Életem hajnala 35.fejezet

-Kicsim kész vagy már?-hallom Robert hangját a földszintről
-Mindjárt!-kiabálok vissza.Már csak egy kis parfüm és készen is vagyok.A lépcső tetején megállok.Nem hagytam hogy Robert megnézze a ruhámat.Váratlan meglepetés kell.Elvégre karácsony van.Karácsony.Hó mindenütt.Minden fehér.Hideg.Jégcsapok.Igazi karácsony.Csodás.Robert felnéz rám.Ahogyan látom elakad a lélegzete.Lassan lesétálok a lépcsőn és eléállok.
-Megfelel?
-Tökéletesen csodálatos.-mosolygott aztán megcsókolt.A csók után felnéztem.Fagyöngy alatt állunk.Egy igazi karácsonyi csók.Kézenfogva elindultunk, kiléptünk a hóesésbe.Gyönyörű volt ezt a kisvárost így látni fehéren.Beszállunk a kocsiba, és életem feltekeri a fűtést.Az úton inkább a rádió karácsonyi dalai beszélnek helyettünk.Gyönyörű volt a táj.Hóembert építő kisgyerekek, a hóesésben játszó fiatalok, néhány szerelmes andalog kézenfogva.Csodálatos.Nem tudom milyen ötlettől vezérelve, de Rob combjára tettem a kezem.Kérdően nézett rám.Csak megrántottam a vállam és mosolyogtam.Ahogyan közeledtünk a házhoz lassan feljebb csúsztattam a kezem.Már majdnem annál a bizonyos pontnál jártam mikor Rob ajkait egy halk nyögés hagyta el és lefékezett.
-Megérkeztünk-mondta
-Vettem észre-megcsókoltam.
Kiszálltunk a kocsiból, kivettük az ajándékokat, és elsétáltunk a bejárati ajtóhoz.A hóesés nem állt meg, sőt szinte erősödött.Remélem nem lesz hóvihar.Rossz tapasztalataim vannak a hóviharral kapcsolatban.Demi egyszer egy hóvihar kellős közepén beragadt a kocsijába.Négy óra alatt tudták csak kiszabadítani.Az a négy óra... kínszenvedés volt.Andyvel folyamatosan azon izgultunk hogy ne legyen semmi baja.Szerencsére nem lett.Illetve egy lábujja majdnem lefagyott de megtudták menteni.Azóta nagyon utálja a telet.Nem is jött velünk télen Magyarországba.Szánkózni meg síelni mentünk egy Mátra nevű hegységbe, a haverjainkkal Matt-el és Johnnal.Mindketten Andy kollegái.Mattel akkor össze is jöttem.Kár volt hogy Demi nem jött.Élveztük, de nélküle nem volt az igazi.Még esti szánkózásokat is csináltunk.Régi szép emlékek...

"-Megyünk szánkózni-jelentettük ki Andyvel.
-Hajnali egykor részegen.Eszeteknél vagytok?-Matt
-Tök jó lesz.Gyertek már.
-Én aztán nem-mondták egy emberként.Hát mi kimentünk és tök jól szórakoztunk.Igaz Andy egyszer kétszer szorosabb ismertséget kötött egy fával... de szerencsére csak a keze vérzett.Az sem sokat.Nekem a derekam sínylődte meg a fagyott hóval való találkozást.Ezen kívül jól voltunk.
*Másnap reggel*
-Na milyen volt?-érdeklődött John.
Egyforma mozdulatot tettünk.Andy a pulóvere ujját húzta feljebb, én megfordultam és a derekamon húztam fel a pulcsit.Egymásnak kötöztük be a sebeket.Ez már megszokott nálunk.Nagyon bénák tudunk lenni részegen.De hát ki nem?Mentségünkre szóljon hogy tényleg benyakaltunk fejenként egy-egy üveg Jack Danielst... meg még sok más mindent is... de nagyon jó volt =)
-Hűű.Nem fáj?-Matt
-Már megszoktuk.-mosolyogtunk.
Miután megreggeliztünk leültünk beszélgetni az esti szánkós kalandjainkról.Én Matt mellett a karjai gyűrűjében foglaltam helyet, Andy,John mellett a szemben lévő kanapén.
-Amúgy mit láttatok?-John
-Nem sok mindent.Talán a hó valamennyire világít, de nem sokat.-Andy
-Nem csak annyit hogy egy fekete folt jön lefelé és ordít?-Matt" *

Ashleyék kertje valami varázslatosan nézett ki, még télen is.A sövényt teljesen elborította a hó, a ház melletti két kis fenyőnek éppen hogy csak a teteje látszott.Varázslatos.Mindig elcsodálkozok : hogy lehet ebben a divatmániás kis törpében ennyi fantázia?
Csöngetünk és várunk.Lábdobogás aztán nyílik az ajtó.
-Sziasztok.Gyertek be-mosolygott Ash
-Szia-lepusziztunk aztán beléptünk.Ashley körbemutogatta az egészet.Valami varázslatos.Mindenhol a zöld szín dominál.Nagyon sok fajta árnyalatban, mindig máshogy. A karácsonyfájuk nagyon sötét zöld és az egész tele van fehér díszekkel.Gyönyörű volt, könnyekre késztetett.Lepakoltuk az ajándékokat.Aztán megérkezett Andy Jessicával, Kristen,Kelly és Lola na meg persze Willy.Ashley el volt halva a ruhámon.Az a jó hogy mindenkinek tetszik.Ha tudják hogy ők is hasonló szabásút kapnak... sírni fognak.Tíz óra fele Loláék elhúztak mert ugye Willynek aludni is kéne... gyorsan megpuszilgattam a keresztfiamat aztán már mentek is...
Régi karácsonyi sztorikat meséltünk egymásnak... hogy Andy egyszer elsírta magát mert megkapta azt a kicsi Match Box játékautót... én a Barbie babáim haját vagdostam állandó jelleggel... és hasonló sztorik voltak... jól éreztük magunkat.Sokat táncoltunk.De a legjobb az volt amikor megkapták a karácsonyi ajándékokat.Azt az arcot mikor kinyitották... először megdöbbentek aztán kitört belőlük. /A csajokból a zokogás a pasikból a nevetés./ Én is csodálatos ajándékokat kaptam =)Robertnek majd otthon adom oda.
-Biztos hogy nem maradtok éjszakára?Van ágyunk bőven.Ráadásul hóvihart mondtak.Nagyon csúszik az út.Biztos hogy...
-Igen Ash biztos.Hazamegyünk.Nyugi nem lesz semmi baj-öleltem meg
-Jó de ha mégis akkor hívj és értetek megyünk.De akkor kitekerem a nyakad.
-Jó oké-nevettem.Megölelgettük egymást aztán hazaindultunk.Az úton ismét elkezdtem a Robertes combos hadműveletet.Ezúttal az ő keze is a lábamon kalandozott.Nem hiába : részegek voltunk.Na jó Ő talán nem is annyira mint én... szerintem akkor telt be a pohár mikor kikapcsoltam az övet és a nyakát kezdtem csókolgatni.Kulcscsontól fülig és vissza.Rob ajkait egyre gyakrabban hagyta el egy-egy nyögés.Aztán röviden megcsókolt.Utána ismét elkezdtük egymás combját birizgálni.Egészen addig amíg bele nem ütköztünk az előttünk lévő kocsiba...