Életem hajnala 46.fejezet

meghoztam az ÉH. utolsó fejezetét. nagyon nagyon remélem hogy tetszeni fog. remélem ez nem csak nekem egy meghatározó pillanat... meghatározó?inkább megható.olvassatok.kommentárt kérek.ja és ha nem nagy kérés akkor a kommentárban írjatok le pár kedvenc mondatot a blogból.köszi szépen.

Három hónappal később...

Összetörtem.Mindenem fáj.Úgy érzem magam mint akit agyonvertek.Talán amíg nem voltam magamnál egy úthenger is átment rajtam.Ez megmagyarázná az újra lapos pocimat.A tekintetemet egy pici angyalra szegezem.Egy cuki rózsaszín rugdalózóban alvó, kicsi magányos angyalra, aki még mit sem sejt, hogy mi vár rá ha felnő...
-Szia kislányom...-simogatom meg a pici kis tappancsát... összerezdül érintésemre, de mégis mosolyog... aztán a tekintetem átfuttatom a mellette alvó másik angyalkára... eszembe jut a híres mondás... a baj csőstül jön...esetemben nem a baj hanem a boldogság... a rég várt boldogság ami végre rám talált... egész pontosan mikor is? Január 17-én hajnali fél hatkor.Bianca két és fél kilóval és negyven három centivel Patrick szintén két és fél kilóval és negyven öt centivel.
Kopogás.A hang irányába nézek.Rob mosolyog rám az üvegen keresztül.Tényleg... ő még nem is láthatta a kicsiket... intek neki hogy jöjjön ide.Mosolyt nem sikerül összehozni, ahhoz még nagyon fáj.Beslisszol az ajtón és leül mellém.
-Szóval ők azok...
-Ki mások lennének?
-Hogy érzed magad?
-Őszintén?
-Mit érek a hazugsággal?
-Hát semmit.Őszintén... baromi szarul.
-Hozzak valamit?Egy doboz... öhm... karton cigit?
-Még vagy két évig ne.Addig egy csókkal is beérem.-mosolygok.
Rövidke és nagyon nagyon édes csók...
-Ez hiányzott.
-Elhiszem.Belőlem sosem elég...
-De az egódból igen.
-Mikor vihetjük haza őket?
-Pár napon belül.Addig még megnézik hogy jól fejlődnek-e meg velem is lesznek vizsgálódások meg ilyesmik.
-Értem.Annyira... összetörtél.
-Leesik végre?
-Ja... én nem vagyok annyira fitt mint te.
-Édesem... neked nem kellett hajnalban megszülni két gyereket.
-De neked volt segítséget.
-Nem sok.A nővérke fogta a kezem.El is törtem két ujját.Micsoda puhány nő... vajon miből vannak a csontjai?Porcelánból vagy üvegből?
-Talán csak te vagy túl erős.Angyalkám-elmosolyodik.
-Az angyalok ők.-mutatok a két alvó babára akik még fel sem fogják ezeket a szavakat.A két édes picike angyal... két kicsi darab belőlünk...
-Szóval Liliann Bianca és Robert Patrick?
-Igen.
-De Hale vagy Pattison?
-Természetesen Pattinson.Ha elveszel feleségül akkor már én is az leszek.Legyenek ők a kis magányos Hale-ek / hélek /?
-Hát jó...
-Andy?
-Majd kibújt a bőréből hogy nagybácsi lett.Ráadásul kétszeres nagybácsi.
-És a többiek?Sejtettem hogy Andy így fog reagálni.Elmondták milyen volt mikor én születtem...
-Mért milyen?
-Fel alá rohangált a folyosón, mindenkit megölelgetett és azt üvöltözte hogy megszületett a húgom.Hajnali fél négykor.
-Ezt csinálta a szállodában is.Csak itt azt üvöltözte hogy megszülettek.
-Szállodában?
-Átment Kellanékhoz bulizni még azelőtt hogy behoztalak.
-Értem... és a többiek?
-Lola és Ashley sírva fakadt, Kristen csak nevetett Kellan vigasztalta a csajokat, Jack pedig azt kérdezgette hogy lehet-e a keresztapa.Taylor... hát őt nem tudom.Azt mondták épp alszik.Selena pedig nem tudott mit szólni úgyhogy csak simán gratulált.
-Jézus... ehhez egy szót tudok hozzáfűzni : ikszdé.
-Hát körülbelül én is.Biztos ne hozzak neked semmit?
-Nem kell... illetve vennél nekem egy Twixet?
-Hát persze.-mosolygott.

Tizenhárom évvel később...

-Anyu?
-Mondjad kicsim.
-Elmeséled végre hogy hogyan is ismerkedtetek meg apuval?
A tizenharmadik szülinapjuk után csak ülünk a kanapén és nem tudunk magunkkal mit kezdeni.
-De az uncsi... -Patrick nyafog és elszínlel egy ásítást... annyira hasonlít Robertre hogy szinte elnevetem magam...
-Bia is végighallgatta hogy hogyan kell kocsit összeszerelni.Neked is végig kell hallgatnod ezt.Ígérem gyors leszek.
-Leszünk.-szól bele életem.Mosolyogni kezdek.
-Jéé de ráncos vagy-Pat
-Anyád.Illetve én.Illetve mesélhetek végre?-nevetek.
-Mesélj.-a hangjuk már nem annyira egyforma de észrevehető benne a közös hangsúly.
-Szóval.Hol volt hol nem volt...
-Anyaaa- pontosan ugyan olyan hangon nyafognak.Kicsi ikreim.
-Jó.Szóval az egész az életem hajnalán kezdődött...