...
-Igen Ash biztos.Hazamegyünk.Nyugi nem lesz semmi baj-öleltem meg
-Jó de ha mégis akkor hívj és értetek megyünk.De akkor kitekerem a nyakad.
-Jó oké-nevettem.Megölelgettük egymást aztán hazaindultunk.Az úton ismét elkezdtem a Robertes combos hadműveletet.Ezúttal az ő keze is a lábamon kalandozott.Nem hiába : részegek voltunk.Na jó Ő talán nem is annyira mint én... szerintem akkor telt be a pohár mikor kikapcsoltam az övet és a nyakát kezdtem csókolgatni.Kulcscsontól fülig és vissza.Rob ajkait egyre gyakrabban hagyta el egy-egy nyögés.Aztán röviden megcsókolt.Utána ismét elkezdtük egymás combját birizgálni.Egészen addig amíg bele nem ütköztünk az előttünk lévő kocsiba...

hát hát hát... =)

és íme lezárult a szavazás.a kérdés az volt hogy kit bírsz legjobban a blogomból. Rob és Cathy 12-12 szavazatot kaptak, Lola hármat, Andy kettőt. köszönöm mindenkinek / egész pontosan 24 emberkének / hogy szavazott.olvassátok a harmincnegyedik fejezetet.várom a kommentárokat.friss nem tudom mikorra várható.de addig is... puszi mindenkinek =)

UI.: ma táncversenyen voltunk és harmadikok lettünk =) nem örültünk.amennyit szenvedtünk érte / egy héten 4x1,5 órát / és amilyen látványos lett azért simán kaphattunk volna egy második helyet... akit érdekel hogy néztünk ki az írjon nekem mailt.
gingin96@citromail.hu

puszi : letti <3

Életem hajnala 34.fejezet

A jól megérdemelt pihenés.A suli jól megy, de most éppen beteg vagyok.Úgyhogy nekem három héttel előbb lett szünet.Egyre többet kell tanulnom az érettségi miatt.De hát ez van.Most perpillanat a tetőn ülök és cigizek.A doki szerint nem lenne szabad, de mivel nagyon jól ismer engem a napi 10 szálat csökkentette 3-ra.Szörnyű ez az időszak.Minden éjjel ugyan olyan.Ugyan az a folyosó minden éjjel.Ugyan az a helyzet.Ugyan az az álom.Folyton folyvást a saját sikoltásomra ébredek mikor az álombeli orvos megöli Robertet.Mitől lehet ez?A tudatalatti gonosz Cathy űzi ezt a rossz tréfát velem?Vagy talán ez a jövő?Mostanában sokat elgondolkoztam hogy vajon az álomban a kórház előtt mi lehetett.Ahogy az álomban néha jobban körülnéztem tavaszodott.Lehet hogy Robbal karácsonykor vesztünk össze valamin?Cathy fogd vissza magad.Ez csak egy hülye álom.Hülye hülye hülye álom.De mi van ha mégsem?Mi van ha tényleg a jövőből láttam egy kis darabot?Ráérek még ezen filózni.
Bemásztam a szobámba bekapcsoltam a hifim és betettem egy CD-t.Cecilia Westbrook - New moon Story ismétlésre kapcsolva./ zene be!/ Leültem az ágyamra, az ölembe vettem, és megvakargattam Drazsét.A többiek már megkapták a kisnyuszikat.Lolának kicsit húzós.Willy és Bubu együtt hát... kibírja.Nekem egy időben egy egész családot kellett ellátni.Kb. 13 évesen.Anyu kórházba került, mert volt valami probléma a szemével.Meg is kellett műteni.Úgyhogy addig én főztem.Most azt kérdezitek magatoktól hogy miért?Hiszen Andy szakács, és ott volt volt még Bill, az apám.Andyben akkoriban még nem alakult ki hogy szakács akar lenni.Apu egész nap úton volt és ügyvédkedett.És mivel nyáriszünet volt, rám maradtak az ilyen dolgok.Nem bántam.Kaptam egy kis tapasztalatot az életből.Belekóstoltam milyen lesz az élet hogyha családom lesz.Egy nagy boldog család.És már megint ugyan ott tartunk.A családnál.Andy mint mindig most is dolgozik.Az étterem nagyon felkapott lett.Csomó pénzt keres.Nagyon örül.Kapott pár fülest, hogy őt akarják kinevezni az étterem vezetőjének.Nagyon örülnénk neki.Lola anyáskodik.Willy egy kis cukorborsó.Nagyon aranyos ahogyan gügyög.Az én kicsi keresztfiam.Nagyon szeretem.Robert forgat.Nagyon magányos vagyok nélküle.Olyankor elesettnek érzem magam.Mintha egy részemet kiszakították volna.Olyankor még borzalmasabbak az álmok.A többieket látom Robert mellett holtan, és a temetésükön látom magam.Egyszerűen borzasztó.
Drazsét visszaraktam a ketrecébe.Bebújt a külön kisházába és szerintem azonnal elnyomta az álom.Nem csodálom.Szegénykém nagyon sokat volt fent ma.
Bekaptam két szemet a gyógyszeremből, leöblítettem egy kis vízzel.Ettől általában nincsenek álmaim.Csak a megnyugtató feketeség.Semmi más.Egyetlen nyugodt éjszaka.Nyugodtam hajtottam a fejem a párnára.Még tompán érzékeltem hogy valaki nyitja az ajtót, de az arcát nem láttam.Az álom ezúttal más volt./zene ki!/
Esküvői ruhában álltam az oltárnál.Mindenki ott volt.Ashley-t láttam Jacksont és az összes barátomat.Egy öreg pap állt az oltárnál és barátságosan mosolygott.Aztán jött egy villámcsapás és minden megváltozott.Hirtelen a kép is változott.Egy koporsó volt kinyitva a pap előtt.Benne Robert fekszik de valahogy idősebb változatban.Öreg.A haja fehér, az arca és a keze ráncos, haja kevés.Mikor nyúltam volna hogy lecsukjam a koporsót, megakadt a szemem valamin.Méghozzá a kezemen.A kezem ráncos volt.A koporsó mögött egy tükör állt.Belenéztem és ledöbbentem.Nem a mostani önmagam, hanem egy öreg néni nézett vissza rám.Aztán a koporsó vissza kinyílt és Robert kimászott belőle.Zöld bőrrel és heges arccal.Zombiként.
Sikoltva ébredtem ismét.Nem nem nem nem nem.Nem lehet.A homlokomhoz kaptam.Lázas vagyok.Folyik rólam a víz és ráz a hideg.Andy berontott a szobámba.Mikor látta hogy remegek odajött hozzám és átölelt.
-Megint ugyanaz igaz?
-Minden éjjel ugyanaz mikor nincs velem.
Megfogta verejtékben úszó homlokom.
-Jézusom te lázas vagy.Vegyél be egy kis lázcsillapítót aztán fürödj le.Forró víz.Addig főzök neked teát.
Engedelmeskedtem atyám akaratának / xD / aztán bebattyogtam a fürdőbe.Levettem a sálamat, amit Taylortól kaptam aztán az Andytől lenyúlt óriási Kappa melegítőfelsőt, az alatta viselt Kellantól lenyúlt pólót, a melltartómat, aztán a nagy-nagy Robert tréninget,majd a Jack féle halálfejes hosszú zoknit.Én mindent a haveroktól nyúlok le.Ez már nálam megszokott.Van olyan melegítőm ami a három évvel ezelőtti csávómtól van =)Gyorsan beszálltam a forró víz alá, ami vörösre égette a bőrömet, de nem zavart.Átmelegedtem aztán elővettem új cuccokat.Ezúttal a sajátom, de ezek is nagyon nagyok.Visszasétáltam a szobámba.Andy az ágyamon aludt.Odamásztam mellé, és betakargattam magunkat.Ezúttal nem jöttek vissza az álmok, amiért nagyon hálás voltam.

Karácsonyig még egy hét volt, de az utcákat már vastag hótakaró borította.A gyerekek hóembereket építettek.És én az utcákon sétáltam ideális karácsonyi ajándékokat lesve.Kellan egy pólót fog kapni amin ez a felirat áll : "A világ legerősebb embere!-vagy csak annak képzeli magát?" Úgy terveztem hogy mindenkinek valami vicceset fogok adni.Hát ez nem jött be.Múltkor egy cipőboltban voltam.Magamnak lestem csizmát.Találtam is.De nem ez a lényeg.Megláttam egy cipő-táska összeállítást és egyből elfelejtettem a humoros dolgokat.Az a kockás táska és a pöttyös kis fekete balerina cipő egyből Ashley-t juttatták az eszembe.Úgyhogy egy csizma egy táska és egy cipő társaságában távoztam az üzletből.Selly egy kék ruhát kap.Lolának egy csodás lila ruhát fogok adni.Willyke egy hatalmas micimackó plüsst kap.A plüss akkora mint én.Én simán elszundikálnák rajta.Jackson egy rózsaszín pólót kap.Andynek egy pólót fogok adni ezzel a felirattal : "Jól főzök.Még senki sem panaszkodott." a hátulján "Ciánveszély!" Kristen is egy pólót kap.Neki az elején egy jövök felirat a hátulján egy megyek felirat lesz.Robert.Ő egy fehérarany karkötőt kap amibe ezt vésetem : Örökké szeretni foglak.Hogy én mit kapok?Azt nem tudom.Gyönyörű a karácsonyi díszítésünk.A fa teljesen piros és zöld.A házon kívül jégcsapok lógnak.Nagyon hideg telünk van.Az udvarban két hóember áll.Egy lány / rózsaszín sál és sapka / és egy fiú /kék sál és sapka /.Egymás kezét fogják.Igen igen.Közben Andy is becsajozott.A csajt Jessicának hívják.Baromi aranyos nagyon megszerettem.Egy vörös, nyuszis felsőt kap.X- szemű nyuszis felsőt.Ashley-ék meghívtak minket karácsonykor hozzájuk.Időközben összeköltöztek.Most fogjuk először látni a házat.Biztosan nagyon szép.Ashley-t ismerve...
Robert hamarosan hazaér.A karácsonyt és az újév első négy napját itthon tölti.Nagyon örültem neki.A nappaliban ülök, Drazsé az ölemben.Rajta vezetem le a szeretethiányomat.Nyílik az ajtó és Robert lép be.A kabátja a haja tiszta hó.Nem izgat.Lerakom Drazsét és felé futok.Miközben megcsókolom megpörget.
-Ennyire hiányoztam?-kérdezi két csók között
-Nem is tudod mennyire.-kaptam az ajka után.
Nagyon hiányzott.Nagyon-nagyon hiányzott.

sajnálom =/

drága drága / és még vagy kétszer / olvasóim.

tudom hogy a 34.fejezetre számítottatok, de most nem lesz.sajnos betegállományban vagyok, ezért sokat kell pihennem, de most így minden összejött / képzelhetitek mennyire örülök neki /
szóval.táncverseny.betegség.főpróbák.angol különórák.suli.sulilátogatások.témazárók.
egyszerűen szinte annyi időm nincs hogy egyek.
addig is egy kicsi kis novellámmal kedveskedek nektek =)

~Lina~

Egy fiatal lány sétál a szakadék felé.Egyedül van.Leül a szakadék szélére.Hosszú világosbarna hajába bele-bele kap a szél és játszik vele.Majd a szél elcsendesedik és a haja hidegen hull vissza meztelen hátára.Fekete ruhája elől-hátul mélyen kivágott volt.Az ugráson gondolkozik.Létének semmi értelme.Többé nem akar élni.A családja halott.Döntött.Ugrik.Feláll.Könnye patakokban folyik végig az arcán.Nem akar meghalni de élni sem akar tovább.A lábujjai érik a szakadék peremét.Egy hinta előre egy hátra.Előreveti magát és zuhan a sötétség felé...

~~~

Borzalmasan fáj.Ilyen lehet a halál?Biztosan.Nem is volt olyan magasan mint képzeltem.Tutira eltört pár bordám.A kezem se lehet valami fényes állapotban.A sípcsontom is eltörhetett.Egyre nehezebb levegőt venni.Biztosan meghalok.Egyfajta boldogság öntött el.Meghalok nem fogok többé létezni mindjárt vége már mindjárt vége.Gyakran azt mondják hogy ha már nincs túl sok hátra végig nézheted életed filmjét.Nos én is végignéztem.Anyu halála kisbaba szemekkel.Apám halála tiniként.Költözünk ezerszer és ezerszer tovább és tovább és én a barátaimat hátrahagyva nézek ki a kocsiablakon.Furcsa.A bátyám vérbefagyott arca ahogyan üveges tekintettel mered a semmibe a nappali közepén.A menekülés.És most itt fekszem a halálra várva.Pompás befejezés.Az én happy end-em.Hideget érzet a vádlimnál és a hátamon.Mintha valaki a karjaiba kapna.Éreztem egy édeskés illatot.Hát persze.Vámpír.Mint én.Éreztem a szelet.Mintha repülnék.Biztosan fut.De hová?Próbáltam kinyitni a szemem de nem sikerült.Nyöszörögtem egyet.A szél alábbmaradt.Kinyitottam a szemem.Egy angyal nézett vissza rám.Aranyszín szemeiben aggodalom csillant.
-Ne félj-suttogta- nem lesz semmi baj.
Nem emlékszem többre.Egyszerűen csak álomba merültem.Vagy talán meghaltam?De jó lenne.Vajon most hol vagyok?Ha meghaltam biztosan a pokolban.Mennybe nem juthatok.Egy gyilkos vagyok.Semmi több.Mért nem tudok mozdulni?Borzasztóan fáj mindenem.
-Mindjárt nem fog ennyire fájni-hallok egy hangot.Ez a hang nem a megmentőmé.Ez egy másik.Ki lehet ez?
-Edwardnak hívnak.-folytatta a hang.
Honnan tudja hogy mit akarok kérdezni?
-Gondolatolvasó vagyok.
Aha.Már értem.Mi történt?
-Meddig emlékszel?
Leugrottam és valami szöszi srác idehozott.Jut eszembe hol vagyok?
-A házunkban, az erdőben.Amúgy az a "szöszi srác" a bátyám Jasper.
Hát bocsi.Én nem vagyok gondolatolvasó hogy egyből tudjak a másikról mindent...
Nevetett.
Mért fáj ennyire?
-Nagyon sok bordád és csontod eltört.De mivel vámpír vagy legalább is azt hiszem ezért csak innod kell és rendbe jössz.
Vámpír vagyok.Az biztos.Olyan udvariatlan vagyok még be sem mutatkoztam.Vladina Dracul.
-Csak nem...?Ha igen akkor több mint négyezer éves vagy.
Négyezer-kétszáz tizennégy de ki számolja?Amúgy meg ha arra gondolsz hogy én vagyok-e Drakula húga akkor a válaszom igen.De nem kell Vladinának hívnod.Hívhatsz Draculinának vagy Linának nekem mindegy.De a Linát jobban szeretem.
-Vagy épp anyunak...
Igaz hogy első generációs vagyok, de nem kell anyunak szólítani.Tekints úgy rám mint egy átlagos vámpírra.
Mikor a fájdalom enyhülni kezdett kinyitottam a szemem.Egy vörös hajú srác nézett rám.Feltornáztam magam ülő pozícióba.Mosolyogtam.
-Szia Edward.
-Szia Lina.
Valami észveszelytően jó illat csapta meg a nózimat.Az éjjeli szekrény felé fordultam és láttam hogy két vérrel teli bögre áll ott.
-Nem zavarna ha... -kezdtem
-Csak nyugodtan.
Felkaptam az egyik bögrét és inni kezdtem.Ez hiányzott már egy ideje.Mikor végeztem már újult erővel álltam fel.
-Juppi.Felkapnék magamra valami értelmeset ha nem zavar.
-Nyugodtan.Ott a fürdő és ott a gardrób.-mutatott az ajtókra.
-Oké-mosolyogtam.-sietek
-Ajánlom is.A családom már alig várja hogy megismerjen.
Dobtam neki egy puszit és már el is tűntem a fürdőben.Egy finom illatú csresznyés tusfürdővel végig mostam fertőtlenítő illatú testemet, majd egy törülközőbe csavarva átslattyogtam a gardróbba.Egy farmerszoknya mellett döntöttem fekete cicanadrággal, egy puzzle mintájú fekete fehér zokninál és egy fekete kivágott felsőnél.Eléggé merev voltam ezért nyújtogattam egy picit.Kicigánykerekeztem a szobából, majd leszaltóztam az emeletről.
-Jóreggelt!-mondtam mosolyogva a nappaliban ülő vámpíroknak.-Vagyis inkább alkonyatot.
Edward a segítségemre sietett.
-Ő itt Vladina...
-A-a.Lina vagy ne szóljatok hozzám-mosolyogtam.
-Szóval mint említettem ő itt Vladina Dracul és ha megengedted volna hogy befejezzem elmondtam volna hogy utálod a Vladinát és hogy Linának hívjanak de mindegy.-mosolygott Edward
-Hát ez van-mosolyogtam még mindig.
-Szóval.Ő ott Bella a feleségem és a lányom Renesmee-mutatott egy barna hajú lányra aki egy fotelben ült ölében egy vörös hajú mosolygó kislánnyal.Integettek nekem.Mosolyogva viszonoztam.-ő Rosalie...-a szőke csajszi bizonytalanul méregetett de azért mosolyot erőltetett az arcára és integetett- Emmett...-a mackószerű fekete hajú pasinál szó sem volt bizonytalanságról.Ő egyből mosolygott idejött és megölelt.Baromira magas.Hihetetlen.Edward tovább mutogatott.-Carlisle és Esme-mutatott egy szőke pasira és egy vörös hajú nőre akik szintén mosolyogtak.-Alice és Tim-mutatott egy fekete rövid hajú csajszira és egy barna hajú pasira-és Jasper.-a megmentőm.
-Szia Lina-szaladt oda hozzám Renesmee.Felvettem.
-Szia kicsi lány.Mi a helyzet?-megfogta az arcom és egy képet láttam magam előtt.Én és Renesmee ültünk egy farönkön.
Kérdően néztem Edwardra.Kuncogott.
-Szerintem Nessie azt szeretné ha kimennétek egy kicsit beszélgetni.
-Hát jó-mosolyogtam.-Gyere kicsi lány.Mutasd merre.
Nessie kézen fogott és a ház előtt kanyargó folyó partjára vezetett.A lélegzetem is elállt annyira szép volt.
-Ugye milyen gyönyörű?-kérdezte Nessie
-Nagyon is az.
Leültem a partra.Nessie mellém telepedett.
-Mit szeretnél tudni Nessie?
-Háát... hány éves vagy?
-Nagyon öreg-mosolyogtam.
-Mégis mennyire?
-Négyezer-kétszáztizennégy éves.
-Az tényleg sok.Én csak két éves vagyok.
-Én hatnak néztelek.
-Én meg tizenhatnak-mosolygott.
-Hát ez nem jött be nekünk.
-Hát nem.
Nessie nagyon aranyos egyből megszerettem.Elmesélte hogy nagyon szereti az anyukáját akit sajnos majdnem megölt, és az apukáját is nagyon szereti meg azt hogy van egy barátja Jacob akibe bevésődött, szereti a zenét szeret énekelni.Elmeséltem neki az életemet a véresebb részleteket kihagyva és megtanítottam balettozni.Nagyon tetszett neki és megígértem hogy egyszer elviszem egy előadásra.Lelkesen beleegyezett.
-Nessie,Lina-kiabált Bella
-Megyünk már-kiabáltam vissza-gyere kicsi lány-Nessie felugrott a hátamra és visszafutottam vele a Cullen házhoz.Átadtam Bellának.
-Nagyon aranyos kislány-mosolyogtam-büszke lehetsz rá.
-Az is vagyok-mosolygott vissza.
Bementünk a nappaliba.
-Anyu apu mutathatok valamit?-kérdezte Nessie
-Mutass kicsim-mondta Edward biztató mosollyal az arcán.
Nessie félve nézett rám.Mosolyogtam és bólintottam egyet.Lecsúszott spárgába.Megtapsoltuk.Bella megölelte mikor felkelt.
-Nagyon ügyes vagy kicsim.
-Tudok többet is csak már nagyon álmos vagyok.Lina nagyon sok mindent tanított.Aludhatok?-kérdezte Bellát
-Persze kicsim.Máris megyünk.
Bella hozzám fordult
-Ma nem volt alkalmunk beszélgetni de majd holnap.
-Oké.Szavad ne feledd-mosolyogtam
Belláék elmentek és meg levágtam magam Jasper mellé a kanapéra.
-Köszönöm hogy itt lehetek-fordultam Carlisle felé.Megöleltem Jaspert-Köszönöm-suttogtam
Nem válaszolt.Elhúzódtam.Csak meglepettem nézett rám.Vállat vontam majd mosolyogtam.
-Bocs én ilyen vagyok.-a többiek felé fordultam-Kérdés-özönre számítottam.Carisle?Szeretnéd kezdeni?
-Ömm hát igen.Hány éves vagy?
-Jajj ma mindenkinek el kell mondani?Négyezer-kétszáz tizennégy.
-Hűűha.Akkor a Volturiktól is öregebb vagy.-Tim
-Ugye hogy csak tizenhatnak nézek ki?
-Na ja.-bizonyára csodálkozott.
-Carlisle még valami?
-Képesség?
-Három is-mosolyogtam.-akármikor tudok alakot változtatni...
-Tényleg?-Alice-Mutasd!
Koncentráltam és felvettem Alice alakját.
-Hűűha-nagyot nézett.
Visszaváltoztam önmagammá.
-Szóval van az alakváltás.Tudom irányítani a dolgokat körülöttem.Erre is példa kéne?
A konyhaasztalon állt egy csokor rózsa.Mentálisan kihúztam egy szálat és Rosalie orra elé tartottam.Felemeltem Emmett kezét és Rose vállára tettem.
-Wow.-Emmett.
-És a harmadik?-Carlisle
-Erő.Nem is kicsi.
-Kiállnál ellenem?-kérdezte Emmett.
-Dalolva.-mosolyogtam.
-Akkor irány a hátsókert.
-Kérlek vigyázzatok a fákra.Most nagyon sokat ültettem.-Esme
-Nyugi.Részemről vigyázok-mosolyogtam
Megálltunk egymással szemben Emmettel.
-Félsz?-kérdezte
-Csak szeretnéd-mondtam és elhajítottam Emmettet a fák közé.Egy másodperc alatt mögöttem volt és hátrafogta a karomat.Semmi perc alatt kiszabadultam és színleltem egy ásítást.
-Uncsi...-mondtam és a körmeimet nézegettem.Em felkapott egy sziklát és felém hajította.Még mindig a körmeimet néztem és csak fél kézzel kaptam el.Picit sajgott a tenyerem.
-Naa ezt már éreztem is.-miközben beszéltem elkezdtem trükközni a sziklával ami szabályos gömb alakú volt.Focitrükkök.Simán.Em felé rúgtam a szikla porrá tört kőkemény mellkasán aztán hátracsúszott tíz métert.Kinyújtottam a nyelvem.
-Mondtam...-odabóbliztam hozzá és megütögettem a mellkasát.Mindegyiknél megrogyott a térde.-Milyen érzés legyőzöttnek lenni?
-Hát többet nem hívlak ki az biztos.
-Helyes-mosolyogtam
Visszamentünk a házba és elhelyezkedtem ugyanabban a pozícióban.
-Esme?
-Tessék?
-Kérdés?
-Lehet hogy érzékenyen fog érinteni nem tudom.Mint elsőgenerációs... lehet gyereked?
-Igen lehet.Elsőgenerációsként sokkal több emberi tulajdonságom van mint nektek.Tudok aludni is.Ennyi?
-Igen.-mosolygott
-Emmett?
-Hogy lehet hogy ekkora erőd van?
-Elsőgenerációs vámpír vagyok és a bátyám az ősötök.Én még sosem hoztam létre vámpírt.Szerintem ebből fakad.Nem vagyok benne biztos.
-Rosalie?-kérdeztem a szőke lányt
-Mutatnál valami balettos izét?
-Persze-előadtam egy kissebb magánszámot és visszaültem a helyemre.
-Ügyes vagy-mosolygott
-Köszi.A sok gyakorlás...Alice?
-Szeretsz vásárolni?
-Imádok.
-Akkor jó.Holnap Los Angeles?-kérdezte
-Benne vagyok-mosolyogtam-Tim?
-Játszol valamilyen hangszeren?
-Gitározom zongorázom és énekelek.
-Találkoztál már a Volturival?
-Hát persze.Odavannak értem.
-Hogy fogadtak mikor először ott jártál?
-Először a képességek kezdték érdekelni őket.Bemutattam és meg akartak tartani.Aztán mikor Aro megtudta hogy ki is vagyok fejethajtva bocsánatot kért.-mosolyogtam az emléken.-Jasper?-fordultam megmentőm felé
-Miért ugrottál le?
Mindenre számítottam csak erre nem.
-Akkor úgy gondoltam...-a hangom elcsuklott.-hogy semmi értelme hogy itt legyek.Nem érdemlek életet és ha érdemelnék is nem kéne.Egyedül voltam a világban.-bekönnyesedett a szemem-Már csak a bátyám volt nekem és senki más.Az anyám már nagyon régen halott volt és apu sem volt valami fényes állapotban.Kétezer évig a bátyám volt csak nekem és mikor megölték valahol belül én is meghaltam.Depressziós lettem és semminek nem volt értelme többé.-a könnyek utat törtek maguknak.
-Elnézést-mondtam és kirohantam a házból.Nem tudtam hová rohanok.Csak futottam messze és messze.Egy réten találtam magam.Gyönyörű volt.Kerek és telis tele van vadvirágokkal.Lerogytam a fűbe és csak sírtam.Újra láttam életem filmjét.Egy kezet éreztem a vállamon és nyugalom öntött el.Felnéztem.Jasper.
-Sajnálom hogy felhoztam-mondta és megölelt.Visszaöleltem.
-Annyira rohadtul hiányzik, tudod?Csak ő volt nekem és mostmár...
-Mostmár mi vagyunk itt neked.-szakított félbe.Nyomtam egy puszit a nyakára.
-Köszönöm...

~Jasper~

Rávetem magam az őzre.Miközben a vérét szívom furát érzek.Kétségbeesés és... halálvágy?Fájdalom.Borzasztó fájdalom.Nem a szarvas.Elkezdek rohanni.A szakadék felé.Valaki öngyilkos akar lenni?Biztos valami tini megunta az életét.Hát persze.Mindene megvan és ő mégis depressziós világfájdalma van és hasonlók.Ha ők tudnák hogy miket kell még átélniük.És hogy miket éltem át én...
A szirtre érek de nem időben.Egy tizenhatnak kinéző lány épp akkor veti le magát a szikláról.Hihetetlen.Nem hallottam szívverést.Vámpír.Talán újszülött.Nem tudja hogy így lehetetlen meghalni nekünk.Lenézek.Ott fekszik teste természetellenes pózban és én erősebben érzékelem a fájdalmat.Vér.Törött csontok.Öröm?!Jézusom.Örül annak hogy kinyírja magát?Hihetetlen.Lehet hogy depressziós.Mint én.Leugrottam mellé.Szerintem nem érzékelt semmit.Csak a fájdalmat.A karomba kaptam és miközben futottam végig őt néztem.A véren és a töréseken kívül nagyon szép lány volt.Sápadt bőre és világos barna haja csodásan festett.Néha a szemhéja meg-megremegett.Vékony hangon nyöszörgött egy picit.Megálltam és aggódó szemekkel kezdtem figyelni.A szeme résnyire nyílt és én zavarodottságot éreztem.Na meg persze a mindent elsöprő fájdalmat.
-Ne félj-suttogtam-nem lesz semmi baj.
A szeme újra lecsukódott.Futottam tovább a házhoz.Beléptem az ajtón és a figyelem azonnal rám irányult.
-Carlisle?-kérdeztem
-A dolgozószobájában-mondta Alice és visszamászott Tim szájába.Felrohantam az emeletre és benyitottam Carlisle kis magánbirodalmába.Az íróasztala mögött ült és egy könyvet olvasott.Mikor beléptem rám emelte arany szemeit.A vizsgálóasztal felé intett.Letettem rá a lányt és ő elkezdte vizsgálni
-A jobb karja és a bokája a törött.Hét bordája szintén.Csoda hogy túlélte.Szívverése nincs de még is túlélte.Furcsa... nagyon furcsa...-hümmögött
-Gondolod hogy ő... ?
-Hogy talán az elsők között lehetett?Bizonyára így van.Vidd fel a szobádba és hívd mellé Edwardot.Hátha ő többet megtud majd róla.Beadok neki egy kis adag morfiumot és majd ha felkel akkor vérre lesz szügsége.És válaszokra.Sürgősen.Te addig majd menj le a többiekhez.Vadásztál?
-Igen.
-Jó.Most menj
Bevittem a lányt a szobámba és óvatosan letettem az ágyra.Megsimítottam az arcát.
-Még a nevedet sem tudom...
Aztán lesiettem az emeletről.
-Edward menj fel a lányhoz.
Edward besietett a szobámba.Leültem a kanapéra.
-Érdemes valamit kérdezni?-Esme
-Nem-feleltem.
Nessie idefutott hozzám
-Jasper bácsi mi a baj?-ölelt meg
-Semmi nincs kicsilány-nyugalmat árasztottam felé.
Kiment egy kicsit játszani Bellával majd egy óra múlva bejöttek.Edward jött le a lépcsőn.
-Pár percen belül csatlakozik hozzánk-mosolygott
Valahol belül megnyugodtam.Túlélte és itt lesz.Lehet hogy utána elmegy.Jasper Hale miket beszélsz?Megkedveltem, de nem is ismerem.Még a nevét sem tudom.
-Vladina-mondta Edward-de inkább csak Lina.Utálja a nevét.
Picit elmosolyodtam.
Edward kérlek szállj ki a fejemből.Köszi.
Kiszálltam-tátogta nekem.Ebben a pillanatban egy elmosódott foltot láttam a szobámból kijönni és átzuhanni a korláton.Szaltó.Tornász esetleg?Nem tudhatom.
-Jó reggelt-mosolygott.Egy pillanatra elállt a lélegzetem olyan gyönyörű a mosolya-vagyis inkább alkonyatot-pillantott a lemenő napra ami vörösessé festette gyönyörű világosbarna haját ami majdnem a derekáig ért.Edward egy másodpercen belül ott termett mellette.
-Ő itt Vladina...-mondta ismét Edward de Vladina félbeszakította
-A-a.Lina vagy ne szóljatok hozzám.-mosolygott.Fura érzésem támad ami nem a többiektől jön.Ez egyenesen a lelkemből / már ha van nekem lelkem / jön a legmélyéről.Félelmetes mennyire intenzív és hátborzongató mivel még soha nem éreztem, de egyszerűen csodálatos melegséggel tölti meg a szívem.Szerelem.
-Szóval mint említettem ő itt Vladina Dracul és ha megengedted volna hogy befejezzem elmondtam volna hogy utálod a Vladinát és hogy Linának hívjanak de mindegy.-mosolygott Edward
-Hát ez van-mosolygott még mindig.
-Szóval.Ő ott Bella a feleségem és a lányom Renesmee-mutatott az anyára és a lányára akikből olyan töménytelen szeretet áradt hogy szinte összekevertem a sajátommal.Megrészegítő..-ő Rosalie...-Rosalie-ban Lina bizonytalanságot ébresztett de azért csak összehozott egy mosolyt több kevesebb utálkozással.- Emmett...-Emmett egyből elfogadta.Felállt odament hozzá és megölelte.-Carlisle és Esme-mutatott fogadott szüleinkre-Alice és Tim-ez alkalommal nem kotorásztak egymás nyelőcsövében-és Jasper.-mutatott felém.Halványan elmosolyodtam.Vajon direkt hagyott utoljára vagy abból a szögből ahogy mutogatott én ültem legtávolabb?
-Szia Lina-szaladt oda hozzá Renesmee.Felvette.
-Szia kicsi lány.Mi a helyzet?-megfogta az arcát.Biztosan látomás.Bizonytalanság.Kuncogtam egyet.
Kérdően nézett Edwardra.Ő szintén kuncogott.
-Szerintem Nessie azt szeretné ha kimennétek egy kicsit beszélgetni.
-Hát jó-mosolygott.-Gyere kicsi lány.Mutasd merre.
Kimentek.Eközben egy pillanatra úgy éreztem mintha megdobbanna a szívem.Hülyeség.Nagyon rég óta nem dobog de ez a lány valahogy felmelegítette.Hihetetlen.Nem is ismered Jasper Hale.Hisz honnan ismerhetnéd?Hozzá képest egy pelenkában totyogó kisfiú vagy.Fogd vissza az érzéseidet de nagyon gyorsan.Mély levegő... nyugi.Több mint négyezer éves?Azta...Aroék be akarták állítani a Volturik közé?És ő megbocsátott nekik?Csodálatra méltó.Kintről izgatottság jött felém.Talán Nessie?Vagy Lina...Lina.Milyen gyönyörű név.Draculina.Még szebb.Vladina Dracul.Igaz hogy a bátyját nem szívleltem de őt annál is jobban.Vladina...Draculina...Lina... Hale?Jasper az isten szerelmére türtőztesd magad.Megrohamoztak az érzelmek.Sok-sok elfojtott vagy épp eddig számomra ismeretlen érzés ami ellen nem tudtam / és nem is akartam / küzdeni.Varázslatos volt.Mintha kábult lettem volna de mégis éber és a testem minden porcikája tűz forró lett volna.Míg ezeken gondolkoztam Bella behívta Nessie-t és Linát hogy tovább folytathassuk a megkezdett beszélgetést.Nessie megmutatta a spárgatudományát és Belláék elvonultak.Carlisle a képességéről kérdezte Esme arról hogy lehet-e gyereke Rosalie arra kérte hogy balettozzon.Meglepően jól csinálta.Ügyes a lány.Emmettet az ereje nagysága érdekelte.Timet a hangszerek és a Volturi.
-Jasper?-hallottam a gyönyörű hangját és kimondtam azt a kérdést ami már régóta foglalkoztat.
-Miért ugrottál le?
Csak nézett maga elé és teljes fájdalomba burkolózott.
-Akkor úgy gondoltam...-a hangja elcsuklott.-hogy semmi értelme hogy itt legyek.Nem érdemlek életet és ha érdemelnék is nem kéne.Egyedül voltam a világban.-bekönnyesedett a szeme-Már csak a bátyám volt nekem és senki más.Az anyám már nagyon régen halott volt és apu sem volt valami fényes állapotban.Kétezer évig a bátyám volt csak nekem és mikor megölték valahol belül én is meghaltam.Depressziós lettem és semminek nem volt értelme többé.-a könnyek utat törtek maguknak.
-Elnézést-mondta és kirohant a házból.Csak ültem ott.Miattam ment el.
-Ügyes volt Jazz-Rose
Nem válaszoltam csak Lina után rohantam.Hamar meg is találtam.Edwardék rétén ült.Keservesen sírt.Odamentem hozzá és megérintettem a vállát.Nyugalmat sugároztam felé.
-Sajnálom hogy felhoztam-mondtam és megöleltem.Visszaölelt.
-Annyira rohadtul hiányzik, tudod?Csak ő volt nekem és mostmár...
-Mostmár mi vagyunk itt neked.-szakítottam fébe.Nyomott egy puszit a nyakamra.Ahol puha bársonyos ajka megérintett ott kellemes bizsergést éreztem.
-Köszönöm...


KOMMENTEKET KÉREK HOGY FOLYTASSAM-E!!!

puszi és bocsi =/

letti <3 =)