Életem hajnala 43.fejezet

Egy hónap teljes semmittevéssel.Jess-t egy héttel ezelőtt temettük el.Végigbőgtem az egészet.Ha Rob nem tart engem, és én nem tartom Andyt valószínűleg elestünk volna.Szörnyű volt.És az álmom is visszatért... minden éjjel ugyanaz.Még az utolsó hajszál is.Nem merek senkinek sem szólni.Tuti hülyének néznének.Jobb esetben igen.De rosszabb esetben... már a gumiszobában ülnék.Nem értem miért.Már május van... Rob ma ér haza.Pont a születésnapján.Ashleyékkel hatalmas bulit szervezünk neki... legjobban annak fog örülni amit tőlem kap... egy igazi kicsi Pattinson babát.A mi kis gyerekünket.Igen igen.Egy hónapos terhes vagyok.Érdekes hogy azt mondják maximum 20% az esély arra hogy terhes legyek és nekem mégis összejött.Majd kibújtam a bőrömből... a többiek is... de aztán gondolkodni kezdtem.Furcsa az élet... főleg az enyém...
A nappaliban ülünk és rá várunk.A ház feldíszítve, az ajándékok egy nagy asztalon.A nyolc órási géppel száll le.Kilencre itthon van.Most háromnegyed kilenc.Csodás.Már csak pár perc.Óvatosan felálltam és a konyhaablakhoz siettem.Semmi mozgás.Úgy tervezzük mikor belép úgy teszünk mintha bubulnánk*... édes lesz...
Visszasietek a kanapéra,leülök Kellan és Ash közé.
-Mikor jön már?-idegeskedek.
-Nyugi már...-Ash
-Na mi van picur?Ki akarod élni a perverz időszakod?Ennyire hiányzik?-Kellan és az ő hülye humora...
-Nem vagyok vicces kedvemben.
-Húú csak nem megjött?
Tudtam hogy viccel de azért tarkón csaptam.
-Áúú.Szóval már a szado mazo a kedvenced?-mikor meglátta a szemeimet így szólt -Oké haggyuk...
-Szerintem is-angyali mosoly.Kulcs-zörgés.Gyorsan lekapcsoljuk a lámpát és egymásra dőlünk.Persze rám óvatosan.Kopp kopp kopp.Két cipő a kövön.A villany felkapcsolódik.Úgy terveztük hogy mindenki felkel csak én nem.Én még játszom egy kicsit az alvást.Kellan óvatosan letesz maga alól.
-Sziaszt...-lepisszegik.Itt Kelly rám mutat.Asszem.-...ok.Alszik?
-Annyira várt téged... hajnali három óta fent van.
-Édesem...-egy meleg kéz megsimítja az arcom.-Cathy... édes... jó reggelt...
Felriadok.
-Jézus Rob te itt?És ti...-nézek zavartan a többiekre-Mért nem raktátok el az aj... ja semmi-mikor láttam hogy az asztal előtt állnak megnyugodtam.-Hányadika van?
-Tizenhárom.
-Jézus!Születésnapod van!És én nem... vettem semmit-zavartam hajtom le a fejem.
-Kicsim... nekem már magában elég az hogy te vagy nekem.
-Édes vagy... jéé.Mi az ott?-az asztalra mutatok.A többiek félreállnak.
-Srácok... kösz de... nem kellett volna... tényleg.
És bontogatni kezdte az ajándékokat.Annyira... nem tűnt huszonnégy évesnek.És újra hat év... nem zavar.Mellette idősebbnek érzem magam.Nem... talán nem is ez a megfelelő szó... érettebbnek.Tekintve hogy hamarosan gyerekem lesz... Épp a gitárt bontogatja amit tőlem kap... édes.Ahogyan felcsillan a szeme... tényleg mint egy öt éves gyerek aki most kapja azt a kis Match-Boxot amire várt... elnevetem magam.
-Ez csak egy gitár...
-Ez... gyönyörű... köszönöm-megcsókol.
-Igazán nincs mit.
Aztán bontogat tovább.Annyira... édes.A többiek elmennek és ketten maradunk.Még nem akarom neki elmondani.Hiszen alig tudtam meg... majd ha leérettségiztem.Már csak egy hónap...
-A te ötleted volt?-kérdezi.Előbbi jó hangulatának már egy szikrája sincs benne.
-Igen.Ashleyvel terveltük ki.Talán... nem tetszik?
-De... tetszik csak... nem érdemlem meg.-lehajtja a fejét.
-Édes...-odamegyek mellé és megfogom a kezét.-Mért ne érdemelnéd meg?Hivatalosan is huszonnégy lettél... tatusom-mosolygok.-Szeretlek.
Nem mond semmit csak megcsókol.
-Köszönöm.
-Nincs mit.Te is szerveztél bulit nekem.Elmegyek fürdeni.
-Menj csak.
-Te nem jössz?
-De... csak elpakolok.
-Oké.-Felszaladtam, összekapkodtam a cuccom és bevonultam a fürdőszobába.A kádat teleengedtem vízzel, nyomtam bele egy kis habfürdőt és élveztem az illatokat.Beültem a kádba és relaxáltam.Annyira rég csináltam már ezt... egy hónapja... régebben ez hetente kétszer volt nyugtató zenével... most erre nem volt szügség.Csak elmerültem a habokban / na meg a gondolataimban / és élveztem a csendet.Csend... szép fogalom.Régen nem szerettem a csendet.Üvölteni akartam.Rendszeresen jártam koncertekre,bulikba, és minden zajos helyre.Legtöbbször csak a szomszédok kiabálását hallgattam.A zaj volt a nyugalom forrásom.D e anyuék meghaltak és minden elcsendesedett... nem volt több zajos hely... nem volt több koncert, sem kiabálás.Semmi.Csak én, a feketeség, és a csend.Kopogtatnak.
-Gyere.
Rob dugja be a fejét az ajtón.
-Beszélnünk kell.
-Mondjad.
-Inkább gyere ki.
-O...-becsukta az ajtót-...ké.
Kiszálltam a kádból, megtörölköztem, és felöltöztem.Elrendeztem a fürdőszobát és kiléptem.Rob már az ágyon ült.Kabátban és cipőben.Mellette két bőrönd.
-El kell utaznod?-kérdeztem.
-Igen.
-Hova mész?-ma már fel se vettem.Legtöbbször mindig utazik valahová.Aztán hazajön...
-Londonba.
-Mikor jössz?
-Nem jövök vissza.
-De... miért nem?
-Nézd Cathy... -felállt és mellém sétált.-Mindkettőnknek jobb lesz így.Én élem az életem és te is.Kérlek értsd meg.
Erőtlenül bólintottam.
-Szia...
Ezzel a rövid kis mondattal kisétált az ajtómon... le a lépcsőn... ki az ajtón... ki az életemből... valószínűleg örökre...

*bubulni = aludni. ez egy barátnőm féle kifejezés.náluk szilvesztereztem és mivel egy évvel fiatalabb nálam ezért mindig azzal szivattam hogy tett le a buksid és csucsu.ő elismételte : tedd le a csuksid és bubu. elvoltunk.a fejezetért ne haragudjatok.jóvá teszem.ígérem.ne kövezzetek meg... írjatok kommentárt légyszíííí
puszi : lettííí<3