Életem hajnala 44.fejezet

Már egy hete hogy elment... nem sírok utána.Most bebizonyította hogy milyen is ő valójában.Optimistán fogom fel.Lehet még száz pasim is... de őt nem fogom elfelejteni.Életem legszebb tíz hónapja volt... pusztán azért mert itt volt velem, támogatott mikor kellett és szerethettem... vagy talán még szeretem is?Nem tudom.Kopognak a szobám ajtaján.
-Gyere.-a hangon halk.Semmi szín nincs benne mióta elhagyott.Olyan mint az életem.Sivár szürke és jelentéktelen.Legjobb lenne öngyilkosságot elkövetni... senki sem gyászolna... mindenkinek könnyebb lenne.... nincs Cathy.Nincs szomorúság.Csak egy boldog élet és a megnyugvás a halálban... Jack dugja be a fejét az ajtón, majd beljebb sétál.
-Bejöhetek?
-Már bent vagy.Mizujs?-talán ha tudnék egy kis érdeklődést csempészni a hangomba akkor békén hagyna... nekem nem kellenek lelkizős beszélgetések, nem kellenek a szentbeszédek.Csak a csend kell, a magány...
-Cathy... mi a frász van veled?Gyere el velem szórakozni egy kicsit vagy moziba vagy mit tudom én... csak mozdulj ki egy kicsit ebből a szobából... kérlek-Jack.-Hova lett az én bulizós mosolygós Cathym?
-Tegnap temették.
Leült mellém és megölelt.
-Hidd el én tudom hogy mit érzel most-felhorkantam- tényleg tudom Cath.Számtalanszor hagytak már el.És tudod mit tettem?
-Biztos elmondod.
-Mosolyogva továbbléptem.Nem sajnálkoztam.Kérlek... tedd te is ezt.-felállt és kiment.Tényleg ezt kéne tennem?Tojni a világra és mindenre?Nem tudnám megtenni.Talán ha nem növekedne bennem ez a kicsi darab belőle akkor könnyebb lenne.Nem fogom elvetetni.Ő az én gyerekem.Az apja mellékes.Lefeküdtem az ágyra és elaludtam.Nem álmodtam semmit.Végre semmi.Egy nyugodt alvás egyedül... álmok és sikoltozás nélkül... csodás... arra keltem hogy Jack beszél hozzám.Nem nyitottam ki a szemem.Csak hallgatóztam.
-Hogy hagyhattad el?
Csend.Itt jöttem rá hogy telefonál.
-Nézd... elhiszem hogy sok más valami fontosabb de Cathy teljesen összetört.
-...
-Ez nem az én dolgom.Megvigasztalni neked kéne.
-...
-De igenis a tiéd!Azt hitted hogy minden szép és jó lesz miután csak úgy kisétálsz az ajtón?Ha nem jössz vissza akkor magammal rángatlak.
-...
-Hogy miért?Mert terhes azért.
-...
-Jól hallottad.Cathy terhes tőled.
-...
-Pedig mégis.Húzzál idefele de nagyon gyorsan vagy megkeserülöd.Értve vagyok?
-...
-De nincs de!Most azonnal iderepülsz vagy a farkadnál fogva rángatlak ide!
-...
-Cső.
Visszaaludtam.Vajon kivel telefonálhatott Jack?Annyira fáradt vagyok... nem tudom... nem akarom tudni.Remélem nem vele... ha visszajönne... abba belehalnék.De ha nem ő akkor kinek kéne tudni életbevágóan hogy terhes vagyok?Nem érdekel... aludni akarok.A vágyam teljesült.Nem álmodok... jobb lenne ha fel sem ébrednék... meg akarok halni...
Egy meleg kéz simít végig az arcomon.Felriadok és az ő arcával találom magam szembe.
-Te meg mit keresel itt?
-Én annyira sajnálom... nem tudtam hogy terhes vagy... ha tudom akkor nem megyek el... kérlek Cath... ne haragudj rám...-felhorkantam.
-Hallod egyáltalán magad?Hogy ne haragudjak?Hát persze.Tudod mit?Dugd fel magadnak a bocsánatkérésed.Nekünk nem kellesz!-berohantam a fürdőbe és a mosdónak támaszkodtam.Nem kaptam rendesen levegőt, de azért próbálkoztam.Felkelt az ágyamról és mögém sétál.A kezeit a hasamra csúsztatja... az érintése megborzongtat... még most is, mikor tisztában vagyok azzal a tudattal hogy itt hagyott és azzal is hogy nála jobban senkit sem utálok... de mégis megborzongok tőle...
-Mikor akartad elmondani?
-Érettségi után...
-És mi lett volna ha nem jövök vissza?
-Hogy érted?
-Mi lett volna... vele?
-Természetesen megszületik.Boldogan élünk Andyvel és a többiekkel...
-Apa nélkül?
-Vőlegénynek csapnivaló vagy.Akkor milyen apa lennél?-a tükrön keresztül a szemébe néztem.
-Akkor most jön a szentbeszéd... megváltoznék... tudod én sok pasival ellentétben képes vagyok rá...
-Aha...
-Kérdezhetek valamit?
-Eddig is azt csináltad.
-Őszinte választ kérek.
-Jó...
-Szeretsz még?
-Milyen hülye kérdés ez?
-Igazságot kérek nem újabb kérdést.
-Ez az igazság... ez egy hülye kérdés.Szerintem eléggé egyértelmű mi a válasz.
-Vagyis feleslegesen repültem ide hajnali háromkor.
-Olyan bolond vagy.-szembefordultam vele.-Persze hogy szeretlek.Felőlem a világ is fejjel lefelé lóghat én akkor is szeretni foglak,
Nem szól semmit csak megcsókol.A keze még mindig a hasamon.Nem érdekelt semmi... boldog voltam... nem kell más... semmi más...

THE END - na jó nem csak vicceltem.remélem eléggé hamar hoztam a fejit és remélem hogy meg vagytok vele elégedve.igyekeztem.puszi.