sajnálom =/

drága drága / és még vagy kétszer / olvasóim.

tudom hogy a 34.fejezetre számítottatok, de most nem lesz.sajnos betegállományban vagyok, ezért sokat kell pihennem, de most így minden összejött / képzelhetitek mennyire örülök neki /
szóval.táncverseny.betegség.főpróbák.angol különórák.suli.sulilátogatások.témazárók.
egyszerűen szinte annyi időm nincs hogy egyek.
addig is egy kicsi kis novellámmal kedveskedek nektek =)

~Lina~

Egy fiatal lány sétál a szakadék felé.Egyedül van.Leül a szakadék szélére.Hosszú világosbarna hajába bele-bele kap a szél és játszik vele.Majd a szél elcsendesedik és a haja hidegen hull vissza meztelen hátára.Fekete ruhája elől-hátul mélyen kivágott volt.Az ugráson gondolkozik.Létének semmi értelme.Többé nem akar élni.A családja halott.Döntött.Ugrik.Feláll.Könnye patakokban folyik végig az arcán.Nem akar meghalni de élni sem akar tovább.A lábujjai érik a szakadék peremét.Egy hinta előre egy hátra.Előreveti magát és zuhan a sötétség felé...

~~~

Borzalmasan fáj.Ilyen lehet a halál?Biztosan.Nem is volt olyan magasan mint képzeltem.Tutira eltört pár bordám.A kezem se lehet valami fényes állapotban.A sípcsontom is eltörhetett.Egyre nehezebb levegőt venni.Biztosan meghalok.Egyfajta boldogság öntött el.Meghalok nem fogok többé létezni mindjárt vége már mindjárt vége.Gyakran azt mondják hogy ha már nincs túl sok hátra végig nézheted életed filmjét.Nos én is végignéztem.Anyu halála kisbaba szemekkel.Apám halála tiniként.Költözünk ezerszer és ezerszer tovább és tovább és én a barátaimat hátrahagyva nézek ki a kocsiablakon.Furcsa.A bátyám vérbefagyott arca ahogyan üveges tekintettel mered a semmibe a nappali közepén.A menekülés.És most itt fekszem a halálra várva.Pompás befejezés.Az én happy end-em.Hideget érzet a vádlimnál és a hátamon.Mintha valaki a karjaiba kapna.Éreztem egy édeskés illatot.Hát persze.Vámpír.Mint én.Éreztem a szelet.Mintha repülnék.Biztosan fut.De hová?Próbáltam kinyitni a szemem de nem sikerült.Nyöszörögtem egyet.A szél alábbmaradt.Kinyitottam a szemem.Egy angyal nézett vissza rám.Aranyszín szemeiben aggodalom csillant.
-Ne félj-suttogta- nem lesz semmi baj.
Nem emlékszem többre.Egyszerűen csak álomba merültem.Vagy talán meghaltam?De jó lenne.Vajon most hol vagyok?Ha meghaltam biztosan a pokolban.Mennybe nem juthatok.Egy gyilkos vagyok.Semmi több.Mért nem tudok mozdulni?Borzasztóan fáj mindenem.
-Mindjárt nem fog ennyire fájni-hallok egy hangot.Ez a hang nem a megmentőmé.Ez egy másik.Ki lehet ez?
-Edwardnak hívnak.-folytatta a hang.
Honnan tudja hogy mit akarok kérdezni?
-Gondolatolvasó vagyok.
Aha.Már értem.Mi történt?
-Meddig emlékszel?
Leugrottam és valami szöszi srác idehozott.Jut eszembe hol vagyok?
-A házunkban, az erdőben.Amúgy az a "szöszi srác" a bátyám Jasper.
Hát bocsi.Én nem vagyok gondolatolvasó hogy egyből tudjak a másikról mindent...
Nevetett.
Mért fáj ennyire?
-Nagyon sok bordád és csontod eltört.De mivel vámpír vagy legalább is azt hiszem ezért csak innod kell és rendbe jössz.
Vámpír vagyok.Az biztos.Olyan udvariatlan vagyok még be sem mutatkoztam.Vladina Dracul.
-Csak nem...?Ha igen akkor több mint négyezer éves vagy.
Négyezer-kétszáz tizennégy de ki számolja?Amúgy meg ha arra gondolsz hogy én vagyok-e Drakula húga akkor a válaszom igen.De nem kell Vladinának hívnod.Hívhatsz Draculinának vagy Linának nekem mindegy.De a Linát jobban szeretem.
-Vagy épp anyunak...
Igaz hogy első generációs vagyok, de nem kell anyunak szólítani.Tekints úgy rám mint egy átlagos vámpírra.
Mikor a fájdalom enyhülni kezdett kinyitottam a szemem.Egy vörös hajú srác nézett rám.Feltornáztam magam ülő pozícióba.Mosolyogtam.
-Szia Edward.
-Szia Lina.
Valami észveszelytően jó illat csapta meg a nózimat.Az éjjeli szekrény felé fordultam és láttam hogy két vérrel teli bögre áll ott.
-Nem zavarna ha... -kezdtem
-Csak nyugodtan.
Felkaptam az egyik bögrét és inni kezdtem.Ez hiányzott már egy ideje.Mikor végeztem már újult erővel álltam fel.
-Juppi.Felkapnék magamra valami értelmeset ha nem zavar.
-Nyugodtan.Ott a fürdő és ott a gardrób.-mutatott az ajtókra.
-Oké-mosolyogtam.-sietek
-Ajánlom is.A családom már alig várja hogy megismerjen.
Dobtam neki egy puszit és már el is tűntem a fürdőben.Egy finom illatú csresznyés tusfürdővel végig mostam fertőtlenítő illatú testemet, majd egy törülközőbe csavarva átslattyogtam a gardróbba.Egy farmerszoknya mellett döntöttem fekete cicanadrággal, egy puzzle mintájú fekete fehér zokninál és egy fekete kivágott felsőnél.Eléggé merev voltam ezért nyújtogattam egy picit.Kicigánykerekeztem a szobából, majd leszaltóztam az emeletről.
-Jóreggelt!-mondtam mosolyogva a nappaliban ülő vámpíroknak.-Vagyis inkább alkonyatot.
Edward a segítségemre sietett.
-Ő itt Vladina...
-A-a.Lina vagy ne szóljatok hozzám-mosolyogtam.
-Szóval mint említettem ő itt Vladina Dracul és ha megengedted volna hogy befejezzem elmondtam volna hogy utálod a Vladinát és hogy Linának hívjanak de mindegy.-mosolygott Edward
-Hát ez van-mosolyogtam még mindig.
-Szóval.Ő ott Bella a feleségem és a lányom Renesmee-mutatott egy barna hajú lányra aki egy fotelben ült ölében egy vörös hajú mosolygó kislánnyal.Integettek nekem.Mosolyogva viszonoztam.-ő Rosalie...-a szőke csajszi bizonytalanul méregetett de azért mosolyot erőltetett az arcára és integetett- Emmett...-a mackószerű fekete hajú pasinál szó sem volt bizonytalanságról.Ő egyből mosolygott idejött és megölelt.Baromira magas.Hihetetlen.Edward tovább mutogatott.-Carlisle és Esme-mutatott egy szőke pasira és egy vörös hajú nőre akik szintén mosolyogtak.-Alice és Tim-mutatott egy fekete rövid hajú csajszira és egy barna hajú pasira-és Jasper.-a megmentőm.
-Szia Lina-szaladt oda hozzám Renesmee.Felvettem.
-Szia kicsi lány.Mi a helyzet?-megfogta az arcom és egy képet láttam magam előtt.Én és Renesmee ültünk egy farönkön.
Kérdően néztem Edwardra.Kuncogott.
-Szerintem Nessie azt szeretné ha kimennétek egy kicsit beszélgetni.
-Hát jó-mosolyogtam.-Gyere kicsi lány.Mutasd merre.
Nessie kézen fogott és a ház előtt kanyargó folyó partjára vezetett.A lélegzetem is elállt annyira szép volt.
-Ugye milyen gyönyörű?-kérdezte Nessie
-Nagyon is az.
Leültem a partra.Nessie mellém telepedett.
-Mit szeretnél tudni Nessie?
-Háát... hány éves vagy?
-Nagyon öreg-mosolyogtam.
-Mégis mennyire?
-Négyezer-kétszáztizennégy éves.
-Az tényleg sok.Én csak két éves vagyok.
-Én hatnak néztelek.
-Én meg tizenhatnak-mosolygott.
-Hát ez nem jött be nekünk.
-Hát nem.
Nessie nagyon aranyos egyből megszerettem.Elmesélte hogy nagyon szereti az anyukáját akit sajnos majdnem megölt, és az apukáját is nagyon szereti meg azt hogy van egy barátja Jacob akibe bevésődött, szereti a zenét szeret énekelni.Elmeséltem neki az életemet a véresebb részleteket kihagyva és megtanítottam balettozni.Nagyon tetszett neki és megígértem hogy egyszer elviszem egy előadásra.Lelkesen beleegyezett.
-Nessie,Lina-kiabált Bella
-Megyünk már-kiabáltam vissza-gyere kicsi lány-Nessie felugrott a hátamra és visszafutottam vele a Cullen házhoz.Átadtam Bellának.
-Nagyon aranyos kislány-mosolyogtam-büszke lehetsz rá.
-Az is vagyok-mosolygott vissza.
Bementünk a nappaliba.
-Anyu apu mutathatok valamit?-kérdezte Nessie
-Mutass kicsim-mondta Edward biztató mosollyal az arcán.
Nessie félve nézett rám.Mosolyogtam és bólintottam egyet.Lecsúszott spárgába.Megtapsoltuk.Bella megölelte mikor felkelt.
-Nagyon ügyes vagy kicsim.
-Tudok többet is csak már nagyon álmos vagyok.Lina nagyon sok mindent tanított.Aludhatok?-kérdezte Bellát
-Persze kicsim.Máris megyünk.
Bella hozzám fordult
-Ma nem volt alkalmunk beszélgetni de majd holnap.
-Oké.Szavad ne feledd-mosolyogtam
Belláék elmentek és meg levágtam magam Jasper mellé a kanapéra.
-Köszönöm hogy itt lehetek-fordultam Carlisle felé.Megöleltem Jaspert-Köszönöm-suttogtam
Nem válaszolt.Elhúzódtam.Csak meglepettem nézett rám.Vállat vontam majd mosolyogtam.
-Bocs én ilyen vagyok.-a többiek felé fordultam-Kérdés-özönre számítottam.Carisle?Szeretnéd kezdeni?
-Ömm hát igen.Hány éves vagy?
-Jajj ma mindenkinek el kell mondani?Négyezer-kétszáz tizennégy.
-Hűűha.Akkor a Volturiktól is öregebb vagy.-Tim
-Ugye hogy csak tizenhatnak nézek ki?
-Na ja.-bizonyára csodálkozott.
-Carlisle még valami?
-Képesség?
-Három is-mosolyogtam.-akármikor tudok alakot változtatni...
-Tényleg?-Alice-Mutasd!
Koncentráltam és felvettem Alice alakját.
-Hűűha-nagyot nézett.
Visszaváltoztam önmagammá.
-Szóval van az alakváltás.Tudom irányítani a dolgokat körülöttem.Erre is példa kéne?
A konyhaasztalon állt egy csokor rózsa.Mentálisan kihúztam egy szálat és Rosalie orra elé tartottam.Felemeltem Emmett kezét és Rose vállára tettem.
-Wow.-Emmett.
-És a harmadik?-Carlisle
-Erő.Nem is kicsi.
-Kiállnál ellenem?-kérdezte Emmett.
-Dalolva.-mosolyogtam.
-Akkor irány a hátsókert.
-Kérlek vigyázzatok a fákra.Most nagyon sokat ültettem.-Esme
-Nyugi.Részemről vigyázok-mosolyogtam
Megálltunk egymással szemben Emmettel.
-Félsz?-kérdezte
-Csak szeretnéd-mondtam és elhajítottam Emmettet a fák közé.Egy másodperc alatt mögöttem volt és hátrafogta a karomat.Semmi perc alatt kiszabadultam és színleltem egy ásítást.
-Uncsi...-mondtam és a körmeimet nézegettem.Em felkapott egy sziklát és felém hajította.Még mindig a körmeimet néztem és csak fél kézzel kaptam el.Picit sajgott a tenyerem.
-Naa ezt már éreztem is.-miközben beszéltem elkezdtem trükközni a sziklával ami szabályos gömb alakú volt.Focitrükkök.Simán.Em felé rúgtam a szikla porrá tört kőkemény mellkasán aztán hátracsúszott tíz métert.Kinyújtottam a nyelvem.
-Mondtam...-odabóbliztam hozzá és megütögettem a mellkasát.Mindegyiknél megrogyott a térde.-Milyen érzés legyőzöttnek lenni?
-Hát többet nem hívlak ki az biztos.
-Helyes-mosolyogtam
Visszamentünk a házba és elhelyezkedtem ugyanabban a pozícióban.
-Esme?
-Tessék?
-Kérdés?
-Lehet hogy érzékenyen fog érinteni nem tudom.Mint elsőgenerációs... lehet gyereked?
-Igen lehet.Elsőgenerációsként sokkal több emberi tulajdonságom van mint nektek.Tudok aludni is.Ennyi?
-Igen.-mosolygott
-Emmett?
-Hogy lehet hogy ekkora erőd van?
-Elsőgenerációs vámpír vagyok és a bátyám az ősötök.Én még sosem hoztam létre vámpírt.Szerintem ebből fakad.Nem vagyok benne biztos.
-Rosalie?-kérdeztem a szőke lányt
-Mutatnál valami balettos izét?
-Persze-előadtam egy kissebb magánszámot és visszaültem a helyemre.
-Ügyes vagy-mosolygott
-Köszi.A sok gyakorlás...Alice?
-Szeretsz vásárolni?
-Imádok.
-Akkor jó.Holnap Los Angeles?-kérdezte
-Benne vagyok-mosolyogtam-Tim?
-Játszol valamilyen hangszeren?
-Gitározom zongorázom és énekelek.
-Találkoztál már a Volturival?
-Hát persze.Odavannak értem.
-Hogy fogadtak mikor először ott jártál?
-Először a képességek kezdték érdekelni őket.Bemutattam és meg akartak tartani.Aztán mikor Aro megtudta hogy ki is vagyok fejethajtva bocsánatot kért.-mosolyogtam az emléken.-Jasper?-fordultam megmentőm felé
-Miért ugrottál le?
Mindenre számítottam csak erre nem.
-Akkor úgy gondoltam...-a hangom elcsuklott.-hogy semmi értelme hogy itt legyek.Nem érdemlek életet és ha érdemelnék is nem kéne.Egyedül voltam a világban.-bekönnyesedett a szemem-Már csak a bátyám volt nekem és senki más.Az anyám már nagyon régen halott volt és apu sem volt valami fényes állapotban.Kétezer évig a bátyám volt csak nekem és mikor megölték valahol belül én is meghaltam.Depressziós lettem és semminek nem volt értelme többé.-a könnyek utat törtek maguknak.
-Elnézést-mondtam és kirohantam a házból.Nem tudtam hová rohanok.Csak futottam messze és messze.Egy réten találtam magam.Gyönyörű volt.Kerek és telis tele van vadvirágokkal.Lerogytam a fűbe és csak sírtam.Újra láttam életem filmjét.Egy kezet éreztem a vállamon és nyugalom öntött el.Felnéztem.Jasper.
-Sajnálom hogy felhoztam-mondta és megölelt.Visszaöleltem.
-Annyira rohadtul hiányzik, tudod?Csak ő volt nekem és mostmár...
-Mostmár mi vagyunk itt neked.-szakított félbe.Nyomtam egy puszit a nyakára.
-Köszönöm...

~Jasper~

Rávetem magam az őzre.Miközben a vérét szívom furát érzek.Kétségbeesés és... halálvágy?Fájdalom.Borzasztó fájdalom.Nem a szarvas.Elkezdek rohanni.A szakadék felé.Valaki öngyilkos akar lenni?Biztos valami tini megunta az életét.Hát persze.Mindene megvan és ő mégis depressziós világfájdalma van és hasonlók.Ha ők tudnák hogy miket kell még átélniük.És hogy miket éltem át én...
A szirtre érek de nem időben.Egy tizenhatnak kinéző lány épp akkor veti le magát a szikláról.Hihetetlen.Nem hallottam szívverést.Vámpír.Talán újszülött.Nem tudja hogy így lehetetlen meghalni nekünk.Lenézek.Ott fekszik teste természetellenes pózban és én erősebben érzékelem a fájdalmat.Vér.Törött csontok.Öröm?!Jézusom.Örül annak hogy kinyírja magát?Hihetetlen.Lehet hogy depressziós.Mint én.Leugrottam mellé.Szerintem nem érzékelt semmit.Csak a fájdalmat.A karomba kaptam és miközben futottam végig őt néztem.A véren és a töréseken kívül nagyon szép lány volt.Sápadt bőre és világos barna haja csodásan festett.Néha a szemhéja meg-megremegett.Vékony hangon nyöszörgött egy picit.Megálltam és aggódó szemekkel kezdtem figyelni.A szeme résnyire nyílt és én zavarodottságot éreztem.Na meg persze a mindent elsöprő fájdalmat.
-Ne félj-suttogtam-nem lesz semmi baj.
A szeme újra lecsukódott.Futottam tovább a házhoz.Beléptem az ajtón és a figyelem azonnal rám irányult.
-Carlisle?-kérdeztem
-A dolgozószobájában-mondta Alice és visszamászott Tim szájába.Felrohantam az emeletre és benyitottam Carlisle kis magánbirodalmába.Az íróasztala mögött ült és egy könyvet olvasott.Mikor beléptem rám emelte arany szemeit.A vizsgálóasztal felé intett.Letettem rá a lányt és ő elkezdte vizsgálni
-A jobb karja és a bokája a törött.Hét bordája szintén.Csoda hogy túlélte.Szívverése nincs de még is túlélte.Furcsa... nagyon furcsa...-hümmögött
-Gondolod hogy ő... ?
-Hogy talán az elsők között lehetett?Bizonyára így van.Vidd fel a szobádba és hívd mellé Edwardot.Hátha ő többet megtud majd róla.Beadok neki egy kis adag morfiumot és majd ha felkel akkor vérre lesz szügsége.És válaszokra.Sürgősen.Te addig majd menj le a többiekhez.Vadásztál?
-Igen.
-Jó.Most menj
Bevittem a lányt a szobámba és óvatosan letettem az ágyra.Megsimítottam az arcát.
-Még a nevedet sem tudom...
Aztán lesiettem az emeletről.
-Edward menj fel a lányhoz.
Edward besietett a szobámba.Leültem a kanapéra.
-Érdemes valamit kérdezni?-Esme
-Nem-feleltem.
Nessie idefutott hozzám
-Jasper bácsi mi a baj?-ölelt meg
-Semmi nincs kicsilány-nyugalmat árasztottam felé.
Kiment egy kicsit játszani Bellával majd egy óra múlva bejöttek.Edward jött le a lépcsőn.
-Pár percen belül csatlakozik hozzánk-mosolygott
Valahol belül megnyugodtam.Túlélte és itt lesz.Lehet hogy utána elmegy.Jasper Hale miket beszélsz?Megkedveltem, de nem is ismerem.Még a nevét sem tudom.
-Vladina-mondta Edward-de inkább csak Lina.Utálja a nevét.
Picit elmosolyodtam.
Edward kérlek szállj ki a fejemből.Köszi.
Kiszálltam-tátogta nekem.Ebben a pillanatban egy elmosódott foltot láttam a szobámból kijönni és átzuhanni a korláton.Szaltó.Tornász esetleg?Nem tudhatom.
-Jó reggelt-mosolygott.Egy pillanatra elállt a lélegzetem olyan gyönyörű a mosolya-vagyis inkább alkonyatot-pillantott a lemenő napra ami vörösessé festette gyönyörű világosbarna haját ami majdnem a derekáig ért.Edward egy másodpercen belül ott termett mellette.
-Ő itt Vladina...-mondta ismét Edward de Vladina félbeszakította
-A-a.Lina vagy ne szóljatok hozzám.-mosolygott.Fura érzésem támad ami nem a többiektől jön.Ez egyenesen a lelkemből / már ha van nekem lelkem / jön a legmélyéről.Félelmetes mennyire intenzív és hátborzongató mivel még soha nem éreztem, de egyszerűen csodálatos melegséggel tölti meg a szívem.Szerelem.
-Szóval mint említettem ő itt Vladina Dracul és ha megengedted volna hogy befejezzem elmondtam volna hogy utálod a Vladinát és hogy Linának hívjanak de mindegy.-mosolygott Edward
-Hát ez van-mosolygott még mindig.
-Szóval.Ő ott Bella a feleségem és a lányom Renesmee-mutatott az anyára és a lányára akikből olyan töménytelen szeretet áradt hogy szinte összekevertem a sajátommal.Megrészegítő..-ő Rosalie...-Rosalie-ban Lina bizonytalanságot ébresztett de azért csak összehozott egy mosolyt több kevesebb utálkozással.- Emmett...-Emmett egyből elfogadta.Felállt odament hozzá és megölelte.-Carlisle és Esme-mutatott fogadott szüleinkre-Alice és Tim-ez alkalommal nem kotorásztak egymás nyelőcsövében-és Jasper.-mutatott felém.Halványan elmosolyodtam.Vajon direkt hagyott utoljára vagy abból a szögből ahogy mutogatott én ültem legtávolabb?
-Szia Lina-szaladt oda hozzá Renesmee.Felvette.
-Szia kicsi lány.Mi a helyzet?-megfogta az arcát.Biztosan látomás.Bizonytalanság.Kuncogtam egyet.
Kérdően nézett Edwardra.Ő szintén kuncogott.
-Szerintem Nessie azt szeretné ha kimennétek egy kicsit beszélgetni.
-Hát jó-mosolygott.-Gyere kicsi lány.Mutasd merre.
Kimentek.Eközben egy pillanatra úgy éreztem mintha megdobbanna a szívem.Hülyeség.Nagyon rég óta nem dobog de ez a lány valahogy felmelegítette.Hihetetlen.Nem is ismered Jasper Hale.Hisz honnan ismerhetnéd?Hozzá képest egy pelenkában totyogó kisfiú vagy.Fogd vissza az érzéseidet de nagyon gyorsan.Mély levegő... nyugi.Több mint négyezer éves?Azta...Aroék be akarták állítani a Volturik közé?És ő megbocsátott nekik?Csodálatra méltó.Kintről izgatottság jött felém.Talán Nessie?Vagy Lina...Lina.Milyen gyönyörű név.Draculina.Még szebb.Vladina Dracul.Igaz hogy a bátyját nem szívleltem de őt annál is jobban.Vladina...Draculina...Lina... Hale?Jasper az isten szerelmére türtőztesd magad.Megrohamoztak az érzelmek.Sok-sok elfojtott vagy épp eddig számomra ismeretlen érzés ami ellen nem tudtam / és nem is akartam / küzdeni.Varázslatos volt.Mintha kábult lettem volna de mégis éber és a testem minden porcikája tűz forró lett volna.Míg ezeken gondolkoztam Bella behívta Nessie-t és Linát hogy tovább folytathassuk a megkezdett beszélgetést.Nessie megmutatta a spárgatudományát és Belláék elvonultak.Carlisle a képességéről kérdezte Esme arról hogy lehet-e gyereke Rosalie arra kérte hogy balettozzon.Meglepően jól csinálta.Ügyes a lány.Emmettet az ereje nagysága érdekelte.Timet a hangszerek és a Volturi.
-Jasper?-hallottam a gyönyörű hangját és kimondtam azt a kérdést ami már régóta foglalkoztat.
-Miért ugrottál le?
Csak nézett maga elé és teljes fájdalomba burkolózott.
-Akkor úgy gondoltam...-a hangja elcsuklott.-hogy semmi értelme hogy itt legyek.Nem érdemlek életet és ha érdemelnék is nem kéne.Egyedül voltam a világban.-bekönnyesedett a szeme-Már csak a bátyám volt nekem és senki más.Az anyám már nagyon régen halott volt és apu sem volt valami fényes állapotban.Kétezer évig a bátyám volt csak nekem és mikor megölték valahol belül én is meghaltam.Depressziós lettem és semminek nem volt értelme többé.-a könnyek utat törtek maguknak.
-Elnézést-mondta és kirohant a házból.Csak ültem ott.Miattam ment el.
-Ügyes volt Jazz-Rose
Nem válaszoltam csak Lina után rohantam.Hamar meg is találtam.Edwardék rétén ült.Keservesen sírt.Odamentem hozzá és megérintettem a vállát.Nyugalmat sugároztam felé.
-Sajnálom hogy felhoztam-mondtam és megöleltem.Visszaölelt.
-Annyira rohadtul hiányzik, tudod?Csak ő volt nekem és mostmár...
-Mostmár mi vagyunk itt neked.-szakítottam fébe.Nyomott egy puszit a nyakamra.Ahol puha bársonyos ajka megérintett ott kellemes bizsergést éreztem.
-Köszönöm...


KOMMENTEKET KÉREK HOGY FOLYTASSAM-E!!!

puszi és bocsi =/

letti <3 =)