2009. november 30., hétfő

Életem hajnala 39.fejezet


Döbbenetet lehetett leolvasni barátaim arcáról.Leolvasni?Csakhogynem megszólalt az a jól ismert érzés... Lola és Ashley szemében könnyek csillogtak és egy fanyar mosoly virított az arcukon.Kellan úgy vigyorgott mint egy eszement.Jack kikerekedett szemekkel bámult.Ha nem lenne ilyen hülye helyzet legszívesebben nevettem volna rajta.Selly és Taylor csak simán mosolygott de azért náluk is döbbent volt a hangulat.Jess... nem is tudom.Átlagos arckifejezése volt.Szerintem nem is tudta hogy miről van szó.Mindegy.Andy... róla szinte sütött az hogy legszívesebben kiugrana a bőréből.Aztán a tekintete elsötétült.
-Ez...-kezdte
-...csodálatos-Lola és Kellan
-...fantasztikus-Selly és Taylor
-...hihetetlen-Jack és Ash
-...váov-Jess =)
-...hogy képzelted?-A bátyám nem nézett rám.Egyenesen Rob felé menetelt aki értetlenül nézte.-Ő még csak tizenhét éves!Egy gyerek!Hogy képzelted?
-Andy...-szóltam közbe.
-Felcsináltad a húgomat!Na takarodj innen te...
-De Andy én...-Rob.Andy nem várta meg hogy befejezze.Az ökle előrelendült amit csak Rob orra bánt.Hangos reccsenést hallottunk és Rob AÚ kiáltását.
-Jézusom kicsim jól vagy?Rob nézz rám.Rob.
-Gyól vagyok Kadi.Benny idden.
-Egy frászt vagy jól.Eltört az orrod.Ash hoznál valami törölközőt?
-Persze.-Besietett a fürdőszobába és egy piros törölközővel tért vissza.Gyorsan beledobott pár jégkockát és Rob orrára tette.
-Köszi-Rob.
-Nincs mit-Ash
Eközben én a bátyámmal voltam elfoglalva.
-Andrew Hale.Mégis hogy a francba képzelted ezt?
-Megérdemelte.
-Nem vagyok már gyerek!El tudom dönteni hogy mit akarok.
-Nem nem tudod mert...
-Mert?Mert?Jól gondold meg hogy mit mondasz!
-Mert még csak tizenhét vagy és...
-És?A dokik azt mondták hogy nem lehet gyerekem nem rémlik?Hmm?Erre tessék.Nem fogom amiatt elvetetni mert a bátyámnak nem tetszik!Úgy akarom élni az életem ahogyan azt elképzeltem és nem úgy ahogy te mondod!Ne szólj bele!Leszarom azt hogy tizenhét vagyok!Ezt akarom és kész!Ha meg nem tetszik el lehet menni a bús fenébe.-a hasam fájni kezdett.Nem értem miért.Nem ettem semmit...
Andy elment mellettem és Rob mellé térdelt.
-Rob ne haragudj én sajnálom...
A világ elsötétült.
***
Nem emlékszem semmire.Vajon most mi történik?Emlékszem hogy Andy és Rob veszekedtek... Andy betörte Rob orrát... leordítottam Andy fejét hogy mégis hogy képzeli... aztán fájni kezdett a hasam és itt vagyok.Itt.De hol az az itt?Minden fekete.Nem fáj semmit.Fáj?Nem érzek semmit.Valahogy ismerős ez a megnyugtató feketeség.Nem tudom honnan.Általában mikor elájulok itt lebegek.Újra megkérdezem.Hol ez az itt?Az ébrenlét és az alvás között?Élet és halál között?De én nem akarok meghalni.Hiszen van vőlegényem családom és hamarosan gyerekem... tényleg... vajon hogy nevezzük majd el?Régen elgondolkodtam a neveken... ha fiú lesz természetesen Robert lesz az első vagy a második neve... a Patrick is szép név... Robert Patrick Pattinson... tetszik... nagyon is.De ha lány lesz?Liliann... de második név?Bianca?Liliann Bianca Pattinson.Tetszik.RPP és LBP.Cuki.
-Doktor úr ugye nincs semmi baja?
-Nézze Mr.Pattinson.Súlyos érzelmi sokk hatására előfordul az ilyesmi és...
Pár mondatfoszlány.Ennyi jutott el a tudatomig.Robert és talán Richards?Nem tudom.De mért nem tudok felébredni?Ugye nincs semmi baja a kicsinek?Ha elvetéltem abba én belehalok.Hallottam már olyanról hogy spontán vetélés de nem gondoltam volna hogy tényleg igaz.Milyen hülyeségeket beszélek.Nem vetéltem el.A gyerekem él, ép és egészséges.De ha nem?Ha mégis elvetéltem?Rob biztosan elhagy és egy életre megutál.Meg fog utálni.De hiszen szeret.Hogy utálna meg?Nem tudom... nem érdekel...

~Robert szemszöge~

Édes kicsi Cathy.Megfogom a kezét.Nagyon hidegek vékony ujjai.Szinte forog rajta a gyűrűje.Annyira békés.Néha elcsodálkozok rajta hogy hogyan lehet ennyire jó?Talán egy angyal?Ismertségünk első hónapjaiban tényleg elgondolkodtam rajta hogy isten küldte hozzám... hogy tudom ennyire szeretni?Hogyan?Erre nincs magyarázat.Ő a mellém kirendelt nő.Ez olyan mint a bevésődés.Nem lehet ellene tenni semmit.Még soha nem szerettem ennyire senkit.Soha.De aztán jött ő és minden megváltozott szánalmas életemben.Vajon hogy mondjam el neki?Emlékszik hogy miért történt?Annyira le lesz törve ha megtudja hogy elvetélt.Annyira örült annak a picinek.Sugárzott róla a boldogság.Megérdemelte volna hogy anya legyen.Hiszen annyira jó ember.Szerelmem teste összerándul egy kicsit.Beszélni kezd...
-Robert... Robert...
-Itt vagyok kicsim-picit megszorítom a kezét.Nem, nem ébredt fel.
-Robert Patrick Pattinson... hmm...
Édesem.Talán a baba nevén gondolkodik.Még tudat alatt is az anyaságra készül.Annyira sajnálom őt.
-Liliann... Bianca Pattinson...
Szegény kicsi menyasszonyom... Dr.Richards jött be.
-Doktor úr ugye nincs semmi baja?
-Nézze Mr.Pattinson.Súlyos érzelmi sokk hatására előfordul az ilyesmi és ugye Miss Hale-nek voltak korábbi problémái... az a golyó az alhasában nem tett jót... és mostmár sajnálom de... sokkal kevesebb az esélye a teherbe esésre...
Lehajtottam a fejem.Richards megveregette a vállam.
-Ne keseredjen el.Nem azt mondtam hogy lehetetlen hanem azt hogy kevés.
-Mégis mennyire?
-10-20%.
-Értem.
-Tényleg ne legyen elkenődve.Manapság sokan fogadnak örökbe.
-Köszönöm Doktor úr.
-Ez a munkám Mr.Pattinson.Viszlát.Majd még bejövök ellenőrizni Miss Hale állapotát.Jelen esetben eléggé bíztató.
-Köszönöm.
-Mint mondtam ez a munkám-jóságosan mosolygott és kiment.
Még egy pár percig néztem Cathy arcát.Mi lesz a felébred és megtudja?Biztosan ki fog borulni... sírni is fog... szegénykém... kegyetlen vele a sors.Mért pont vele?Amiken keresztül ment azok után megérdemelne egy kis boldogságot... ezek szerint mégsem.És mi van ha öngyilkos lesz?Nem.Cathy nem képes rá.Felállok és az ajtó felé megyek.
-Rob... hova mész?
Visszafordulok.Cathy bizonytalanul pislog rám.Odafutok hozzá és megölelem.
-Rob...-sóhajt egyet.
-Kicsim.Azt hittem nem fogsz felébredni.
-Jól van az orrod?
-Semmiség.
-Rob mi van vele?-a hasához kapott.
-Mire emlékszel?
-Ashleyéknél szilvesztereztünk mindenki elmondta hogy mi a fogadalma aztán Andy betörte az orrod.Aztán kiosztottam és utána semmi.Ja de.Te és Richard beszélgetése.Nem sok.Csak egy kis foszlány.De mondd már.
-Szóval.Elájultál és kórházba hoztunk.Kiderült hogy...

~Cathy szemszöge~

-... spontán vetélés.-A szerelmem kimondta azt a két szót amit ebben a pillanatban a legkevésbé sem akartam hallani.Zokogni kezdtem.
-Nem nem nem nem nem...-zokogtam
-Kicsim...-megölelt.A pulóverébe kapaszkodtam.
-Kérlek mondd hogy nem igaz.Mondd azt hogy nem igaz.Kérlek...-a végét suttogtam.
-Annyira sajnálom-a hangja elcsuklott
-Megtennéd hogy... egyedül hagysz egy kicsit?
-Ugye nem akarsz semmi őrültséget csinálni?
-Nem csak... nem szeretem ha sírni látnak.
-Tudom.Megyek.-megcsókolta könnyes arcomat-Annyira elmondhatatlanul szeretlek.
-Én is téged.-Robert kiment és én az ágyamra dőlve zokogtam... egészen addig amíg az álmok világában találtam magam...

2009. november 28., szombat

Életem hajnala 38.fejezet


sajnálom sajnálom sajnálom!bocsi hogy ennyit váratott magára de itt van és kész.nem akarok magyarázkodni de megteszem a kedvetekért.baromira zűrös hetem volt és ugye a lustaság mindig győz... tényleg sajnálom.na jó olvasgatást és kommentárt kérek ám=) ja és köszönöm a több mint négyezer látogatót.=) puszi.



Na tessék.Jól megcsináltam.Titkolózhatok a barátam is a bátyám előtt is.Nagyon jó.Ügyes vagy Cathy.Majd a fogadalmaknál beavatom őket.Majd beavatom őket.De hogy csináljam?Tök jó.Mehetek egy titokkal szilveszterezni.Ez a kis titok megváltoztatja az életem.Na meg az Ő életét is.Fel kell adnia a színészi karrierjét.Itthon egy család fogja várni nyolc hónap múlva.Kiélvezetlen nyolc hónap lesz.Megígérte hogy folyamatosan mellettem lesz, amikor csak lehet nem megy dolgozni, bármikor hívjam akár forgat akár nem... szegénykém mindent megtesz értem.De istenem.Csak terhes vagyok.Nem én fogom megszülni Jézust... nekem nem kell ennyi figyelmesség... jó nem mondom néha jólesik de nem töményen a nap minden percében... a kicsi érkezése / jelen esetben még létének kiderülése / felborítja az életünket.Nem izgat.Az orvosok végleg lemondtak róla hogy valaha is terhes legyek.Erre mi jön?Reggeli rosszullét, megnőtt étvágy... és a terhességi teszten a kék csík... még nem látszik semmi.Nincs még pocim...
Beállok a forró zuhany alá.Ez valamennyire lenyugtat.Igen ez kell most.Nyugalom.Pár perc múlva elindulunk.Gyorsan lezuhanyzom, felöltözöm, aztán lefelé veszem az irányt.Rob a kanapén terpeszkedik.A szeme csukva.Eléguggolok.
-Indulhatunk drága apuka?
Na erre azonnal kipattan a szeme.
-Anyuka.Ne hozza rám a frászt.
-A frász miatt nekem kéne aggódnom.
-Mehetünk?-kérdezte
-Persze.Menjünk.
Felállt és felvette a kabátját majd rám is rámsegítette.Aztán megsimogatta a láthatatlanul domborodó hasamat.Felvettem a vörös sapkámat és a fekete kesztyűmet.Ő is így tett.Megcsókoltam.
-Rá még várni kell.Egyenlőre velem kell beérned.
-Hát... na jó.Beérem veled is.
-Ajánlom.
Bezárta a házat bekapcsolta a riasztót, addig én beültem a kocsiba.Feltekertem a fűtést.Borzongva simultam bele az ülésbe.Életem beszállt mellém.Egymásra mosolyogtunk aztán bekapcsoltam a rádiót.Még mindig adtak egy pár karácsonyi dalt ami nem ment ki a divatból.Robbal végigénekeltük ezeket.A keze vagy a kezemben vagy a combomon pihet.Nálam ugyanez.Rádöbbentem hogy az a júniusi nap, amikor a medencében gondolkodtam megváltoztatta az életemet.Utána csőstül jött a baj.Vagy a szerencse?A sors?A végzet?Nem tudom.Nem tudhatom.Nem értem hogy miért történt.Mennyire utáltam de egy csók megváltoztatta az érzéseimet... valószínűleg örökre.
-Mit gondoltál mielőtt még nem ismertél?-kérdezte életem.
-Te a vesémbe látsz?Épp a múltunkon gondolkodtam.
-Nem éppen de azért kíváncsi vagyok.
-Azt gondoltam hogy egy bájgúnár vagy.Sajnáltatod magad hogy nincs barátnőd nem voltál még szerelmes mennyire szar az életed depressziós vagy stb.Közben nem vetted azt észre hogy ezernyi csaj feküdt a lábad előtt, az emberek 30%-a sose lesz szerelmes mert egyszerűen nem látják az igazit senkiben, és vannak akik arról álmodoznak hogy bárcsak ez meg az meg amaz.Neked az öledbe hullt az egész.Röviden ennyit.Te mit gondoltál?
-Hülye kis fruska de pontosan céloz...-nevetett
-Komolyan?
-Halálosan.
-Szóval kölcsönösen utáltuk egymást de aztán minden megváltozott.És nézd.Megvan a gyümölcse.-simogattam a hasam.
-Annyira szeretlek.
-Én is szeretlek.
Ezután már nem nagyon beszélgettünk.Megnyugtató volt hogy ő is utált.Aztán.Paff a bűvös sárkány és szeretjük egymást.Milyen régóta... ha jobban belegondolunk ő az első szerelmem.A többieket csak elfogadtam.Pasi pasi.Kész.De ő... ha nincs velem a szívem szakad meg.Ha velem van?A szívem kiugrik a helyéből.Teljes mértékben imádom, odavagyok érte, szeretem és ő viszont szeret.Ő több mint egy bogár életem szélvédőjén.Ő több mint egy fiú és ez több mint egy szerelem.Valóságos kötődés egymás iránt.Viszontszerelem.Nem lehet szavakkal leírni hogy mit érzek.Azt mondják hogy az igaz szerelmet nem lehet kifejezni sem szavakkal sem tettekkel.Na jó talán tettekkel mégis.De hogyan?Ááá.Kibírhatatlan ez az érzés.Félelmetesen erős, csodálatosan szép...
-Itt vagyunk-szerelmem hangja kiragadott a gondolataim közül.És valóban.Ashley-ék háza előtt álltunk.Újra itt...
-Oké.De várj.Hogyan oldjuk meg a pezsgő témát?
-Vagy iszol egy kicsit és mikor a többiek nem figyelmek átöntöd az enyémbe vagy azt mondod hogy már ittál és narancslevet kérsz.
-Iszom egy kicsit.
-Jó.Max három korty.Jól meggondoltad?
-Persze.Megyünk?
-Igen.-kisegített a kocsiból és kézenfogva sétáltunk a házhoz.Nagyon izgultam.Andy mit fog szólni?Na és Ashley?
-Jézusjézusjézus...-ismételgettem
-Nem lesz semmi baj.-becsöngetett.Ashley nyitott ajtót.Lepusziztunk és beléptünk.Igazi szilveszteri díszítés.Nagyon cuki.Ash rám aggatott egy pink flitteres sálat és egy pink cilindert.Ebben fogom nyomni egész este.Neki tengerkék.Lolának természetesen lila.Kristent meg sem hívta.Sellynek narancs, Jessnek zöld.A fiúknak meg semmilyen.Elvannak ők kalap és sál nélkül.Áttáncoltuk az egész éjszakát.Természetesen én óvatosabb voltam.Nem tűnt fel nekik.Huhh.Csodás.Most épp 23:59-nél tartunk.
-3... 2... 1... BOLDOG ÚJÉVET!!!
Megcsókoltam Robertet.Imádom ezt a srácot.
-B.U.É.K.-mondta
-Neked is.-mondtam mosolyogva.
-Srácok!Fogadalmak?-leültünk a kanapéra.
-Én megfogadom hogy ezentúl csak annyit iszom amennyit Ash megenged.-Jack
-Akkor te ebben az évben nem fogsz inni...-morogta Selly.Nevettünk.Reméltem hogy engem hagynak utoljára.
-Én megfogadom hogy egy hónapig nem vásárolok-mondta Ash
-Én megfogadom hogy annyit forgatok amennyit muszáj.A többit a családommal töltöm-Kelly
-Én megfogadom hogy bármit megteszek hogy Willy egészséges legyen.-Lola
-Na és Willy?-kérdezte Jack
-Ő megfogadja hogy jó kisbaba lesz.Ugye aranyom?-simogatta meg Willy fejét.Pár percel ezelőtt aludt el.Édes kicsikém.
-Andy?-kérdeztem
-Megfogadom hogy nyitok egy éttermet ha nem léptetnek elő.-Andy
-Én megfogadom hogy örökké szeretni foglak-Jess
-Én megfogadom hogy minden héten lemegyek gyúrni-Taylor
-Én megfogadom hogy színészkedni fogok.-Selly
-Én megfogadom hogy még az idén elveszlek feleségül-intézte fogadalmát hozzám életem.
-Köszönöm-mosolyogtam
-És te Cathy?
-Megfogadom hogy leszokok a cigiről.
-Naa végre-Jack-Valami előzmény?
-Hát végül is van...
-Na és mi az?
-Srácok-felálltam- valami fontosat el kell mondanom.Valaki örülni fog valaki nem.Nem tudom de muszáj.
-Halljuk...
-Ki vele...
-Mondd már...
-Szóval az van hogy... terhes vagyok...

2009. november 20., péntek

wííííí =)

megtörtént a csoda.ez a nap életem egyik meghatározó eseménye.megnéztem az újholdat.igaz felirattal de baromi élvezetes volt.mikor kiléptem a moziból szabályosan remegett a térdem. varázslatos volt.weitz nagyot alkotott.és hát robert... hozta az az édes cukivámpír formáját.eszméletlen jó.erre kb. fél évet várni kellett.de nagyon megérte.nagyon nagyon nagyon.csak egy kis érdekesség.a film ezzel a mondattal ért véget ami nem más mint a mi édes Edwardunk szájából hangzott el :
" Gyere hozzám feleségül Bella! "
többet nem is mondok mert Vivi leharapja a fejem.ne sajnáljátok a mozijegyeket nyomás megnézni.én is körülbelül húsz percet álltam sorba.megérte.nagyon megérte.
na nem húzom tovább az agyatokat.
puszi : lettí <3

2009. november 19., csütörtök

szóval...


hát gyerekek.újhold van.ma mutatják be az újholdat a mozikban.én sajnos nem tudok elmenni, csak szombaton / a camponába / de nem baj.még az égiek is velünk vannak hiszen a hold is új formát öltött =)

a kép az ablakomból van fényképezve... olyan szép.annyira de annyira.jájj de be vagyok zsongva.alig várom a szombatot.=)=)
puszinyuszi mindenkinek és szép újholdat.aki ma nézi meséljen =) puszi :

letti <3

2009. november 18., szerda

Életem hajnala 37.fejezet

Szörnyű hányingerrel és fejfájással ébredtem.Robert nem volt mellettem.Borzalmas éjszakám volt.Nem aludtam ki magam.A rémálom megváltozott.Az esküvőnkön álltam Roberttel.A pocim gömbölyded volt.Terhes lehettem?Jó vicc.Már a tudatalattim is kínoz és szórakozik velem.Fura.A pap már ott tartott hogy " szóljon most vagy hallgasson örökre! " Ekkor Kristen felállt a helyéről és elkezdte sorolni.Robert nem szeret engem, csak vele akar lenni, megcsal egy jó ideje és a többire nem emlékeztem.Szörnyű.Mért kínoznak engem?Ezek az álmok felérnek egy kínzással.Egy több napos, hosszú, fájdalmas kínzással.Szörnyű volt.Kirohantam a vécére és kiadtam az este folyamán elfogyasztott dolgokat.Vicces volt, szinte látni véltem a virsli darabokat.Fogat mostam.A fejfájás ellen bevettem egy kis fejfájás csillapítót.Mikor visszamentem a szobába Rob az ágyon ült.Bebújtam mellé.
-Hánytál édesem?-kérdezte mosolyogva
-Csodálkozol?-néztem értetlenül
-Este nem ittál sokat.Egy kis whiskey-t de azt is csak egy fél pohárral.
-Fura.Tökre beállva éreztem magam.Na mindegy.
-Hát mindegy...-helyeselt ő is
-Hogy van a homlokod?
-Jól.A doki azt mondta hogy holnapután mehetek vissza és akkor leveszi a kötést.Nem fog semmi látszódni.Szilveszterkor meg mehetünk bulizni.
-Annyira sajnálom-suttogtam magam elé meredve.Most nem sírtam.A könnyeim kifogytak az este folyamán.Nagyon sokat sírtam.Már akkor is amikor Ashleyékkel elvonultunk beszélgetni hogy milyen szép volt az esküvő és felemlegettünk pár emlékünket... nem tudom mi van velem.
-Kicsim.Most azonnal hagyd abba.Nem vagy hibás semmiben.Hallod?-emelte fel az állam
-De...
-Semmi de.Most pedig menjünk le reggelizni.
-Oké-mosolyogtam és megcsókoltam.Hosszan csókolóztunk.El nem hiszem mennyire tudom szeretni ezt a bolond srácot.Ez alatt a pár hónap alatt totálisan beleszerettem.Imádom.Mindennél jobban.Nem tudom ő mit érez.De a tettei megmutatják.Hiszen megkérte a kezem.Az ő gyűrűje van az ujjamon.Képes volt hajnali hatkor felkelni azért hogy megvegye nekem a gyönyörű rózsaszín köves gyűrűt ami az összetartozásunkat jelképezi.Elszakadtam bársonyos ajkaitől nyelvet öltöttem, és lefutottam a lépcsőn.
-Héé várj meg...-hallottam szerelmem hangját.Csak nevettem.Aztán a konyhába érve lefagytam.Az asztal meg volt terítve, és szinte roskadozott a sokfajta reggelinek szánt dologtól.Robert karjait éreztem a hasamon, ahogyam hátulról átölelt, az ajka a fülemnél volt.
-Látni akartam hogy mit szólsz.Kár hogy nem vártál meg.Tetszik?-kérdezte morogva miközben a nyakamat csókolgatta.Megadóan simultam bele ölelésébe.
-Nem kellett volna.De azért köszönöm.-csókoltam meg újra
-Igazán nincs mit.A menyasszonyomnak bármit.-mosolygott
-Hmm... tetszik ez a megszólítás.
-Reméltem.
Leültünk az asztalhoz és belapátoltuk a reggelinket.Valami isteni volt.Igazi karácsonyi kaja.Palacsinta meg ilyesmik.Nagyon sokat ettem, pedig nem is éreztem magam éhesnek.Mi a franc van velem?!Rémálmok, sok sírás, megmagyarázhatatlan reggeli rosszullétek, megnőtt étvágy... aztán egy gondolat fogalmazódott meg bennem.De nem.Az nem lehet.Nem lehetek terhes.Hiszen nem lehet gyerekem.Nem nem nem nem nem.
-Cathy jól vagy?-aztán megint jött egy rosszullét.Kirohantam a mosdóba és kiadtam magamból a reggelit.Nem lehetek terhes.Ez... nem lehetséges.Hiszen az a golyó a hasamba maradandóan károsította a méhemet.Ez... nem igaz.Kotorászni kezdtem a szekrényben, az ajtót kulcsra zártam.A könnyeim már folytak.Nem lehetséges.Hamar megtaláltam a terhességi tesztet.Gyorsan megcsináltam és kivártam az előírt öt percet.Amikor azt akarod hogy gyorsan teljen az idő csak azért is lassabban kattognak a mutatók.Aztán letelt.A csík kék volt vagyis... pozitív lett.Terhes vagyok.Valahol belül melegség öntött el.Egy kisbaba a karjaimban.Egy kicsi Robert.A könnyeim nem a feszültségtől hanem a boldogságtól folytak.Kinyitottam az ajtót.A teszt még a kezemben volt.Rob lefagyva állt az ajtó előtt.Nevetve a nyakába ugrottam.Szegénykém azt sem tudta hogy mi van.
-Cathy mi van?Mi az?
-Terhes vagyok.-mondtam mosolyogva.
-Mi?Ez most komoly?-megdöbbent
-Te... nem is... örülsz?-kérdeztem elképedve és hátrálni kezdtem tőle.
-De örülök persze de egy gyerek nagy felelősség.És neked be kell fejezned a sulit meg ilyesmik és én meg forgatok és...
-Szóval nem örülsz.Most jön az a rész hogy vetesd el.Nekem nem kell gyerek.
-Cathy erről szó sincs!-megölelt.A könnyeim újra folyni kezdtek.
-Nem fogom elvetetni.Magában az is csoda hogy terhes lehetek.Ha meg egészséges lesz akkor az világszenzáció.Ne is álmodj róla hogy nem tartom meg.A sulit úgy is be tudom fejezni hogy babát várok.A tesi órákkal gond lesz... az egyetemen tudok halasztani egy évet.Ha neked így nem kellek akkor megértem.Ott az ajtó-mutattam felé és kihátráltam az ölelésből.
-Félreérted.Én csak féltelek.Nagyon fiatal vagy még.Biztosan ezt akarod?
-Biztosan-mondtam.
-Hát akkor-megpuszilta a hasam- szerbusz kisfiam.
-Honnan tudod hogy fiú lesz?-kérdeztem szemrehányóan
-Nekem fiam lesz.Ha lány akkor nem is az enyém.
-Akkor megcsaltalak mert tuti hogy lány lesz.
-Ezen még ráérünk gondolkodni nem?
-Több mint nyolc hónapunk van rá...
Azzal belevetettük magunkat a jövőnk tervezésébe...

először is nagyon szeretném megköszönni lucusomnak az ötleteket =)nagyon nagyon nagyon.
vivimnek is köszönöm hogy tartotta a lelket bennem =)
és végezetül köszönöm magamnak hogy zseni vagyok / ugye vivi? /
neem nem vagyok zseni.

Szörnyű hányingerrel és fejfájással ébredtem.Robert nem volt mellettem.Borzalmas éjszakám volt.Nem aludtam ki magam.A rémálom megváltozott.Az esküvőnkön álltam Roberttel.A pocim gömbölyded volt.Terhes lehettem?Jó vicc.Már a tudatalattim is kínoz és szórakozik velem.Fura.A pap már ott tartott hogy " szóljon most vagy hallgasson örökre! " Ekkor Kristen felállt a helyéről és elkezdte sorolni.Robert nem szeret engem, csak vele akar lenni, megcsal egy jó ideje és a többire nem emlékeztem.Szörnyű.Mért kínoznak engem?Ezek az álmok felérnek egy kínzással.Egy több napos, hosszú, fájdalmas kínzással.Szörnyű volt.Kirohantam a vécére és kiadtam az este folyamán elfogyasztott dolgokat.Vicces volt, szinte látni véltem a virsli darabokat.Fogat mostam.A fejfájás ellen bevettem egy kis fejfájás csillapítót.Mikor visszamentem a szobába Rob az ágyon ült.Bebújtam mellé.
-Hánytál édesem?-kérdezte mosolyogva
-Csodálkozol?-néztem értetlenül
-Este nem ittál sokat.Egy kis whiskey-t de azt is csak egy fél pohárral.
-Fura.Tökre beállva éreztem magam.Na mindegy.
-Hát mindegy...-helyeselt ő is
-Hogy van a homlokod?
-Jól.A doki azt mondta hogy holnapután mehetek vissza és akkor leveszi a kötést.Nem fog semmi látszódni.Szilveszterkor meg mehetünk bulizni.
-Annyira sajnálom-suttogtam magam elé meredve.Most nem sírtam.A könnyeim kifogytak az este folyamán.Nagyon sokat sírtam.Már akkor is amikor Ashleyékkel elvonultunk beszélgetni hogy milyen szép volt az esküvő és felemlegettünk pár emlékünket... nem tudom mi van velem.
-Kicsim.Most azonnal hagyd abba.Nem vagy hibás semmiben.Hallod?-emelte fel az állam
-De...
-Semmi de.Most pedig menjünk le reggelizni.
-Oké-mosolyogtam és megcsókoltam.Hosszan csókolóztunk.El nem hiszem mennyire tudom szeretni ezt a bolond srácot.Ez alatt a pár hónap alatt totálisan beleszerettem.Imádom.Mindennél jobban.Nem tudom ő mit érez.De a tettei megmutatják.Hiszen megkérte a kezem.Az ő gyűrűje van az ujjamon.Képes volt hajnali hatkor felkelni azért hogy megvegye nekem a gyönyörű rózsaszín köves gyűrűt ami az összetartozásunkat jelképezi.Elszakadtam bársonyos ajkaitől nyelvet öltöttem, és lefutottam a lépcsőn.
-Héé várj meg...-hallottam szerelmem hangját.Csak nevettem.Aztán a konyhába érve lefagytam.Az asztal meg volt terítve, és szinte roskadozott a sokfajta reggelinek szánt dologtól.Robert karjait éreztem a hasamon, ahogyam hátulról átölelt, az ajka a fülemnél volt.
-Látni akartam hogy mit szólsz.Kár hogy nem vártál meg.Tetszik?-kérdezte morogva miközben a nyakamat csókolgatta.Megadóan simultam bele ölelésébe.
-Nem kellett volna.De azért köszönöm.-csókoltam meg újra
-Igazán nincs mit.A menyasszonyomnak bármit.-mosolygott
-Hmm... tetszik ez a megszólítás.
-Reméltem.
Leültünk az asztalhoz és belapátoltuk a reggelinket.Valami isteni volt.Igazi karácsonyi kaja.Palacsinta meg ilyesmik.Nagyon sokat ettem, pedig nem is éreztem magam éhesnek.Mi a franc van velem?!Rémálmok, sok sírás, megmagyarázhatatlan reggeli rosszullétek, megnőtt étvágy... aztán egy gondolat fogalmazódott meg bennem.De nem.Az nem lehet.Nem lehetek terhes.Hiszen nem lehet gyerekem.Nem nem nem nem nem.
-Cathy jól vagy?-aztán megint jött egy rosszullét.Kirohantam a mosdóba és kiadtam magamból a reggelit.Nem lehetek terhes.Ez... nem lehetséges.Hiszen az a golyó a hasamba maradandóan károsította a méhemet.Ez... nem igaz.Kotorászni kezdtem a szekrényben, az ajtót kulcsra zártam.A könnyeim már folytak.Nem lehetséges.Hamar megtaláltam a terhességi tetszet.Gyorsan megcsináltam és kivártam az előírt öt percet.Amikor azt akarod hogy gyorsan teljen az idő csak azért is lassabban kattognak a mutatók.Aztán letelt.A csík kék volt vagyis... pozitív lett.Terhes vagyok.Valahol belül melegség öntött el.Egy kisbaba a karjaimban.Egy kicsi Robert.A könnyeim nem a feszültségtől hanem a boldogságtól folytak.Kinyitottam az ajtót.A teszt még a kezemben volt.Rob lefagyva állt az ajtó előtt.Nevetve a nyakába ugrottam.Szegénykém azt sem tudta hogy mi van.
-Cathy mi van?Mi az?
-Terhes vagyok.-mondtam mosolyogva.
-Mi?Ez most komoly?-megdöbbent
-Te... nem is... örülsz?-kérdeztem elképedve és hátrálni kezdtem tőle.
-De örülök persez de egy gyerek nagy felelősség.És neked be kell fejezned a sulit meg ilyesmik és én meg forgatok és...
-Szóval nem örülsz.Most jön az a rész hogy vetesd el.Nekem nem kell gyerek.
-Cathy erről szó sincs!-megölelt.A könnyeim újra folyni kezdtek.
-Nem fogom elvetetni.Magában az is csoda hogy terhes lehetek.Ha meg egészséges lesz akkor az világszenzáció.Ne is álmodj róla hogy nem tartom meg.A sulit úgy is be tudom fejezni hogy babát várok.A tesi órákkal gond lesz... az egyetemen tudok halasztani egy évet.Ha neked így nem kellek akkor megértem.Ott az ajtó-mutattam felé és kihátráltam az ölelésből.
-Félreérted.Én csak féltelek.Nagyon fiatal vagy még.Biztosan ezt akarod?
-Biztosan-mondtam.
-Hát akkor-megpuszilta a hasam- szerbusz kisfiam.
-Honnan tudod hogy fiú lesz?-kérdeztem szemrehányóan
-Nekem fiam lesz.Ha lány akkor nem is az enyém.
-Akkor megcsaltalak mert tuti hogy lány lesz.
-Ezen még ráérünk gondolkodni nem?
-Több mint nyolc hónapunk van rá...
Azzal belevetettük magunkat a jövőnk tervezésébe...

először is nagyon köszönöm lucusomnak és vivimnek az ötleteket =)
remélem tetszik és KOMMENTÁRT KÉREK!
szavazni is tessék... =)

=)

http://www.rendezvenyfotozas.hu/v2/gallery.php?id=40018&pid=1009491

akit érdekelne ez ÉN vagyok =) éppen táncolok =) nagyon sexi a ruhám =) főleg egy lila kabáttal és deszkás cipővel =) így mentünk ki füstölögni =) jó volt =)
puszi : letti <3

2009. november 17., kedd

hát ez is megtörtént...

végre túlléptük a három-ezer látogatót =) köszönöm mindenkinek =) legyen további szép napotok =)

Életem hajnala 36.fejezet

Egyforma mozdulatot tettünk.Ő a kormányt én a karosszériát fejeltem le.Percekig csak kóvájgott a fejem.Nagyon fájt.Tuti be fog lilulni.Cathy hülye vagy!?A vőlegényednek a homlokán étlenkedik egy bazi nagy vágás mellesleg ömlik belőle a vér / ha vámpír lennék már tuti nem élne / és te azzal törődsz hogy a homlokod be fog lilulni?Hülye ribanc.
-Rob... Rob édesem jól vagy?Robert...
-Én jól csak kicsit megszédültem.Kicsit?Hol vagyok?
-A kocsiban.Az előbb ütköztünk...
-Az a hülye féreg kijött elém.Áúúú... -nyúlt a homlokához
-Ne nyúlkálj.Még a végén elfertőződik.Hívom a mentőket.
-Igazán nem szügséges jól vagyok.
-Dehogy vagy jól.
-De...
-Semmi de.
Kihívtam a mentőket és pár perc múlva már a kórház udvarán voltunk.Robertet támogatva sétáltam be a betegfelvételhez.Alacsony vörös hajú nő tétlenkedett a pult mögött.Mikor meglátta Robot egy percre kihagyott a lélegzete.
-Jóestét miben segíthetek?-az a benyalós hang... azt hittem menten pofonvágom de úgy hogy szoros ismertségben lesz a szent anyafölddel.Na akkor most kiosztom.
A kezemet a pultra tettem hogy jól látszódjon a jeggyűrűm.
-Egy.Mint látja a nem volt jó estém.Kettő.Hajnal van.Három.Ha nem vette volna észre a vőlegényem - erősen megnyomtam a szót - homlokából ömlik a vér.
-Hát jó.Hívok egy orvost.Hogy milyen sürgős egyeseknek...-ciccegve elvonult volna ha nem szólok utána.
-Ne kóstolgass anyukám mert nem állok jót magamért.
-Azt szeretném én látni.
Kirángattam a pult mögül és megütöttem.
-Na hol az az orvos?
-Második emelet jobbra a harmadik ajtó-morogta
-Köszönöm.-Fogtunk egy liftet és pár pillanat múlva az említett sürgősségin álltunk.Robnak valahonnan szerváltak a mentősök egy gézdarabot úgyhogy most oda folyt szegénykém vére.Miközben ültünk és vártunk egy gondolat fogalmazódott meg bennem.Miattam történt.Ha nem terelem el Rob figyelmét akkor most semmi baja se lenne.Miattam van az egész.Miattam és csak is miattam.Én hülye liba.Aztán újra jött egy gondolat.Az álmom, ami már hónapok óta kísért.Mégiscsak a jövőbe láttam.A jövő egy kis szeletkéjét.Ezek után biztos leszek az álmaimban.Hiszen néhányszor azt is megálmodtam anyuék balesete előtt hogy a temetésükön állok.Valóra vált.Azt is álmodtam hogy Andy egy étterem előtt integet nekem egy képről.Vajon honnan?Ki akarhatta azt hogy én lássam a jövőt?Nem tudom.A könnyeim folytak.Megállíthatatlanul és én némán zokogtam.Robert felém fordult.
-Nézd elhiszem hogy szörnyen nézek ki de ennyire?-mosolygott halványan
-Miattam-mondtam
-Mit miattad?
-Miattam van ez az egész.Ha nem kezdek el...
-Héhéhé.Itt hagyd abba.Nem a te hibád, nem az enyém.Egyszerűen nem figyeltünk egy percre.Nagy ügy.Bárkivel megesik.
-De nézd mi lett belőle.-mutattam a homlokára
-Semmiség.Nem is érzem.-magához ölelt-Ne aggódj.Semmi baj nincs.
-Úgy utálom ha neked kell vigasztalnod.-morogtam a zakójába.Aztán elhúzódtam és a táskámban kezdtem el turkálni.
-Boldog karácsonyt-adtam oda neki a kis dobozkát, benne a fehérarany karkötővel.-Nem így terveztem az ajándékozást, de ha már így jött össze...
-Köszönöm.Boldog karácsonyt-nyomott a kezembe egy ugyanolyan kis dobozkát.Nocsak.Ugyan azt adtuk a másiknak.Egy perc múlva már minkettőnk kezén ott csillogott az összetartozásunk második jele.
-Szeretlek.-hozzábújtam
-Én is szeretlek.-ölelt át
Dr.Richards jött ki a teremből.
-Mr.Pattinson?
-Én vagyok-állt fel szerelmem
-Kérem menjen be.-mondta és hozzámfordult.Miután Rob bement így szólt.
-Miss Hale.Hívjunk fel valakit?
-Nem szügséges.Majd én riasztom a többieket és valaki hazavisz.De azért köszönöm.
-Rendben Miss Hale.Hamarosan végzünk a fiatalemberrel.Amúgy gratulálok hozzá.
-Köszönöm-mosolyogtam
Richard doki visszament Roberthez én pedig hívtam Andyt.
-Cathy?
-Én vagyok.
-Mi a rákos fenét akarsz hajnali háromkor?
-Értünk tudnál jönni?
-Persze.Rögtön előállok a hintóval.Nem tudsz hazajönni taxival?
-Kórházban vagyok.
-Jézusom mi történt?
-Ashéktől jöttünk haza és az előttünk lévő autó túl hirtelen fékezett és belementünk.
-Van valami bajotok?
-Robnak most varrják a homlokát, de nekem semmi.
-Oké.Tíz perc és ott vagyok.Hol vagytok kórházon belül?
-Richardsnál.
-Akkor tudom.Tíz perc.Szia.
-Szia.
Letettem és vártam.És csak vártam.Bentről halk beszélgetés szűrődött ki.Nem értettem miről szól de nem is érdekelt.
-Cathy?-Andy hangja volt.Hátrafordultam.Andy.Minő meglepetés.A könnyeim lecsordultak újra és újra.
-Jajj Törpi-megölelt
-Miattam van!Csak miattam.
-Ez nem igaz.
-Dehogynem.
-Nem nem igaz-hallottam Rob hangját.Kibontakoztam Andy öleléséből és a szememmel rögtön Őt kerestem.Meg is találtam.Pár lépéssel előttem állt, homlokán fehér kötés.Azok a hülye könnyeim... odamentem hozzá és megöleltem.
-Sajnálom-mondtam
-Mit?
-Hogy létezem...
-Ne hülyéskedj.Az életem egy merő sivatag lenne nélküled.
Megcsókoltam.
-Annyira szeretlek.
-Én is téged...
Csak azért imádkoztam hogy vége legyen ennek a napnak.Minnél hamarabb... szerencsére ez teljesült...

2009. november 16., hétfő

Életem hajnala 35.fejezet


-Kicsim kész vagy már?-hallom Robert hangját a földszintről
-Mindjárt!-kiabálok vissza.Már csak egy kis parfüm és készen is vagyok.A lépcső tetején megállok.Nem hagytam hogy Robert megnézze a ruhámat.Váratlan meglepetés kell.Elvégre karácsony van.Karácsony.Hó mindenütt.Minden fehér.Hideg.Jégcsapok.Igazi karácsony.Csodás.Robert felnéz rám.Ahogyan látom elakad a lélegzete.Lassan lesétálok a lépcsőn és eléállok.
-Megfelel?
-Tökéletesen csodálatos.-mosolygott aztán megcsókolt.A csók után felnéztem.Fagyöngy alatt állunk.Egy igazi karácsonyi csók.Kézenfogva elindultunk, kiléptünk a hóesésbe.Gyönyörű volt ezt a kisvárost így látni fehéren.Beszállunk a kocsiba, és életem feltekeri a fűtést.Az úton inkább a rádió karácsonyi dalai beszélnek helyettünk.Gyönyörű volt a táj.Hóembert építő kisgyerekek, a hóesésben játszó fiatalok, néhány szerelmes andalog kézenfogva.Csodálatos.Nem tudom milyen ötlettől vezérelve, de Rob combjára tettem a kezem.Kérdően nézett rám.Csak megrántottam a vállam és mosolyogtam.Ahogyan közeledtünk a házhoz lassan feljebb csúsztattam a kezem.Már majdnem annál a bizonyos pontnál jártam mikor Rob ajkait egy halk nyögés hagyta el és lefékezett.
-Megérkeztünk-mondta
-Vettem észre-megcsókoltam.
Kiszálltunk a kocsiból, kivettük az ajándékokat, és elsétáltunk a bejárati ajtóhoz.A hóesés nem állt meg, sőt szinte erősödött.Remélem nem lesz hóvihar.Rossz tapasztalataim vannak a hóviharral kapcsolatban.Demi egyszer egy hóvihar kellős közepén beragadt a kocsijába.Négy óra alatt tudták csak kiszabadítani.Az a négy óra... kínszenvedés volt.Andyvel folyamatosan azon izgultunk hogy ne legyen semmi baja.Szerencsére nem lett.Illetve egy lábujja majdnem lefagyott de megtudták menteni.Azóta nagyon utálja a telet.Nem is jött velünk télen Magyarországba.Szánkózni meg síelni mentünk egy Mátra nevű hegységbe, a haverjainkkal Matt-el és Johnnal.Mindketten Andy kollegái.Mattel akkor össze is jöttem.Kár volt hogy Demi nem jött.Élveztük, de nélküle nem volt az igazi.Még esti szánkózásokat is csináltunk.Régi szép emlékek...

"-Megyünk szánkózni-jelentettük ki Andyvel.
-Hajnali egykor részegen.Eszeteknél vagytok?-Matt
-Tök jó lesz.Gyertek már.
-Én aztán nem-mondták egy emberként.Hát mi kimentünk és tök jól szórakoztunk.Igaz Andy egyszer kétszer szorosabb ismertséget kötött egy fával... de szerencsére csak a keze vérzett.Az sem sokat.Nekem a derekam sínylődte meg a fagyott hóval való találkozást.Ezen kívül jól voltunk.
*Másnap reggel*
-Na milyen volt?-érdeklődött John.
Egyforma mozdulatot tettünk.Andy a pulóvere ujját húzta feljebb, én megfordultam és a derekamon húztam fel a pulcsit.Egymásnak kötöztük be a sebeket.Ez már megszokott nálunk.Nagyon bénák tudunk lenni részegen.De hát ki nem?Mentségünkre szóljon hogy tényleg benyakaltunk fejenként egy-egy üveg Jack Danielst... meg még sok más mindent is... de nagyon jó volt =)
-Hűű.Nem fáj?-Matt
-Már megszoktuk.-mosolyogtunk.
Miután megreggeliztünk leültünk beszélgetni az esti szánkós kalandjainkról.Én Matt mellett a karjai gyűrűjében foglaltam helyet, Andy,John mellett a szemben lévő kanapén.
-Amúgy mit láttatok?-John
-Nem sok mindent.Talán a hó valamennyire világít, de nem sokat.-Andy
-Nem csak annyit hogy egy fekete folt jön lefelé és ordít?-Matt" *

Ashleyék kertje valami varázslatosan nézett ki, még télen is.A sövényt teljesen elborította a hó, a ház melletti két kis fenyőnek éppen hogy csak a teteje látszott.Varázslatos.Mindig elcsodálkozok : hogy lehet ebben a divatmániás kis törpében ennyi fantázia?
Csöngetünk és várunk.Lábdobogás aztán nyílik az ajtó.
-Sziasztok.Gyertek be-mosolygott Ash
-Szia-lepusziztunk aztán beléptünk.Ashley körbemutogatta az egészet.Valami varázslatos.Mindenhol a zöld szín dominál.Nagyon sok fajta árnyalatban, mindig máshogy. A karácsonyfájuk nagyon sötét zöld és az egész tele van fehér díszekkel.Gyönyörű volt, könnyekre késztetett.Lepakoltuk az ajándékokat.Aztán megérkezett Andy Jessicával, Kristen,Kelly és Lola na meg persze Willy.Ashley el volt halva a ruhámon.Az a jó hogy mindenkinek tetszik.Ha tudják hogy ők is hasonló szabásút kapnak... sírni fognak.Tíz óra fele Loláék elhúztak mert ugye Willynek aludni is kéne... gyorsan megpuszilgattam a keresztfiamat aztán már mentek is...
Régi karácsonyi sztorikat meséltünk egymásnak... hogy Andy egyszer elsírta magát mert megkapta azt a kicsi Match Box játékautót... én a Barbie babáim haját vagdostam állandó jelleggel... és hasonló sztorik voltak... jól éreztük magunkat.Sokat táncoltunk.De a legjobb az volt amikor megkapták a karácsonyi ajándékokat.Azt az arcot mikor kinyitották... először megdöbbentek aztán kitört belőlük. /A csajokból a zokogás a pasikból a nevetés./ Én is csodálatos ajándékokat kaptam =)Robertnek majd otthon adom oda.
-Biztos hogy nem maradtok éjszakára?Van ágyunk bőven.Ráadásul hóvihart mondtak.Nagyon csúszik az út.Biztos hogy...
-Igen Ash biztos.Hazamegyünk.Nyugi nem lesz semmi baj-öleltem meg
-Jó de ha mégis akkor hívj és értetek megyünk.De akkor kitekerem a nyakad.
-Jó oké-nevettem.Megölelgettük egymást aztán hazaindultunk.Az úton ismét elkezdtem a Robertes combos hadműveletet.Ezúttal az ő keze is a lábamon kalandozott.Nem hiába : részegek voltunk.Na jó Ő talán nem is annyira mint én... szerintem akkor telt be a pohár mikor kikapcsoltam az övet és a nyakát kezdtem csókolgatni.Kulcscsontól fülig és vissza.Rob ajkait egyre gyakrabban hagyta el egy-egy nyögés.Aztán röviden megcsókolt.Utána ismét elkezdtük egymás combját birizgálni.Egészen addig amíg bele nem ütköztünk az előttünk lévő kocsiba...

2009. november 14., szombat

hát hát hát... =)

és íme lezárult a szavazás.a kérdés az volt hogy kit bírsz legjobban a blogomból. Rob és Cathy 12-12 szavazatot kaptak, Lola hármat, Andy kettőt. köszönöm mindenkinek / egész pontosan 24 emberkének / hogy szavazott.olvassátok a harmincnegyedik fejezetet.várom a kommentárokat.friss nem tudom mikorra várható.de addig is... puszi mindenkinek =)

UI.: ma táncversenyen voltunk és harmadikok lettünk =) nem örültünk.amennyit szenvedtünk érte / egy héten 4x1,5 órát / és amilyen látványos lett azért simán kaphattunk volna egy második helyet... akit érdekel hogy néztünk ki az írjon nekem mailt.
gingin96@citromail.hu

puszi : letti <3

Életem hajnala 34.fejezet

A jól megérdemelt pihenés.A suli jól megy, de most éppen beteg vagyok.Úgyhogy nekem három héttel előbb lett szünet.Egyre többet kell tanulnom az érettségi miatt.De hát ez van.Most perpillanat a tetőn ülök és cigizek.A doki szerint nem lenne szabad, de mivel nagyon jól ismer engem a napi 10 szálat csökkentette 3-ra.Szörnyű ez az időszak.Minden éjjel ugyan olyan.Ugyan az a folyosó minden éjjel.Ugyan az a helyzet.Ugyan az az álom.Folyton folyvást a saját sikoltásomra ébredek mikor az álombeli orvos megöli Robertet.Mitől lehet ez?A tudatalatti gonosz Cathy űzi ezt a rossz tréfát velem?Vagy talán ez a jövő?Mostanában sokat elgondolkoztam hogy vajon az álomban a kórház előtt mi lehetett.Ahogy az álomban néha jobban körülnéztem tavaszodott.Lehet hogy Robbal karácsonykor vesztünk össze valamin?Cathy fogd vissza magad.Ez csak egy hülye álom.Hülye hülye hülye álom.De mi van ha mégsem?Mi van ha tényleg a jövőből láttam egy kis darabot?Ráérek még ezen filózni.
Bemásztam a szobámba bekapcsoltam a hifim és betettem egy CD-t.Cecilia Westbrook - New moon Story ismétlésre kapcsolva./ zene be!/ Leültem az ágyamra, az ölembe vettem, és megvakargattam Drazsét.A többiek már megkapták a kisnyuszikat.Lolának kicsit húzós.Willy és Bubu együtt hát... kibírja.Nekem egy időben egy egész családot kellett ellátni.Kb. 13 évesen.Anyu kórházba került, mert volt valami probléma a szemével.Meg is kellett műteni.Úgyhogy addig én főztem.Most azt kérdezitek magatoktól hogy miért?Hiszen Andy szakács, és ott volt volt még Bill, az apám.Andyben akkoriban még nem alakult ki hogy szakács akar lenni.Apu egész nap úton volt és ügyvédkedett.És mivel nyáriszünet volt, rám maradtak az ilyen dolgok.Nem bántam.Kaptam egy kis tapasztalatot az életből.Belekóstoltam milyen lesz az élet hogyha családom lesz.Egy nagy boldog család.És már megint ugyan ott tartunk.A családnál.Andy mint mindig most is dolgozik.Az étterem nagyon felkapott lett.Csomó pénzt keres.Nagyon örül.Kapott pár fülest, hogy őt akarják kinevezni az étterem vezetőjének.Nagyon örülnénk neki.Lola anyáskodik.Willy egy kis cukorborsó.Nagyon aranyos ahogyan gügyög.Az én kicsi keresztfiam.Nagyon szeretem.Robert forgat.Nagyon magányos vagyok nélküle.Olyankor elesettnek érzem magam.Mintha egy részemet kiszakították volna.Olyankor még borzalmasabbak az álmok.A többieket látom Robert mellett holtan, és a temetésükön látom magam.Egyszerűen borzasztó.
Drazsét visszaraktam a ketrecébe.Bebújt a külön kisházába és szerintem azonnal elnyomta az álom.Nem csodálom.Szegénykém nagyon sokat volt fent ma.
Bekaptam két szemet a gyógyszeremből, leöblítettem egy kis vízzel.Ettől általában nincsenek álmaim.Csak a megnyugtató feketeség.Semmi más.Egyetlen nyugodt éjszaka.Nyugodtam hajtottam a fejem a párnára.Még tompán érzékeltem hogy valaki nyitja az ajtót, de az arcát nem láttam.Az álom ezúttal más volt./zene ki!/
Esküvői ruhában álltam az oltárnál.Mindenki ott volt.Ashley-t láttam Jacksont és az összes barátomat.Egy öreg pap állt az oltárnál és barátságosan mosolygott.Aztán jött egy villámcsapás és minden megváltozott.Hirtelen a kép is változott.Egy koporsó volt kinyitva a pap előtt.Benne Robert fekszik de valahogy idősebb változatban.Öreg.A haja fehér, az arca és a keze ráncos, haja kevés.Mikor nyúltam volna hogy lecsukjam a koporsót, megakadt a szemem valamin.Méghozzá a kezemen.A kezem ráncos volt.A koporsó mögött egy tükör állt.Belenéztem és ledöbbentem.Nem a mostani önmagam, hanem egy öreg néni nézett vissza rám.Aztán a koporsó vissza kinyílt és Robert kimászott belőle.Zöld bőrrel és heges arccal.Zombiként.
Sikoltva ébredtem ismét.Nem nem nem nem nem.Nem lehet.A homlokomhoz kaptam.Lázas vagyok.Folyik rólam a víz és ráz a hideg.Andy berontott a szobámba.Mikor látta hogy remegek odajött hozzám és átölelt.
-Megint ugyanaz igaz?
-Minden éjjel ugyanaz mikor nincs velem.
Megfogta verejtékben úszó homlokom.
-Jézusom te lázas vagy.Vegyél be egy kis lázcsillapítót aztán fürödj le.Forró víz.Addig főzök neked teát.
Engedelmeskedtem atyám akaratának / xD / aztán bebattyogtam a fürdőbe.Levettem a sálamat, amit Taylortól kaptam aztán az Andytől lenyúlt óriási Kappa melegítőfelsőt, az alatta viselt Kellantól lenyúlt pólót, a melltartómat, aztán a nagy-nagy Robert tréninget,majd a Jack féle halálfejes hosszú zoknit.Én mindent a haveroktól nyúlok le.Ez már nálam megszokott.Van olyan melegítőm ami a három évvel ezelőtti csávómtól van =)Gyorsan beszálltam a forró víz alá, ami vörösre égette a bőrömet, de nem zavart.Átmelegedtem aztán elővettem új cuccokat.Ezúttal a sajátom, de ezek is nagyon nagyok.Visszasétáltam a szobámba.Andy az ágyamon aludt.Odamásztam mellé, és betakargattam magunkat.Ezúttal nem jöttek vissza az álmok, amiért nagyon hálás voltam.

Karácsonyig még egy hét volt, de az utcákat már vastag hótakaró borította.A gyerekek hóembereket építettek.És én az utcákon sétáltam ideális karácsonyi ajándékokat lesve.Kellan egy pólót fog kapni amin ez a felirat áll : "A világ legerősebb embere!-vagy csak annak képzeli magát?" Úgy terveztem hogy mindenkinek valami vicceset fogok adni.Hát ez nem jött be.Múltkor egy cipőboltban voltam.Magamnak lestem csizmát.Találtam is.De nem ez a lényeg.Megláttam egy cipő-táska összeállítást és egyből elfelejtettem a humoros dolgokat.Az a kockás táska és a pöttyös kis fekete balerina cipő egyből Ashley-t juttatták az eszembe.Úgyhogy egy csizma egy táska és egy cipő társaságában távoztam az üzletből.Selly egy kék ruhát kap.Lolának egy csodás lila ruhát fogok adni.Willyke egy hatalmas micimackó plüsst kap.A plüss akkora mint én.Én simán elszundikálnák rajta.Jackson egy rózsaszín pólót kap.Andynek egy pólót fogok adni ezzel a felirattal : "Jól főzök.Még senki sem panaszkodott." a hátulján "Ciánveszély!" Kristen is egy pólót kap.Neki az elején egy jövök felirat a hátulján egy megyek felirat lesz.Robert.Ő egy fehérarany karkötőt kap amibe ezt vésetem : Örökké szeretni foglak.Hogy én mit kapok?Azt nem tudom.Gyönyörű a karácsonyi díszítésünk.A fa teljesen piros és zöld.A házon kívül jégcsapok lógnak.Nagyon hideg telünk van.Az udvarban két hóember áll.Egy lány / rózsaszín sál és sapka / és egy fiú /kék sál és sapka /.Egymás kezét fogják.Igen igen.Közben Andy is becsajozott.A csajt Jessicának hívják.Baromi aranyos nagyon megszerettem.Egy vörös, nyuszis felsőt kap.X- szemű nyuszis felsőt.Ashley-ék meghívtak minket karácsonykor hozzájuk.Időközben összeköltöztek.Most fogjuk először látni a házat.Biztosan nagyon szép.Ashley-t ismerve...
Robert hamarosan hazaér.A karácsonyt és az újév első négy napját itthon tölti.Nagyon örültem neki.A nappaliban ülök, Drazsé az ölemben.Rajta vezetem le a szeretethiányomat.Nyílik az ajtó és Robert lép be.A kabátja a haja tiszta hó.Nem izgat.Lerakom Drazsét és felé futok.Miközben megcsókolom megpörget.
-Ennyire hiányoztam?-kérdezi két csók között
-Nem is tudod mennyire.-kaptam az ajka után.
Nagyon hiányzott.Nagyon-nagyon hiányzott.

2009. november 12., csütörtök

sajnálom =/

drága drága / és még vagy kétszer / olvasóim.

tudom hogy a 34.fejezetre számítottatok, de most nem lesz.sajnos betegállományban vagyok, ezért sokat kell pihennem, de most így minden összejött / képzelhetitek mennyire örülök neki /
szóval.táncverseny.betegség.főpróbák.angol különórák.suli.sulilátogatások.témazárók.
egyszerűen szinte annyi időm nincs hogy egyek.
addig is egy kicsi kis novellámmal kedveskedek nektek =)

~Lina~

Egy fiatal lány sétál a szakadék felé.Egyedül van.Leül a szakadék szélére.Hosszú világosbarna hajába bele-bele kap a szél és játszik vele.Majd a szél elcsendesedik és a haja hidegen hull vissza meztelen hátára.Fekete ruhája elől-hátul mélyen kivágott volt.Az ugráson gondolkozik.Létének semmi értelme.Többé nem akar élni.A családja halott.Döntött.Ugrik.Feláll.Könnye patakokban folyik végig az arcán.Nem akar meghalni de élni sem akar tovább.A lábujjai érik a szakadék peremét.Egy hinta előre egy hátra.Előreveti magát és zuhan a sötétség felé...

~~~

Borzalmasan fáj.Ilyen lehet a halál?Biztosan.Nem is volt olyan magasan mint képzeltem.Tutira eltört pár bordám.A kezem se lehet valami fényes állapotban.A sípcsontom is eltörhetett.Egyre nehezebb levegőt venni.Biztosan meghalok.Egyfajta boldogság öntött el.Meghalok nem fogok többé létezni mindjárt vége már mindjárt vége.Gyakran azt mondják hogy ha már nincs túl sok hátra végig nézheted életed filmjét.Nos én is végignéztem.Anyu halála kisbaba szemekkel.Apám halála tiniként.Költözünk ezerszer és ezerszer tovább és tovább és én a barátaimat hátrahagyva nézek ki a kocsiablakon.Furcsa.A bátyám vérbefagyott arca ahogyan üveges tekintettel mered a semmibe a nappali közepén.A menekülés.És most itt fekszem a halálra várva.Pompás befejezés.Az én happy end-em.Hideget érzet a vádlimnál és a hátamon.Mintha valaki a karjaiba kapna.Éreztem egy édeskés illatot.Hát persze.Vámpír.Mint én.Éreztem a szelet.Mintha repülnék.Biztosan fut.De hová?Próbáltam kinyitni a szemem de nem sikerült.Nyöszörögtem egyet.A szél alábbmaradt.Kinyitottam a szemem.Egy angyal nézett vissza rám.Aranyszín szemeiben aggodalom csillant.
-Ne félj-suttogta- nem lesz semmi baj.
Nem emlékszem többre.Egyszerűen csak álomba merültem.Vagy talán meghaltam?De jó lenne.Vajon most hol vagyok?Ha meghaltam biztosan a pokolban.Mennybe nem juthatok.Egy gyilkos vagyok.Semmi több.Mért nem tudok mozdulni?Borzasztóan fáj mindenem.
-Mindjárt nem fog ennyire fájni-hallok egy hangot.Ez a hang nem a megmentőmé.Ez egy másik.Ki lehet ez?
-Edwardnak hívnak.-folytatta a hang.
Honnan tudja hogy mit akarok kérdezni?
-Gondolatolvasó vagyok.
Aha.Már értem.Mi történt?
-Meddig emlékszel?
Leugrottam és valami szöszi srác idehozott.Jut eszembe hol vagyok?
-A házunkban, az erdőben.Amúgy az a "szöszi srác" a bátyám Jasper.
Hát bocsi.Én nem vagyok gondolatolvasó hogy egyből tudjak a másikról mindent...
Nevetett.
Mért fáj ennyire?
-Nagyon sok bordád és csontod eltört.De mivel vámpír vagy legalább is azt hiszem ezért csak innod kell és rendbe jössz.
Vámpír vagyok.Az biztos.Olyan udvariatlan vagyok még be sem mutatkoztam.Vladina Dracul.
-Csak nem...?Ha igen akkor több mint négyezer éves vagy.
Négyezer-kétszáz tizennégy de ki számolja?Amúgy meg ha arra gondolsz hogy én vagyok-e Drakula húga akkor a válaszom igen.De nem kell Vladinának hívnod.Hívhatsz Draculinának vagy Linának nekem mindegy.De a Linát jobban szeretem.
-Vagy épp anyunak...
Igaz hogy első generációs vagyok, de nem kell anyunak szólítani.Tekints úgy rám mint egy átlagos vámpírra.
Mikor a fájdalom enyhülni kezdett kinyitottam a szemem.Egy vörös hajú srác nézett rám.Feltornáztam magam ülő pozícióba.Mosolyogtam.
-Szia Edward.
-Szia Lina.
Valami észveszelytően jó illat csapta meg a nózimat.Az éjjeli szekrény felé fordultam és láttam hogy két vérrel teli bögre áll ott.
-Nem zavarna ha... -kezdtem
-Csak nyugodtan.
Felkaptam az egyik bögrét és inni kezdtem.Ez hiányzott már egy ideje.Mikor végeztem már újult erővel álltam fel.
-Juppi.Felkapnék magamra valami értelmeset ha nem zavar.
-Nyugodtan.Ott a fürdő és ott a gardrób.-mutatott az ajtókra.
-Oké-mosolyogtam.-sietek
-Ajánlom is.A családom már alig várja hogy megismerjen.
Dobtam neki egy puszit és már el is tűntem a fürdőben.Egy finom illatú csresznyés tusfürdővel végig mostam fertőtlenítő illatú testemet, majd egy törülközőbe csavarva átslattyogtam a gardróbba.Egy farmerszoknya mellett döntöttem fekete cicanadrággal, egy puzzle mintájú fekete fehér zokninál és egy fekete kivágott felsőnél.Eléggé merev voltam ezért nyújtogattam egy picit.Kicigánykerekeztem a szobából, majd leszaltóztam az emeletről.
-Jóreggelt!-mondtam mosolyogva a nappaliban ülő vámpíroknak.-Vagyis inkább alkonyatot.
Edward a segítségemre sietett.
-Ő itt Vladina...
-A-a.Lina vagy ne szóljatok hozzám-mosolyogtam.
-Szóval mint említettem ő itt Vladina Dracul és ha megengedted volna hogy befejezzem elmondtam volna hogy utálod a Vladinát és hogy Linának hívjanak de mindegy.-mosolygott Edward
-Hát ez van-mosolyogtam még mindig.
-Szóval.Ő ott Bella a feleségem és a lányom Renesmee-mutatott egy barna hajú lányra aki egy fotelben ült ölében egy vörös hajú mosolygó kislánnyal.Integettek nekem.Mosolyogva viszonoztam.-ő Rosalie...-a szőke csajszi bizonytalanul méregetett de azért mosolyot erőltetett az arcára és integetett- Emmett...-a mackószerű fekete hajú pasinál szó sem volt bizonytalanságról.Ő egyből mosolygott idejött és megölelt.Baromira magas.Hihetetlen.Edward tovább mutogatott.-Carlisle és Esme-mutatott egy szőke pasira és egy vörös hajú nőre akik szintén mosolyogtak.-Alice és Tim-mutatott egy fekete rövid hajú csajszira és egy barna hajú pasira-és Jasper.-a megmentőm.
-Szia Lina-szaladt oda hozzám Renesmee.Felvettem.
-Szia kicsi lány.Mi a helyzet?-megfogta az arcom és egy képet láttam magam előtt.Én és Renesmee ültünk egy farönkön.
Kérdően néztem Edwardra.Kuncogott.
-Szerintem Nessie azt szeretné ha kimennétek egy kicsit beszélgetni.
-Hát jó-mosolyogtam.-Gyere kicsi lány.Mutasd merre.
Nessie kézen fogott és a ház előtt kanyargó folyó partjára vezetett.A lélegzetem is elállt annyira szép volt.
-Ugye milyen gyönyörű?-kérdezte Nessie
-Nagyon is az.
Leültem a partra.Nessie mellém telepedett.
-Mit szeretnél tudni Nessie?
-Háát... hány éves vagy?
-Nagyon öreg-mosolyogtam.
-Mégis mennyire?
-Négyezer-kétszáztizennégy éves.
-Az tényleg sok.Én csak két éves vagyok.
-Én hatnak néztelek.
-Én meg tizenhatnak-mosolygott.
-Hát ez nem jött be nekünk.
-Hát nem.
Nessie nagyon aranyos egyből megszerettem.Elmesélte hogy nagyon szereti az anyukáját akit sajnos majdnem megölt, és az apukáját is nagyon szereti meg azt hogy van egy barátja Jacob akibe bevésődött, szereti a zenét szeret énekelni.Elmeséltem neki az életemet a véresebb részleteket kihagyva és megtanítottam balettozni.Nagyon tetszett neki és megígértem hogy egyszer elviszem egy előadásra.Lelkesen beleegyezett.
-Nessie,Lina-kiabált Bella
-Megyünk már-kiabáltam vissza-gyere kicsi lány-Nessie felugrott a hátamra és visszafutottam vele a Cullen házhoz.Átadtam Bellának.
-Nagyon aranyos kislány-mosolyogtam-büszke lehetsz rá.
-Az is vagyok-mosolygott vissza.
Bementünk a nappaliba.
-Anyu apu mutathatok valamit?-kérdezte Nessie
-Mutass kicsim-mondta Edward biztató mosollyal az arcán.
Nessie félve nézett rám.Mosolyogtam és bólintottam egyet.Lecsúszott spárgába.Megtapsoltuk.Bella megölelte mikor felkelt.
-Nagyon ügyes vagy kicsim.
-Tudok többet is csak már nagyon álmos vagyok.Lina nagyon sok mindent tanított.Aludhatok?-kérdezte Bellát
-Persze kicsim.Máris megyünk.
Bella hozzám fordult
-Ma nem volt alkalmunk beszélgetni de majd holnap.
-Oké.Szavad ne feledd-mosolyogtam
Belláék elmentek és meg levágtam magam Jasper mellé a kanapéra.
-Köszönöm hogy itt lehetek-fordultam Carlisle felé.Megöleltem Jaspert-Köszönöm-suttogtam
Nem válaszolt.Elhúzódtam.Csak meglepettem nézett rám.Vállat vontam majd mosolyogtam.
-Bocs én ilyen vagyok.-a többiek felé fordultam-Kérdés-özönre számítottam.Carisle?Szeretnéd kezdeni?
-Ömm hát igen.Hány éves vagy?
-Jajj ma mindenkinek el kell mondani?Négyezer-kétszáz tizennégy.
-Hűűha.Akkor a Volturiktól is öregebb vagy.-Tim
-Ugye hogy csak tizenhatnak nézek ki?
-Na ja.-bizonyára csodálkozott.
-Carlisle még valami?
-Képesség?
-Három is-mosolyogtam.-akármikor tudok alakot változtatni...
-Tényleg?-Alice-Mutasd!
Koncentráltam és felvettem Alice alakját.
-Hűűha-nagyot nézett.
Visszaváltoztam önmagammá.
-Szóval van az alakváltás.Tudom irányítani a dolgokat körülöttem.Erre is példa kéne?
A konyhaasztalon állt egy csokor rózsa.Mentálisan kihúztam egy szálat és Rosalie orra elé tartottam.Felemeltem Emmett kezét és Rose vállára tettem.
-Wow.-Emmett.
-És a harmadik?-Carlisle
-Erő.Nem is kicsi.
-Kiállnál ellenem?-kérdezte Emmett.
-Dalolva.-mosolyogtam.
-Akkor irány a hátsókert.
-Kérlek vigyázzatok a fákra.Most nagyon sokat ültettem.-Esme
-Nyugi.Részemről vigyázok-mosolyogtam
Megálltunk egymással szemben Emmettel.
-Félsz?-kérdezte
-Csak szeretnéd-mondtam és elhajítottam Emmettet a fák közé.Egy másodperc alatt mögöttem volt és hátrafogta a karomat.Semmi perc alatt kiszabadultam és színleltem egy ásítást.
-Uncsi...-mondtam és a körmeimet nézegettem.Em felkapott egy sziklát és felém hajította.Még mindig a körmeimet néztem és csak fél kézzel kaptam el.Picit sajgott a tenyerem.
-Naa ezt már éreztem is.-miközben beszéltem elkezdtem trükközni a sziklával ami szabályos gömb alakú volt.Focitrükkök.Simán.Em felé rúgtam a szikla porrá tört kőkemény mellkasán aztán hátracsúszott tíz métert.Kinyújtottam a nyelvem.
-Mondtam...-odabóbliztam hozzá és megütögettem a mellkasát.Mindegyiknél megrogyott a térde.-Milyen érzés legyőzöttnek lenni?
-Hát többet nem hívlak ki az biztos.
-Helyes-mosolyogtam
Visszamentünk a házba és elhelyezkedtem ugyanabban a pozícióban.
-Esme?
-Tessék?
-Kérdés?
-Lehet hogy érzékenyen fog érinteni nem tudom.Mint elsőgenerációs... lehet gyereked?
-Igen lehet.Elsőgenerációsként sokkal több emberi tulajdonságom van mint nektek.Tudok aludni is.Ennyi?
-Igen.-mosolygott
-Emmett?
-Hogy lehet hogy ekkora erőd van?
-Elsőgenerációs vámpír vagyok és a bátyám az ősötök.Én még sosem hoztam létre vámpírt.Szerintem ebből fakad.Nem vagyok benne biztos.
-Rosalie?-kérdeztem a szőke lányt
-Mutatnál valami balettos izét?
-Persze-előadtam egy kissebb magánszámot és visszaültem a helyemre.
-Ügyes vagy-mosolygott
-Köszi.A sok gyakorlás...Alice?
-Szeretsz vásárolni?
-Imádok.
-Akkor jó.Holnap Los Angeles?-kérdezte
-Benne vagyok-mosolyogtam-Tim?
-Játszol valamilyen hangszeren?
-Gitározom zongorázom és énekelek.
-Találkoztál már a Volturival?
-Hát persze.Odavannak értem.
-Hogy fogadtak mikor először ott jártál?
-Először a képességek kezdték érdekelni őket.Bemutattam és meg akartak tartani.Aztán mikor Aro megtudta hogy ki is vagyok fejethajtva bocsánatot kért.-mosolyogtam az emléken.-Jasper?-fordultam megmentőm felé
-Miért ugrottál le?
Mindenre számítottam csak erre nem.
-Akkor úgy gondoltam...-a hangom elcsuklott.-hogy semmi értelme hogy itt legyek.Nem érdemlek életet és ha érdemelnék is nem kéne.Egyedül voltam a világban.-bekönnyesedett a szemem-Már csak a bátyám volt nekem és senki más.Az anyám már nagyon régen halott volt és apu sem volt valami fényes állapotban.Kétezer évig a bátyám volt csak nekem és mikor megölték valahol belül én is meghaltam.Depressziós lettem és semminek nem volt értelme többé.-a könnyek utat törtek maguknak.
-Elnézést-mondtam és kirohantam a házból.Nem tudtam hová rohanok.Csak futottam messze és messze.Egy réten találtam magam.Gyönyörű volt.Kerek és telis tele van vadvirágokkal.Lerogytam a fűbe és csak sírtam.Újra láttam életem filmjét.Egy kezet éreztem a vállamon és nyugalom öntött el.Felnéztem.Jasper.
-Sajnálom hogy felhoztam-mondta és megölelt.Visszaöleltem.
-Annyira rohadtul hiányzik, tudod?Csak ő volt nekem és mostmár...
-Mostmár mi vagyunk itt neked.-szakított félbe.Nyomtam egy puszit a nyakára.
-Köszönöm...

~Jasper~

Rávetem magam az őzre.Miközben a vérét szívom furát érzek.Kétségbeesés és... halálvágy?Fájdalom.Borzasztó fájdalom.Nem a szarvas.Elkezdek rohanni.A szakadék felé.Valaki öngyilkos akar lenni?Biztos valami tini megunta az életét.Hát persze.Mindene megvan és ő mégis depressziós világfájdalma van és hasonlók.Ha ők tudnák hogy miket kell még átélniük.És hogy miket éltem át én...
A szirtre érek de nem időben.Egy tizenhatnak kinéző lány épp akkor veti le magát a szikláról.Hihetetlen.Nem hallottam szívverést.Vámpír.Talán újszülött.Nem tudja hogy így lehetetlen meghalni nekünk.Lenézek.Ott fekszik teste természetellenes pózban és én erősebben érzékelem a fájdalmat.Vér.Törött csontok.Öröm?!Jézusom.Örül annak hogy kinyírja magát?Hihetetlen.Lehet hogy depressziós.Mint én.Leugrottam mellé.Szerintem nem érzékelt semmit.Csak a fájdalmat.A karomba kaptam és miközben futottam végig őt néztem.A véren és a töréseken kívül nagyon szép lány volt.Sápadt bőre és világos barna haja csodásan festett.Néha a szemhéja meg-megremegett.Vékony hangon nyöszörgött egy picit.Megálltam és aggódó szemekkel kezdtem figyelni.A szeme résnyire nyílt és én zavarodottságot éreztem.Na meg persze a mindent elsöprő fájdalmat.
-Ne félj-suttogtam-nem lesz semmi baj.
A szeme újra lecsukódott.Futottam tovább a házhoz.Beléptem az ajtón és a figyelem azonnal rám irányult.
-Carlisle?-kérdeztem
-A dolgozószobájában-mondta Alice és visszamászott Tim szájába.Felrohantam az emeletre és benyitottam Carlisle kis magánbirodalmába.Az íróasztala mögött ült és egy könyvet olvasott.Mikor beléptem rám emelte arany szemeit.A vizsgálóasztal felé intett.Letettem rá a lányt és ő elkezdte vizsgálni
-A jobb karja és a bokája a törött.Hét bordája szintén.Csoda hogy túlélte.Szívverése nincs de még is túlélte.Furcsa... nagyon furcsa...-hümmögött
-Gondolod hogy ő... ?
-Hogy talán az elsők között lehetett?Bizonyára így van.Vidd fel a szobádba és hívd mellé Edwardot.Hátha ő többet megtud majd róla.Beadok neki egy kis adag morfiumot és majd ha felkel akkor vérre lesz szügsége.És válaszokra.Sürgősen.Te addig majd menj le a többiekhez.Vadásztál?
-Igen.
-Jó.Most menj
Bevittem a lányt a szobámba és óvatosan letettem az ágyra.Megsimítottam az arcát.
-Még a nevedet sem tudom...
Aztán lesiettem az emeletről.
-Edward menj fel a lányhoz.
Edward besietett a szobámba.Leültem a kanapéra.
-Érdemes valamit kérdezni?-Esme
-Nem-feleltem.
Nessie idefutott hozzám
-Jasper bácsi mi a baj?-ölelt meg
-Semmi nincs kicsilány-nyugalmat árasztottam felé.
Kiment egy kicsit játszani Bellával majd egy óra múlva bejöttek.Edward jött le a lépcsőn.
-Pár percen belül csatlakozik hozzánk-mosolygott
Valahol belül megnyugodtam.Túlélte és itt lesz.Lehet hogy utána elmegy.Jasper Hale miket beszélsz?Megkedveltem, de nem is ismerem.Még a nevét sem tudom.
-Vladina-mondta Edward-de inkább csak Lina.Utálja a nevét.
Picit elmosolyodtam.
Edward kérlek szállj ki a fejemből.Köszi.
Kiszálltam-tátogta nekem.Ebben a pillanatban egy elmosódott foltot láttam a szobámból kijönni és átzuhanni a korláton.Szaltó.Tornász esetleg?Nem tudhatom.
-Jó reggelt-mosolygott.Egy pillanatra elállt a lélegzetem olyan gyönyörű a mosolya-vagyis inkább alkonyatot-pillantott a lemenő napra ami vörösessé festette gyönyörű világosbarna haját ami majdnem a derekáig ért.Edward egy másodpercen belül ott termett mellette.
-Ő itt Vladina...-mondta ismét Edward de Vladina félbeszakította
-A-a.Lina vagy ne szóljatok hozzám.-mosolygott.Fura érzésem támad ami nem a többiektől jön.Ez egyenesen a lelkemből / már ha van nekem lelkem / jön a legmélyéről.Félelmetes mennyire intenzív és hátborzongató mivel még soha nem éreztem, de egyszerűen csodálatos melegséggel tölti meg a szívem.Szerelem.
-Szóval mint említettem ő itt Vladina Dracul és ha megengedted volna hogy befejezzem elmondtam volna hogy utálod a Vladinát és hogy Linának hívjanak de mindegy.-mosolygott Edward
-Hát ez van-mosolygott még mindig.
-Szóval.Ő ott Bella a feleségem és a lányom Renesmee-mutatott az anyára és a lányára akikből olyan töménytelen szeretet áradt hogy szinte összekevertem a sajátommal.Megrészegítő..-ő Rosalie...-Rosalie-ban Lina bizonytalanságot ébresztett de azért csak összehozott egy mosolyt több kevesebb utálkozással.- Emmett...-Emmett egyből elfogadta.Felállt odament hozzá és megölelte.-Carlisle és Esme-mutatott fogadott szüleinkre-Alice és Tim-ez alkalommal nem kotorásztak egymás nyelőcsövében-és Jasper.-mutatott felém.Halványan elmosolyodtam.Vajon direkt hagyott utoljára vagy abból a szögből ahogy mutogatott én ültem legtávolabb?
-Szia Lina-szaladt oda hozzá Renesmee.Felvette.
-Szia kicsi lány.Mi a helyzet?-megfogta az arcát.Biztosan látomás.Bizonytalanság.Kuncogtam egyet.
Kérdően nézett Edwardra.Ő szintén kuncogott.
-Szerintem Nessie azt szeretné ha kimennétek egy kicsit beszélgetni.
-Hát jó-mosolygott.-Gyere kicsi lány.Mutasd merre.
Kimentek.Eközben egy pillanatra úgy éreztem mintha megdobbanna a szívem.Hülyeség.Nagyon rég óta nem dobog de ez a lány valahogy felmelegítette.Hihetetlen.Nem is ismered Jasper Hale.Hisz honnan ismerhetnéd?Hozzá képest egy pelenkában totyogó kisfiú vagy.Fogd vissza az érzéseidet de nagyon gyorsan.Mély levegő... nyugi.Több mint négyezer éves?Azta...Aroék be akarták állítani a Volturik közé?És ő megbocsátott nekik?Csodálatra méltó.Kintről izgatottság jött felém.Talán Nessie?Vagy Lina...Lina.Milyen gyönyörű név.Draculina.Még szebb.Vladina Dracul.Igaz hogy a bátyját nem szívleltem de őt annál is jobban.Vladina...Draculina...Lina... Hale?Jasper az isten szerelmére türtőztesd magad.Megrohamoztak az érzelmek.Sok-sok elfojtott vagy épp eddig számomra ismeretlen érzés ami ellen nem tudtam / és nem is akartam / küzdeni.Varázslatos volt.Mintha kábult lettem volna de mégis éber és a testem minden porcikája tűz forró lett volna.Míg ezeken gondolkoztam Bella behívta Nessie-t és Linát hogy tovább folytathassuk a megkezdett beszélgetést.Nessie megmutatta a spárgatudományát és Belláék elvonultak.Carlisle a képességéről kérdezte Esme arról hogy lehet-e gyereke Rosalie arra kérte hogy balettozzon.Meglepően jól csinálta.Ügyes a lány.Emmettet az ereje nagysága érdekelte.Timet a hangszerek és a Volturi.
-Jasper?-hallottam a gyönyörű hangját és kimondtam azt a kérdést ami már régóta foglalkoztat.
-Miért ugrottál le?
Csak nézett maga elé és teljes fájdalomba burkolózott.
-Akkor úgy gondoltam...-a hangja elcsuklott.-hogy semmi értelme hogy itt legyek.Nem érdemlek életet és ha érdemelnék is nem kéne.Egyedül voltam a világban.-bekönnyesedett a szeme-Már csak a bátyám volt nekem és senki más.Az anyám már nagyon régen halott volt és apu sem volt valami fényes állapotban.Kétezer évig a bátyám volt csak nekem és mikor megölték valahol belül én is meghaltam.Depressziós lettem és semminek nem volt értelme többé.-a könnyek utat törtek maguknak.
-Elnézést-mondta és kirohant a házból.Csak ültem ott.Miattam ment el.
-Ügyes volt Jazz-Rose
Nem válaszoltam csak Lina után rohantam.Hamar meg is találtam.Edwardék rétén ült.Keservesen sírt.Odamentem hozzá és megérintettem a vállát.Nyugalmat sugároztam felé.
-Sajnálom hogy felhoztam-mondtam és megöleltem.Visszaölelt.
-Annyira rohadtul hiányzik, tudod?Csak ő volt nekem és mostmár...
-Mostmár mi vagyunk itt neked.-szakítottam fébe.Nyomott egy puszit a nyakamra.Ahol puha bársonyos ajka megérintett ott kellemes bizsergést éreztem.
-Köszönöm...


KOMMENTEKET KÉREK HOGY FOLYTASSAM-E!!!

puszi és bocsi =/

letti <3 =)

2009. november 10., kedd

Életem hajnala 33.fejezet


Szeretem az álmokat.Álmunkban olyan világban járunk ami csak a miénk.*Régebben mindig a szőke hercegemmel álmodtam.És volt egy olyan időszakom amikor dínókkal.Nagy növényevő tiranosaurus-rex-eket álmodtam a kertünkbe pancsolni.Vagy épp anyuékkal a baleset után..De utáltam viszont a rémálmokat.Utáltam a ma éjszakát.Mélységesen szívás volt.

Álmomban kívülről szemléltem magamat.Idősebbnek néztem ki, az arcom beesett volt, sápadt, és rendesen le voltam fogyva.A ruháim lógtak vézna testemen.Vékony, fehér ujjaim kávét szorongattak.A bal kezemen ugyan olyan jegy-gyűrűt viseltem mint most.Egy fehér folyosón mentem végig.Kórházban voltam.Amerre az álombeli Cathy ment arra mentem én is.Nem ismertem ezt a kórházat, pedig kiskoromban sokat jártam a helyi klinikára allergiavizsgálatra.Kiderült hogy allergiás vagyok a málnára.Pedig akkoriban mennyire szerettem...
Az álom-Cathy besétált egy ajtón.Egy egy-ágyas kórterembe.Ledöbbentem mikor megláttam ki fekszik az ágyon.
Robert arca teljesen tele hegekkel, a kezei-lábai bekötözve.Infúziós csövek milliói lógnak ki a karjából.
-Robert...-suttogta az álombeli én és óvatosan megfogta szerelmem bekötözött kezét.- sajnálom hogy ezt tettem veled.Nem kellett volna veszekednünk.Én akkora egy barom vagyok.Hallasz szerelmem?Tudom hogy meg fogsz egyszer gyógyulni.Annyira sajnálom hogy ezt tettem veled.Nagyon szeretlek.Hallod?Nem halhatsz meg.Nem hagyhatsz itt!Nem engedem hogy egyedül haggy!Szeretlek.
Miközben ezt elmondta én közelebb sétáltam és alaposabban szemügyre vettem a szerelmemet.Talán autóbaleset lehetett vagy valami.Kintről a folyosóról kopogás hallatszott.Egy öreg doki jött be.
-Semmi változás Miss Hale.Tudom hogy reménykedik de meg kell kérnem hogy ne tegye.Mr.Pattinson kómában van lassan három hónapja.Le kellessz kapcsolni a gépet.Ha nem tesszük meg pár hónap múlva leáll az agya és utána meghal.Sajnálom Miss Hale.
-De... azért elbúcsúzhatok tőle?
-Hát persze Miss Hale.Addig én kimegyek.
-Nem szügséges.
Az álomban homloka felé hajoltam és egy puszit nyomtam rá.
-Szeretlek.Sajnálom.Örökké szeretni foglak.Ég veled Robert.-a doki felé bólintottam-Kezdhetjük-mondtam.A doki közelebb jött és egy gép mellé állt.Rám pillantott.Könnyes szemekkel bólintottam.A doki megfogott egy kapcsolót és az ellenkező irányba nyomta.Robert egy utolsó mély lélgzetett vett majd a szíve örökre megszűnt dobogni.Meghalt.Csak a gép zúgása és a saját sírásom hangja töltötte meg a teret...

Felriadtam.A levegőt gyorsan vettem a szeme tele volt könnyel.Zokogni kezdtem.Nem.Nem halhatott meg.Az nem lehet.Nem... nem nem nem nem nem...
-Cathy jézusom mi az?-Rob felébredt
-Se... se... semmi ni... nincs.Té... tényleg.
Magához ölelt.
-Álmodtál valamit?
-Igen...
-Akarsz róla beszélni vagy majd holnap?
-Jól vagy?-kérdeztem és elhúzódtam.
-Micsoda hülye kérdés ez?
-Válaszolj.
-Persze hogy jól vagyok édesem.Miért ne lennék jól?
-Azt álmodtam hogy meghaltál.-a könnyeim újra legördültek az arcomon.
-Ó kicsim.Nyugodj meg.Csak egy álom volt.Csak egy álom.Jól vagyok.Nyugi.-A pólójába temettem az arcomat.Csak én lehetek ilyen idióta.Idióta idióta idióta.Hogy álmodhattam ilyen hülyeséget?Talán még a halloween hatása alatt állok.Nem tudom.Szegény Rob... mindig tönkreteszem a pólóit a hülye könnyeimmel.Nem értem magam.
-Sajnálom...-mondtam és elhúzódtam
-Mit?-értetlenül nézett
-Hogy ennyire egy idióta barom állat vagyok.
-Jajj kicsim.Egyik sem vagy attól még hogy érzékenyen érint egy pár dolog.
-Pár?Jóformán mostmár mindenen elsírom magam.
-Nem érdekes.Mindenkinek vannak nehéz napjai.
-De egy hónapon át?Kétlem.Itt van a baj-megkopogtattam a fejem.
Megcsókolta a homlokom.
-Az én barátnőm nem agyilag zokni.
-Az jó.Mikor ismerhetem meg?
-Nem ismered önmagad?Kicsi Cathy...-az ölébe ültetett.-Nálad jobb barátnőt el sem tudnék képzelni.Okos vagy, intelligens, ráadásul gyönyörű.Nagyon szeretlek. Mi kell még?
-Az idiótát és a skizofrént kihagytad.Ja és a ri.bancot is.Amúgy semmi.Pedofilnak fognak nézni.Hat évvel fiatalabb vagyok.
Megcsókolt.
-Nem vagy egyik sem.A korkülönbség valamilyen állati rejtélyes módon nem izgat.Elhiszed?
-Nem.
-Nyugodj már meg.Ha így folytatod tényleg el kellesz vinni téged egy piciáterhez.
-Piciáter?
-Kiskoromban nem tudtam kimondani a pszihiátert ezért lett piciáter.
Nevettem egyet aztán ásítottam.
-Álmos vagy.
-Csak oxigénhiány-mondtam és megint ásítottam.
-Szellőztessünk?
-Nem kell.Csak ölelj át.
Hátulról átölelte a derekam és én hozzá bújtam.Mélyen belélegeztem kábító illatát.Aztán ismét az álmok világában találtam magam... ezúttal a kellemesebb fertályon.

A telefonom csörög.Próbálom figyelmen kívül hagyni.De nem megy.Csörög csörög és csörög.Legszívesebben a falhoz vágnám.Muszáj lesz felvenni.Álmosan felé nyúlok.A kijelzőn Kellan neve villog.Mi a frászt akarhat ilyenkor épp a nászútján?
-Szia Kelly.Mizujs?
-Cathy végre.Ne haragudj ha felébresztettelek de ez nagyon fontos.
-Mi a baj?-kérdeztem és felültem az ágyon.Kellan hangja kicsit hisztérikus volt.-Mi történt?
-Lolát megcsípte egy medúza.A mérgesebb változatból.És megindult a szülés.
-Ugye semmi baja nincs?
-Lola még az intenzíven de a kicsi jól van.Ugye Willy?Nincs semmi bajod aranyom.Na mondd szépen Cathy néninek hogy nincs.
-Ott van nálad ugye?
-Hát persze.Három és fél kiló ötvenhárom centi.
-Gratulálok apuka.-belemosolyogtam.
-Én meg neked keresztanyu.
-Háát köszönöm...
-Na megyek.A doki kijött Lolától.Bemegyek hozzá egy kicsit.
-Na várj.Még Görögországban vagytok?
-Igen.Hál' istennek beszélnek angolul.Egy vagy két hét múlva jövünk.
-Akkor jó.Puszilgasd meg a keresztfiamat.És a büszke anyukát is.Magadat nem tudod de majd kérd meg Lolát hogy helyettem.Na puszi nektek.Szia kicsi Willy.-mondtam egy picit hangosabban.
-Szia Cathy.
A telefon búgott.Keresztanya lettem.Willy megszületett és semmi baja.Lolának se.Ez a nap jól indul.Bekapcsoltam a hifit és maxra tekertem.Lady GaGa-LoveGame.Mixelt változatban.Tökéletes.Teli torokból énekeltem és letáncoltam a lépcsőn.Nyomtam egy-két szaltót forogtam egy párat majd a kávéfőző felé indultam.Nem láttam Robot sehol.A cipője még az ajtóban.Nem ment el.Talán vécén.Na mindegy.Ittam egy pár korty kávét majd táncoltam tovább.Éppen forogtam mikor Rob elkapott hátulról és megpörgetett.
-Na hol az én skizofrén barátnőm?
-A sfizofrén idiótából keresztanya a pedofilból keresztapa lett-vigyorogtam.
-Megszületett?Keresztszülők lettünk?
-Azok bizony.
Megcsókolt.
-Ez csodálatos.És hogy vannak?
-Lola még az intenzíven a medúza miatt...
-Medúza?
-Megcsípte és azért indult meg a szülés.Amúgy jól van.Kicsi Willy is jól van.Kelly állati büszke rá.
-Most hol vannak?
-Még Görögben.Majd egy vagy két hét múlva láthatjuk őket.
-Csodálatos.-mosolygott és újra megcsókolt.
-Gratulálok keresztanyu.
-Én meg neked keresztapu.
Kisebb csókcsatába kezdtünk.Hihetetlen érzés volt.Most nem éreztem fájdalmat mert megszületett.Örültem.Nagyon is.Az én kicsi keresztfiam.Kicsi Willy.Háromezer-ötszáz gramm és ötvenhárom centi tömény Kellola.Nagyon boldog voltam.Ebben a pillanatban semmi nem zavarta meg.Megtaláltam a szerelmet.A családot.A barátokat.Kell ennél több?Nem hiszem...

* Az idézetet az egyik Harry Potter filmből vettem./Az azkabani fogolyból./

2009. november 8., vasárnap

Életem hajnala 32.fejezet


Hihetetlen volt.A meglepetéstől köpni nyelni nem tudtam.A szám kiszáradt a sírógörcs folytogatott.Nem erre számítottam.Nagyon nem.Szóval erről beszélt Andyvel.Eszembe jutottak előbbi mondataim.Most valami új kezdődik vagy valami örökre véget ér.Az életem új szakasza.Jegyben Robert Pattinsonnal.Tinilányok milliói álmodoznak erről és enyém a szerencse.Mennyiszer álmodoztam én is az eljegyzésemről / meg persze esküvőről / álmaim pasijával... hányszor és hányszor elképzeltem de mindig már pasival.Egyszer sem így terveztem.Csak álltam megkövültem a konyhában a szemem tele könnyel amik nem akarnak lefolyni.Hirtelen kitört belőlem a zokogás.
-Igen.Igen igen igen igen igen!-ugrottam Rob nyakába és még a csók közben is igeneket mondtam.A konyha padlóján csattantunk de nem érdekelt.Annyira boldog voltam.Nem hittem volna hogy erre készül.Nagyon nem.
-Annyira szeretlek-mondtam és csókokkal halmoztam el.
-Én is.De ez egyértelmű nem?
-Dehogynem-újra megcsókoltam.
A kezébe vette a kezem.Szinte eltűntek benne apró remegő ujjaim.Majd felhúzta a bal kezem harmadik ujjára az összetartozásunk jelét.Csak csodáltuk a világos-rózsaszín gyöngyöt amint az ezüst gyűrű körbefogja.Varázslatos volt.Újra elárasztottam csókjaimmal.Visszaemlékeztem eddig eltöltött három hónapra.Három hónap?Nem sietünk egy picit?Nem érdekel.Nagyon nem.Akinek nem tetszik az húzzon el a búsba.Nekem így kell az életem.Nem kell változás.Felkapott a karjaiba és felvitt a hálószobámba.Hosszú éjszakának ígérkezett a mai...

Mikor felébredtem egy cetli és egy rózsaszín rózsa várt a másik párnán.

"Életem értelme!
Sajnálom, de forgatnom kell.Elhiheted hogy ezt a napot sokkal szívesebben tölteném veled.
Benned megtaláltam azt a nőt akit hosszú éveken át kerestem.
Köszönöm az estét.Nagyon szeretlek.
Rob"

A szemem könnyes lett.Ilyet még senki nem írt nekem.Gyorsan felhívom.A számot lerejtettem.Megvicceljük...

-Halló?-szól bele életem egy perc kicsöngés után
-Annyira de annyira szeretlek.-elváltoztattam a hangom.
-Ki az?
-Nem ismerhetsz.De hidd el, én nagyon jól ismerlek.
-Ki a fene az?
-Nyugi édes.Nem fog fájni a ma este...
-Ki maga és mit akar tőlem?
-Ó semmit, semmit.Csak annyi hogy többet nem lehetsz a barátnőddel.Vagy mondjak inkább menyasszonyt?
-Hagyja békén Cathyt.
-Hogy hagyhatnám békén magamat?-kérdeztem eredeti hangon
-Annyira de annyira... szeretlek-ismételte előbbi szavaimat- de mire jó folyamatosan ijesztgetni?Azt hittem valami őrült rajongó-sorozatgyilkos aki elrabolt téged.
-Életem.Halloween van.Ma bulit szervezek.Eljössz te is?
-Persze hogy el.Ki nem hagynám.Esetleg van ötleted minek öltözzek?
-Persze hogy vámpírnak.Én is annak öltözök.Mi leszünk Drakula és Drakulina.
Nagyot nevetett-Oké kicsim.Szeretlek.
-Én is téged.Na vonszold forgatni a popódat.Kis Edwardom.
-Oké Bella.De aztán jó legyen a buli.Legyen hegyi oroszlán.
-Az lesz a főfogás-nevettem.-Szia.
-Szia.-letettem a telefont.
A szomszéd szobából horkolást hallottam.Hát persze hogy az én édes kis bátyám.Annyira szeretem amikor tud valamiről és nem szól.Vicceljük meg.A redőnye úgy is le van húzva.Könnyű lessz azt hinnie hogy este van.És nekem van egy fehér hálóingem.Aztán eszembeötlött : Andy mai napig fél a szellemektől.És mivel eléggé sápadt bőröm van... a kezem általában hideg szokott lenni... megijesztjük... úgy is halloween van...
Gyorsan felvettem a fehér hálóingem, az arcomra fehér púdert raktam és halványzöldeslila karikákat nyomtam a szemem alá.Átsietek Andyhez.A redőnyök lehúzva és Andy /áldja meg az isten érte / boxerben kiterülve fekszik az ágyán.Mikor kinyitottam az ajtaját hideg levegő áramlott be.Felébresztette és mikor engem meglátott a lélegzése felgyorsult de úgy tett mintha aludna.Leültem az ágya szélére.A hosszú szöszi haját és az arcát kezdtem simogatni miközben kísértetiesen suttogni kezdtem.

-Édes kis bátyám... most már bánom hogy nem mondtam el elégszer hogy szeretlek... már nincs lehetőségem rá... de nagyon szerettelek... most már vár az örök árnyékvilág... ott már boldogabb leszek... tedd túl magad rajtam... meghaltam... de attól még szeretni foglak... nagyon-nagyon sokáig... anyuékkal várunk rád... jajj istenem olyan békés vagy... most még nem tudod hogy Robert egy sorozatgyilkos és én most holtam fekszem a konyhakövön összevérezve mindent...
Itt nem bírta tovább.Felugrott és azzal a lendülettel leesett az ágyról.Kitört belőlem a nevetés.Jó másokra lecsapni az átveréssel, mikor nem is sejtik.
-Ezt... ne... csináld... mégegyszer... megértetted?-minden szónál hozzám vágta a párnáját.Én csak nevettem
-Ha láttad volna a saját arcod akkor te is röhögnél!-fetrengtem.Régebben is mindig ijeszgettem Andyt.Mikor megnézett egy pár horrorfilmet ami szellemes azután mindig ezt csináltam vele.22 esetből 20-nál bevette.Régi-régi szép emlékek.
-Még jó hogy nem láttam.Amúgy miért ijesztettél még?Tizennégy éves korod óta nem...
-Október 31 van nem rémlik?Boldog Halloweent.
-Tényleg!-csapott a homlokára.-Köszi neked is.Szervezzünk bulit vagy kettesben?Vagy te Robbal és meg Kristennel?
-Pontosan ezt akartam kérdezni.Amúgy ha nem bánod én már szerveztem egy közös bulit.Ash,Jack,Kris,Te,Taylor,Selena,Rob és én.A szokásos csapat.Illetve Selly még új de ahogyan láttam jól érezte magát.Meg Kelly és Lola is éppen Görögben nyomják a halloweent.
-Na ja.Aranyos kiscsaj és nagyon szeretik egymást.
-Az biztos.Amúgy ti hogy jöttek össze Kristennel?
-Hosszú történet.
Az órámra néztem.Nyolc óra.
-Van időnk.Szóval?
-Átjött hozzánk mert a forgatásról nem talált senkit.Szakított vele a barátja és... hozzám menekült.
-Ebből azt lehet leszűrni hogy te csak egy egyéjszakás kaland voltál.
-Hát körülbelül.Igazad volt-ölelt meg.
-Mikor nincs igazam?-én az egoista... amúgy tényleg legtöbbször én tudok felnőtt fejjel gondolkodni Andy helyett.
-Nem vagy egy picikét egoista?
-Egóból sosem elég és nem árt meg a sok.
-Az igaz.-ő is egoista.
-Hülye egoista Hale gyerekek.-nyomott egy puszit a fejem búbjára.-Segítsek felhozni a pincéből a halloweenes cuccokat?
-Megköszönném.-mosolyogtam.A pincében sok cuckeráj volt amik jók voltak.Ijesztőek.Főleg tinikorunkból.
-Szóval megvan a vízihullánk,boszorkány-üstünk, döglött feketemacskák, csontvázunk,koktélrepectjeink,csomó fekete gyertyánk.Tököt még faragnunk kell.És pár piahozzávaló is kéne.Elmegyek majd a boltba oké?
-Oké.Amúgy úgy hallottam Jack egy csomót faragott gyerekkorában.Ő jól tud.
-Oké akkor meghívjuk Jacket és Ashleyt.Jacket a tökökhöz Ash-t a rendezéshez.
Kimentem telefonálni és cigizni.Aztán gyorsan elszaladtam a boltba, vettem cukorkákat,csokit, húsz darab tököt,mécseseket ijesztő vérvörös színben,művért,/sokat hiszen a medencébe is kell a hullánkhoz a hátsó ajtón befelé egy kis véres útszakaszt képzeltem el na és persze hozzám.A vércsíknak a szám szélére.És mivel Andy zombi lesz ezért neki is kéne egy-két helyre./ gyertyákat, nasikat, vodkát,whiskey-t,egy kis malibut,Bacardi Breezert,citromot,zöldcitromot,szárazjeget,kis halloween lámpásokat mindenféle mintával.Szellem denevér ilyesmik.Andynek egy szellemeset fogok adni.Denevérek fognak lógni a házom mindenfelé.Pár mű végtag és sírkő is jól jöhet elszórva a kertben ahogyan kikandikál a földből.A pókhálókat belülre fogom tenni.Meg kívülre is azért egy párat.Miután végeztem a vásárlással Ash és Jack már ott toporogtak a háznál és morfondíroztak.
-Na mi az?Andy kizárt titeket mert rosszak voltatok?-mosolyogtam
-Ránk bízta a díszítést kívül.Rám a tökfaragást Ashre meg azt hogy beszéljen veled hogy mi hova kerüljön.
-Nyugi Jack hoztam a tököket de azt majd később.Először is be kéne pakolni mindent a házba.Aztán majd együtt faragunk.Olyan családias lesz az egész.
-Az a jó-mosolyogtak.
-Na befejezni a vigyorgást.Befele a cuccokkal.-Andy kijött segíteni és együttes erővel becipekedtünk.A tökfaragást hagytuk utoljára.Szerintem titkolnak valamit.De hogy mit?Nem tudhatom.Szóval.A mécseseket elhelyeztük a házban /kétszázat vettem mert az egész házat az fogja világítani/, a koktélokat elkészítettük és elhelyeztük a hűtőbe.A művérrel összekentük az utat és a medencébe beledobtuk a hullánkat.Oda is nyomtunk egy kis vért.A kis lámpásokkal világítottuk meg az utat a véres medencéig, és utána tovább a házig.A hátsó üvegajtóra tettünk pár véres kéznyomot.Az üstöt elhelyeztünk a ház előtti kis udvar részen.Beletettük a szárazjeget.A csontit felakasztottuk.Fél nyolc.Maradt három óránk.Egy másfél óra alatt tököt faragunk utána készülődünk.Tökéletes.
-Szóval.Faragjunk.-Becipekedtük a tököket a konyhába és elővettem pár kést.Nagyban faragunk és hülyéskedünk.
-Mi lenne ha a zöld műzselét idekennénk az orrához?-kérdezte Jack miközben a késsel a tökszli orra előtt hadonászott-Olyan lenne mintha fikás lenne nem?-mindenki röhögésben tört ki.Egészen addig röhögtünk amíg Jack kezébe beleállt a kés.Ash felsikoltott én meg a telefonomhoz kaptam.Már épp tárcsáztam volna mikor Jack elkezdett röhögni.Meglepettem néztem rá.
-Mire nem jó egy művégtag a kertből?-kérdezte é kihúzott a pulcsija ujjából egyet.Odamentem és elkezdtem verni.
-Olyan hülye vagy.Azt hittem megsérültél.
-Semmi bajom.Amúgy a többiek tudtak róla.
-Oké.Akkor este megnézzük a Kör-t és a Tizenhárom kísértetet.-Ash és Andy "kedvenc" filmjei.Nagyon megörültek neki.Elkezdtünk készülni.Jack halott csöves lesz, Andy zombi, Ashley boszorkány én vámpír.Taylor lesz Frank Einstein és Selly a menyasszonya.Rob szintén vámpír és Kris pedig Samara Morgan.Készültünk aztán szállingóztak a vendégek.A party jól sikerült.Többet voltam Rob szájában mint a vendégekkel.Andy majd szórakozik velük.Nekem a vőlegényem kell.A két vámpír smárol.Tökéletes.A díszíréstől mindenkit a frász tört ki.Főleg a vizihullánktól.A koktélok finomak voltam.Minden jól sikerült.És én újra a vőlegényemmel lehettem.Együtt.Szerelmese.Nem akartam változást.Nem hittem volna hogy később mennyire fogok a változásért könyörögni...

2009. november 3., kedd

Barátsággyűrű és Cathy esküvői cuccai






a rózsaszín az eljegyzési gyűrű =)

Lola esküvői cuckerájok =)





a lila a koszorúslány ruci =) és a cipő is =)




Életem hajnala 31.fejezet


Reggel szörnyű fejfájással ébredtem.Ezt nem értem.Nem is ittam semmit.Mindegy.Bekaptam gyorsan egy fejfájáscsillapítót.Csináltam reggelit magamnak.Palacsintát.Elővettem a juharszirupot és jól nyakon öntöttem őket.Mikor elkezdtem falatozni utolért az eszem.Hol a csudában van Rob?Gondoltam felhívom Jacket.Mikor nyúltam volna a telefon felé mikor megcsörrent.A kijelzőn Robert neve villogott.
-Halló?-szóltam bele
-Cathy?-ez nem Rob.Jack hangja volt.-Szia.Jack vagyok.
-Szia.Robot hol hagytad?
-Épp durmol az egyik sarokban.Tegnap nagyon bepiált.Gondoltam felhívlak hogy ne aggódj.
-Ez kedves tőled.Érte megyek oké?
-Nem ne gyere- mi történhetett? - majd mi hazavisszük.
-Jó oké... szia Jack...
Nem válaszolt csak a búgást hallottam.Mi lehetett amit Jack titkolni akar?Jézusom.Ma van az esküvő.El kéne kezdeni készülődni.Gyorsan belapátoltam a reggelim maradékát és felmentem készülni.Kikészítettem a cipőmet a kis babarózsaszín Louis Vuitton táskámat és a rózsaszín-szürke ruhámat.Nem itt fogom felvenni, majd az esküvő helyszínén.Úgy is odajön a fodrász meg a sminkes meg mindenki... majd ha megcsinálták a hajam akkor felöltözöm.Rikítani fogok a kis rózsaszín rucimban.Elvégre nem koszorúslány leszek hogy lilában virítsak... bevetettem magam a fürdőszobába...

... eközben Rob-éknál...

-Phűű-mondta Jack miközben összecsukta Robert mobilját.
-Na mi volt?-kérdezte Rob miközben már a huszadik ékszerboltból jött kifelé.
-Leráztam azzal a szöveggel hogy bepiáltál, alszol és majd hazaviszünk.
Az igazság nem ez volt.Vagyis részben.A legénybúcsúztatón voltak és most reggel / tíz óra van / elmentek gyűrűt vásárolni.Hogy mért pont Jack?Talán ő áll legközelebb Robhoz.Meg csak ő volt szabad.Kellan az esküvővel foglalkozik, Taylor meg a barátnőjével.Petert várták a gyerekei, de az esküvőre elhozza őket.Perpillanat Jack a kiborulás szélén áll.Három órája csak egyik boltból ki a másikba be.De most nem törődik vele.Rob boldogsága a legfontosabb.És ha ő akár Mekkáig is elmegy a tökéletes gyűrűért akkor ő követi.
-Köszi haver.Ezért mit fogok kapni...
-Ugyan már...félsz egy lánytól?De amúgy sietni kéne.Szerintem Cathy reggelizik aztán fürdik meg ilyesmik és megy is.És téged is haza kéne szállítani kis másnaposkám -vigyorgott Jack
-Sietek megtalálni az igazit de nem igazán megy-válaszolta Rob egy fintor kíséretében.
-Talán majd a következőben...-mondta Jack és újra beszállt a kocsiba hogy tovább haladjanak.Igaza lett...

...újra Nálam...

Lezuhanyoztam,hajat mostam aztán kiléptem a gőzös fürdőszobából.Gyorsan megtörölköztem, megszárítottam a hajam és felöltöztem.Egyenlőre még egy farmerba és egy pólóba.Siettem a könyvtárba ahol az esküvőt rendezik.Meg is találtam elég hamar.Lola, Demi, Kris, és Ash már előtte állt Lola kocsijának támaszkodva.
-Na mi az?Késik a portás?-vigyorogtam
-Hazabiciklizett a kulcsokért-fintorgott Ash
-Ezt most nem mondod komolyan-tátottam a szám.Süüültgalamb hooool vaaaagy ? xD
-Dehogynem.-Kris
-Megfolythatom?-kérdezte Lola
-Majd én.Neked nem tesz jót az aggódás.Főképp nem Willnek.-mosolyogtam
-Igaz..-sóhajtott a barátnőm és elkezdte a pociját nézegetni.
Odamentem hozzá és a hasára tettem a kezem.Nem volt még nagy pocija de látszott hogy terhes.
-Szia kicsi Willy.Lehet hogy nem hallasz.Nem baj.Cathy néni vagyok.Anyukád barátnője...
-A legjobb barátnője-szakított félbe Lola
-Pontosítás : a legjobb barátnője.Jajj kicsi Willy.Annyira várjuk már hogy ki gyere onnan.
Éretem hogy megmozdul a kezem alatt és tompa kis ütéseket éreztem.
-Ő most... ?-én elképedtem.-Nálam rugdall először?
-Bizony.Szia kisfiam-kezdett beszélni Lola- nagyon ügyes vagy.Biztos híres focista leszel-mosolygott és megöleltem.Az egyik keze még mindig a hasán volt de a fél karjával visszaölelt.
-Annyira boldog vagyok-mondta elérzékenyültem Lola
-Nálam nem jobban.
-Lennél a keresztanyja?-kérdezte Lola
-Hát... persze-ugrottam ismét a nyakába.Így álltunk egy ideig miközben egy reszelős hangot hallottunk a hátunk mögül.
-Há jóónapot kívánok a kishülgyeknek.
Felé fordultam.Egy öreg pasas koszos ruhában és öt méterről érezni az olcsó sör szagát.Halványan mosolyogva elindultam felé
-Maga a portás?-kérdeztem mikor odaértem
-Há én vúnék kishülgy.
Mosolyogtam-Adja ide a kulcsokat
-Egy ilyen szép kisasszonnak bármit ám.De hirtelen.
Átadta a kulcsokat aztán kiütöttem.Csak a műkörmöm bánta.Picit megrepedt.Szerintem ezt a napot még túléli de aztán el kell mennem csináltatni.Fasza.
-Ez...-Kris
-Ez...-Ash
-Ez...-Demi
-Szép volt!-Lola
Mosolyogva fordultam meg.
-Köszi.De most már mehetünk?
Bementünk a hatalmas terembe és elkezdtünk szervezkedni.Nem csak a lánybúcsúztatót de az esküvőt is én szerveztem.Nagyrészt.De azért örültem mikor megérkezett a rendezvényszervező és ő is intézkedett.Ne hogy már mindent nekem kelljen... eközben megérkezett a fodrász és a sminkes.Engem csináltak meg először mert nekem még rohangálni kellett össze-vissza fogadni a vendégeket meg a csomagszállítókat hogy hova tegyék a díszítést és a terítéket egyszóval / vagy hárommal élve / nagyon fárasztó munka.A lábam még jól volt a magassarkúmban.Nem szoktam sokáig bírni.De most valahogy mégis.
-Cathy baj van-jött oda hozzám Jess a rendezvényszervező
-Mi az?
-A balettos fellépő lemondta.És hallottam hogy te balettoztál úgyhogy...-elvékonyodott a hangja-nem lenne kedved fellépni helyette?A ruha megvan a méretetek is egyforma a cipőtök is úgyhogy csak rajtad áll
Nagyot sóhajtottam.
-Elvállalom de Lola rám fog unni.Tegnap is én léptem fel.A lánybúcsúztatón.
-Nem fog.Nem hiszem.Köszi köszi köszi köszi köszi-ölelt magához
-Szívesen-nyögtem

Ugrok. / Rob érkezése a srácokkal /

Hátulról megölelt valaki.
-Gyönyörű vagy-hallottam a világ legcsodálatosabb hangját.
Nem válaszoltam csak reflexből megcsókoltam.
-Legközelebb akár milyen piás vagy szard le és gyere haza.Hiányoztál.
-Te is nekem.
-Annyira szeretlek.
-Én is téged.
-Hűű rohannom kell.Megjött a díszítés.Sietek és jövök-nyomtam egy puszit a nyakára és indultam az ellenkező irányba.Hátulról elkapott és a nyakamba csókolt.
-Azt hitted megúszod ennyivel?
-Nem-szenvedélyesen megcsókoltam.
-Fizetve a tartozás?
-Azt majd este-mosolygott-Na futás.-mikor kiszabadultam Rob rácsapott a fenekemre.Visszafordultam és nyelvet nyújtottam.Mikor újra mentem Rob füttyentett.
Újra nyelvet öltöttem.

Ugrok. / A boldogító igen. /

A zene indul de Lola csak nem akar jönni.
-Cathy?Megnéznéd mi a baj?-Kelly
-Megyek persze-a táskámat odaadtam Robnak és befutottam az öltözőbe.Lola ott ült és arcán könnyek csillogtak.
-Édesem mi az?-leültem mellé
-Én ezt nem tudom megcsinálni.
-Mért ne tudnád?Kint csupa olyan ember van aki ismer és szeret.Semmi baj nem lesz-nyugtattam és megfogtam a kezét.
-Olyan hülye vagyok.
-Nem vagy az csak bepánikoltál!Én is ezt fogom csinálni ha egyszer valaki elvesz-mégsem mondhattam Robot mert lehet addigra már a nevét is elfelejtem.Nem tudhattam.
-Igaz.
-Na gyere csajszi.Én visszamegyek de te is gyere.
Visszafutottam a helyemre és intettem a zenekarnak akik játszani kezdtek.A szertartás varázslatos volt.Elsírtam magam.
-Lola Amily Stephens.Akarod-e férjedül az itt jelenlévő Kellan Lutzot kitartasz mellette jóban rosszban egészségben betegségben gazdagságban szegénységben?
-Igen-rebegte a barátnőm akinek szemében könnyek csillogtak.
-Kellan Lutz.Akarod-e feleségedül az itt jelenlévő Lola Amily Stephenst kitartasz mellette jóban rosszban egészségben betegségben gazdagságban szegénységben?
-Igen.
-Megcsókolhatja a menyasszonyt.
Kellan diadalmasan megcsókolta a terhes barátnőmet és észrevétlenül a hasára csúsztatta a kezét.Kimentem cigizni és közben sírtam.Akaratlanul is Robra gondoltam és magamra.Nekünk ez nem fog megadatni.Szinte hangtalan voltam.Az eső is rákezdett.Az időjárás alkalmazkodik a hangulatomhoz.Csodás.
-Baj van kicsim?-Rob hangja éppen hogy nem mellőlem jött.
-Nem nincs.-letöröltem a könnyeimet.-Ez Lola és Kelly napja.Nem akarom elrontani az önsajnálatommal.Ezért jöttem ki.
-Értem.-mondta és lehajtotta a fejét.
-Baj van?-most rajtam volt a sor.A hangom kicsit rekedtes volt.Nem törődtem vele.
-Hátt... őő... szóval... szeretnék kérdezni valamit.
-Tényleg?Mi az?-fellelkesedtem.Talán ez az amiről Andyvel beszélt?Nem tudhattam.Most valami új kezdődik vagy valami véget ér.
-Nincs kedved visszajönni?Elég hideg van.Nehogy megfázz.
Elképedtem.
-Ez a kérdés?
-Aha.
-Menjünk.-belékaroltam és visszamentünk a terembe.Minden jól sikerült.A vacsi után felléptem.Lolának egy percre nem volt elege belőlem.Imádott.De ez nálam sem volt másképp.Sokat tűnődtem a Robos kérdésen.Tényleg el akar venni?Talán Lolának igaza van.A fellépésem jól sikerült.Szerencsére.Gyönyörű volt minden.Minden.Csak az én hangulatom leledzett a béka feneke alatt 2 km-el.Ez van.Mikor Robbal hazaértünk elszívtam egy cigit a konyhában.Életem mellettem maradt.
-Szóval mi volt az a fontos kérdés?
-Mikor?
-Komolyan elhiszed hogy beveszem hogy csak be akartál hívni?
-Hát... nem.Hanem...-fél térdre ereszkedett, a kezében egy kis fekete doboz volt..Ó jézusom.A légzésem ki-kihagyott a szívverésem felgyorsult.
-Catherine Hale.Hozzám jönnél feleségül?