2009. szeptember 30., szerda

Életem hajnala 15.fejezet


Csak ültem az ajtónál és sírtam.Nem is tudom mennyi ideje.Tíz perc?Egy óra?Kettő?Valaki kopogott.
-Bejöhetek?-kérdezte Jack
-Gyere vissza húsz perc múlva.Addig kisírom magam és rendben leszek.
-Cathy ezzel nem oldasz meg semmit!
-De igen.Húsz perc.
Léptek távolodó zaját véltem felfedezni a dübörgésben.Sírtam még egy kicsit aztán bementem a fürdőbe.Mint egy banya.A szemfestékem lefolyt fekete sminkfolyót hagyva maga után.A hajam összegubancolódott.Átöltöztem.Egy fehér pólót vettem fel rajta egy hatalmas pink Peace jellel,egy rózsaszín rövidnadrágot, és egy pink flottír zoknit.A sminkemet lemostam,a fülbevalót egy pinkre cseréltem, a hajamat kifésültem.Fújtam magamra egy kis parfümöt.Próbáltam úgy tenni mintha semmi nem történt volna.Hamar kész lettem, ezért betettem egy horrorfilmet.Kopogtak.
-Kész vagy Cathy?
-Gyere be.
Jack belépett az ajtón.Ahogy egy pillanatra láttam elképedhetett, hogy én nem sírok és képes vagyok horrorfilmet nézni.
-Szia-odajött hozzám és leült az ágy szélére.-Hogy vagy?
-Hülye kérdés.Te ennél értelmesebb vagy.Ha pedig mégis tudni akarod hogy mit érzek hát elmondom.Úgy érzem kitépték a szívemet,savat ittam,elütött egy kamion,agyontapostak,vízbe fojtottak,felakasztottak és túladagoltam volna magam.Amúgy lett valami baja?-könnyesedett be a szemem.
-Betörted az orrát.
-Örülök neki.
-Gyere ide-mondta és megölelt.Némán kapaszkodtam bele miközben a könnyeim újra és újra utat törtek maguknak.Nyomorultul éreztem magam.Mindig valaki más vigasztalt.Jack átfogta a derekam és az ölébe húzott.Egy kicsi zokogó labda voltam.Utáltam ha mások így láttak.Így átalakították az eddigi képet rólam.Cathy a mindig mosolygós és vidám lány egy kicsi nyomorkupac.Egyszerűen gyűlöltem.Deja vue érzésem lett hirtelen.Tudtam hogy miért.Andy ugyanígy vigasztalt miután anyuék meghaltak.Aztán a könnyeim elapadtak.
-Jobban vagy?
-Nem.De jót tett a sírás.
-Gyere.Csinálunk egy jó forró teát.
Kézen fogott és kimentünk a konyhába.Csinált egy teát és leült mellém.Csak némán ittam a teát és nem néztem rá.
-Bocs hogy tönkretettem a pólód-mondtam rekedtes hangon.
-Úgysem igazán szerettem...
Odamentem hozzá és megöleltem.
-Kimegyek cigizni.Sietek.
-Kimegyek veled.
Kimentünk és rágyújtottam.
-Tudod mi a legszörnyűbb az egészben?
-Mi?-egymás mellett ültünk és én kibámultam az alvó város fényeire.
-Naponta elmondtam neki hogy szeretem.Látta hogy milyen érzéseket kelt bennem az hogy nem lehet gyerekem.Látott szinte minden érzelmet az arcomon.Egyedül sírni nem látott.És ettől nincsenek érzéseim...
-Hát igen.
Elszívtam a cigimet és odamentem a korláthoz.
-Kedvem lenne leugrani.-visszafordultam hozzá és mikor láttam az arcán a megdöbbenést azt mondtam:
-Nyugodj meg.Nem fogok.Nem vagyok öngyilkos típus.Bár most lenne okom rá.
-Ne mondj ilyeneket.Még több ezer pasi mászkál a világban.
-Ja.Több ezer.És nekem pont egy ilyen szemetet kellett kifognom...
Odamentem hozzá az ölébe ültem és megöleltem:
-Köszönöm hogy vagy nekem.
-Semmiség.Menjünk be.
-Miért?
-Hideg van.És lassan felkel a nap.
-Menjünk.
Bementünk.Levettem a rövidnacit és a zoknit.Bebújtam az ágyba.Csak kérdően nézett rám.
-Nem maradnál itt éjszakára?
-Hát...valahogy előre látom a jövőt.És ha azt tesszük később meg fogjuk bánni.
-Állíts le a perverz fantáziád.Csal aludni.Semmi több.
-Jó oké.-levette a nadrágját és befeküdt mellém.
Csak néztük egymást egy pár percig.
-Sajnálom hogy ezt tette veled törpi.
-Én nem.Így legalább megtudtam hogy milyen igazából.Én azt sajnálom hogy végig kellett nézned ahogy szenvedek.
-Jajj törpi.Legalább ezt az oldalad is megismertem.
-Ja.Az egyik Cathy mindig derűs a másik meg egy zokogó kis szánalom.Nagyon jó.Örülök hogy a többiek nem látták.
-Ne mondd ezt.
-De mondom-ásítottam-jó éjt-közelebb csúsztam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.-Köszönöm..
-Ugyan nincs miért.
-Nem baj.Jó éjt Jack.
-Jó éjt Cath.
Aztán elaludtam...nem is sejtettem hogy mi lesz a következő reggel...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése