Életem hajnala 37.fejezet

Szörnyű hányingerrel és fejfájással ébredtem.Robert nem volt mellettem.Borzalmas éjszakám volt.Nem aludtam ki magam.A rémálom megváltozott.Az esküvőnkön álltam Roberttel.A pocim gömbölyded volt.Terhes lehettem?Jó vicc.Már a tudatalattim is kínoz és szórakozik velem.Fura.A pap már ott tartott hogy " szóljon most vagy hallgasson örökre! " Ekkor Kristen felállt a helyéről és elkezdte sorolni.Robert nem szeret engem, csak vele akar lenni, megcsal egy jó ideje és a többire nem emlékeztem.Szörnyű.Mért kínoznak engem?Ezek az álmok felérnek egy kínzással.Egy több napos, hosszú, fájdalmas kínzással.Szörnyű volt.Kirohantam a vécére és kiadtam az este folyamán elfogyasztott dolgokat.Vicces volt, szinte látni véltem a virsli darabokat.Fogat mostam.A fejfájás ellen bevettem egy kis fejfájás csillapítót.Mikor visszamentem a szobába Rob az ágyon ült.Bebújtam mellé.
-Hánytál édesem?-kérdezte mosolyogva
-Csodálkozol?-néztem értetlenül
-Este nem ittál sokat.Egy kis whiskey-t de azt is csak egy fél pohárral.
-Fura.Tökre beállva éreztem magam.Na mindegy.
-Hát mindegy...-helyeselt ő is
-Hogy van a homlokod?
-Jól.A doki azt mondta hogy holnapután mehetek vissza és akkor leveszi a kötést.Nem fog semmi látszódni.Szilveszterkor meg mehetünk bulizni.
-Annyira sajnálom-suttogtam magam elé meredve.Most nem sírtam.A könnyeim kifogytak az este folyamán.Nagyon sokat sírtam.Már akkor is amikor Ashleyékkel elvonultunk beszélgetni hogy milyen szép volt az esküvő és felemlegettünk pár emlékünket... nem tudom mi van velem.
-Kicsim.Most azonnal hagyd abba.Nem vagy hibás semmiben.Hallod?-emelte fel az állam
-De...
-Semmi de.Most pedig menjünk le reggelizni.
-Oké-mosolyogtam és megcsókoltam.Hosszan csókolóztunk.El nem hiszem mennyire tudom szeretni ezt a bolond srácot.Ez alatt a pár hónap alatt totálisan beleszerettem.Imádom.Mindennél jobban.Nem tudom ő mit érez.De a tettei megmutatják.Hiszen megkérte a kezem.Az ő gyűrűje van az ujjamon.Képes volt hajnali hatkor felkelni azért hogy megvegye nekem a gyönyörű rózsaszín köves gyűrűt ami az összetartozásunkat jelképezi.Elszakadtam bársonyos ajkaitől nyelvet öltöttem, és lefutottam a lépcsőn.
-Héé várj meg...-hallottam szerelmem hangját.Csak nevettem.Aztán a konyhába érve lefagytam.Az asztal meg volt terítve, és szinte roskadozott a sokfajta reggelinek szánt dologtól.Robert karjait éreztem a hasamon, ahogyam hátulról átölelt, az ajka a fülemnél volt.
-Látni akartam hogy mit szólsz.Kár hogy nem vártál meg.Tetszik?-kérdezte morogva miközben a nyakamat csókolgatta.Megadóan simultam bele ölelésébe.
-Nem kellett volna.De azért köszönöm.-csókoltam meg újra
-Igazán nincs mit.A menyasszonyomnak bármit.-mosolygott
-Hmm... tetszik ez a megszólítás.
-Reméltem.
Leültünk az asztalhoz és belapátoltuk a reggelinket.Valami isteni volt.Igazi karácsonyi kaja.Palacsinta meg ilyesmik.Nagyon sokat ettem, pedig nem is éreztem magam éhesnek.Mi a franc van velem?!Rémálmok, sok sírás, megmagyarázhatatlan reggeli rosszullétek, megnőtt étvágy... aztán egy gondolat fogalmazódott meg bennem.De nem.Az nem lehet.Nem lehetek terhes.Hiszen nem lehet gyerekem.Nem nem nem nem nem.
-Cathy jól vagy?-aztán megint jött egy rosszullét.Kirohantam a mosdóba és kiadtam magamból a reggelit.Nem lehetek terhes.Ez... nem lehetséges.Hiszen az a golyó a hasamba maradandóan károsította a méhemet.Ez... nem igaz.Kotorászni kezdtem a szekrényben, az ajtót kulcsra zártam.A könnyeim már folytak.Nem lehetséges.Hamar megtaláltam a terhességi tesztet.Gyorsan megcsináltam és kivártam az előírt öt percet.Amikor azt akarod hogy gyorsan teljen az idő csak azért is lassabban kattognak a mutatók.Aztán letelt.A csík kék volt vagyis... pozitív lett.Terhes vagyok.Valahol belül melegség öntött el.Egy kisbaba a karjaimban.Egy kicsi Robert.A könnyeim nem a feszültségtől hanem a boldogságtól folytak.Kinyitottam az ajtót.A teszt még a kezemben volt.Rob lefagyva állt az ajtó előtt.Nevetve a nyakába ugrottam.Szegénykém azt sem tudta hogy mi van.
-Cathy mi van?Mi az?
-Terhes vagyok.-mondtam mosolyogva.
-Mi?Ez most komoly?-megdöbbent
-Te... nem is... örülsz?-kérdeztem elképedve és hátrálni kezdtem tőle.
-De örülök persze de egy gyerek nagy felelősség.És neked be kell fejezned a sulit meg ilyesmik és én meg forgatok és...
-Szóval nem örülsz.Most jön az a rész hogy vetesd el.Nekem nem kell gyerek.
-Cathy erről szó sincs!-megölelt.A könnyeim újra folyni kezdtek.
-Nem fogom elvetetni.Magában az is csoda hogy terhes lehetek.Ha meg egészséges lesz akkor az világszenzáció.Ne is álmodj róla hogy nem tartom meg.A sulit úgy is be tudom fejezni hogy babát várok.A tesi órákkal gond lesz... az egyetemen tudok halasztani egy évet.Ha neked így nem kellek akkor megértem.Ott az ajtó-mutattam felé és kihátráltam az ölelésből.
-Félreérted.Én csak féltelek.Nagyon fiatal vagy még.Biztosan ezt akarod?
-Biztosan-mondtam.
-Hát akkor-megpuszilta a hasam- szerbusz kisfiam.
-Honnan tudod hogy fiú lesz?-kérdeztem szemrehányóan
-Nekem fiam lesz.Ha lány akkor nem is az enyém.
-Akkor megcsaltalak mert tuti hogy lány lesz.
-Ezen még ráérünk gondolkodni nem?
-Több mint nyolc hónapunk van rá...
Azzal belevetettük magunkat a jövőnk tervezésébe...

először is nagyon szeretném megköszönni lucusomnak az ötleteket =)nagyon nagyon nagyon.
vivimnek is köszönöm hogy tartotta a lelket bennem =)
és végezetül köszönöm magamnak hogy zseni vagyok / ugye vivi? /
neem nem vagyok zseni.

Szörnyű hányingerrel és fejfájással ébredtem.Robert nem volt mellettem.Borzalmas éjszakám volt.Nem aludtam ki magam.A rémálom megváltozott.Az esküvőnkön álltam Roberttel.A pocim gömbölyded volt.Terhes lehettem?Jó vicc.Már a tudatalattim is kínoz és szórakozik velem.Fura.A pap már ott tartott hogy " szóljon most vagy hallgasson örökre! " Ekkor Kristen felállt a helyéről és elkezdte sorolni.Robert nem szeret engem, csak vele akar lenni, megcsal egy jó ideje és a többire nem emlékeztem.Szörnyű.Mért kínoznak engem?Ezek az álmok felérnek egy kínzással.Egy több napos, hosszú, fájdalmas kínzással.Szörnyű volt.Kirohantam a vécére és kiadtam az este folyamán elfogyasztott dolgokat.Vicces volt, szinte látni véltem a virsli darabokat.Fogat mostam.A fejfájás ellen bevettem egy kis fejfájás csillapítót.Mikor visszamentem a szobába Rob az ágyon ült.Bebújtam mellé.
-Hánytál édesem?-kérdezte mosolyogva
-Csodálkozol?-néztem értetlenül
-Este nem ittál sokat.Egy kis whiskey-t de azt is csak egy fél pohárral.
-Fura.Tökre beállva éreztem magam.Na mindegy.
-Hát mindegy...-helyeselt ő is
-Hogy van a homlokod?
-Jól.A doki azt mondta hogy holnapután mehetek vissza és akkor leveszi a kötést.Nem fog semmi látszódni.Szilveszterkor meg mehetünk bulizni.
-Annyira sajnálom-suttogtam magam elé meredve.Most nem sírtam.A könnyeim kifogytak az este folyamán.Nagyon sokat sírtam.Már akkor is amikor Ashleyékkel elvonultunk beszélgetni hogy milyen szép volt az esküvő és felemlegettünk pár emlékünket... nem tudom mi van velem.
-Kicsim.Most azonnal hagyd abba.Nem vagy hibás semmiben.Hallod?-emelte fel az állam
-De...
-Semmi de.Most pedig menjünk le reggelizni.
-Oké-mosolyogtam és megcsókoltam.Hosszan csókolóztunk.El nem hiszem mennyire tudom szeretni ezt a bolond srácot.Ez alatt a pár hónap alatt totálisan beleszerettem.Imádom.Mindennél jobban.Nem tudom ő mit érez.De a tettei megmutatják.Hiszen megkérte a kezem.Az ő gyűrűje van az ujjamon.Képes volt hajnali hatkor felkelni azért hogy megvegye nekem a gyönyörű rózsaszín köves gyűrűt ami az összetartozásunkat jelképezi.Elszakadtam bársonyos ajkaitől nyelvet öltöttem, és lefutottam a lépcsőn.
-Héé várj meg...-hallottam szerelmem hangját.Csak nevettem.Aztán a konyhába érve lefagytam.Az asztal meg volt terítve, és szinte roskadozott a sokfajta reggelinek szánt dologtól.Robert karjait éreztem a hasamon, ahogyam hátulról átölelt, az ajka a fülemnél volt.
-Látni akartam hogy mit szólsz.Kár hogy nem vártál meg.Tetszik?-kérdezte morogva miközben a nyakamat csókolgatta.Megadóan simultam bele ölelésébe.
-Nem kellett volna.De azért köszönöm.-csókoltam meg újra
-Igazán nincs mit.A menyasszonyomnak bármit.-mosolygott
-Hmm... tetszik ez a megszólítás.
-Reméltem.
Leültünk az asztalhoz és belapátoltuk a reggelinket.Valami isteni volt.Igazi karácsonyi kaja.Palacsinta meg ilyesmik.Nagyon sokat ettem, pedig nem is éreztem magam éhesnek.Mi a franc van velem?!Rémálmok, sok sírás, megmagyarázhatatlan reggeli rosszullétek, megnőtt étvágy... aztán egy gondolat fogalmazódott meg bennem.De nem.Az nem lehet.Nem lehetek terhes.Hiszen nem lehet gyerekem.Nem nem nem nem nem.
-Cathy jól vagy?-aztán megint jött egy rosszullét.Kirohantam a mosdóba és kiadtam magamból a reggelit.Nem lehetek terhes.Ez... nem lehetséges.Hiszen az a golyó a hasamba maradandóan károsította a méhemet.Ez... nem igaz.Kotorászni kezdtem a szekrényben, az ajtót kulcsra zártam.A könnyeim már folytak.Nem lehetséges.Hamar megtaláltam a terhességi tetszet.Gyorsan megcsináltam és kivártam az előírt öt percet.Amikor azt akarod hogy gyorsan teljen az idő csak azért is lassabban kattognak a mutatók.Aztán letelt.A csík kék volt vagyis... pozitív lett.Terhes vagyok.Valahol belül melegség öntött el.Egy kisbaba a karjaimban.Egy kicsi Robert.A könnyeim nem a feszültségtől hanem a boldogságtól folytak.Kinyitottam az ajtót.A teszt még a kezemben volt.Rob lefagyva állt az ajtó előtt.Nevetve a nyakába ugrottam.Szegénykém azt sem tudta hogy mi van.
-Cathy mi van?Mi az?
-Terhes vagyok.-mondtam mosolyogva.
-Mi?Ez most komoly?-megdöbbent
-Te... nem is... örülsz?-kérdeztem elképedve és hátrálni kezdtem tőle.
-De örülök persez de egy gyerek nagy felelősség.És neked be kell fejezned a sulit meg ilyesmik és én meg forgatok és...
-Szóval nem örülsz.Most jön az a rész hogy vetesd el.Nekem nem kell gyerek.
-Cathy erről szó sincs!-megölelt.A könnyeim újra folyni kezdtek.
-Nem fogom elvetetni.Magában az is csoda hogy terhes lehetek.Ha meg egészséges lesz akkor az világszenzáció.Ne is álmodj róla hogy nem tartom meg.A sulit úgy is be tudom fejezni hogy babát várok.A tesi órákkal gond lesz... az egyetemen tudok halasztani egy évet.Ha neked így nem kellek akkor megértem.Ott az ajtó-mutattam felé és kihátráltam az ölelésből.
-Félreérted.Én csak féltelek.Nagyon fiatal vagy még.Biztosan ezt akarod?
-Biztosan-mondtam.
-Hát akkor-megpuszilta a hasam- szerbusz kisfiam.
-Honnan tudod hogy fiú lesz?-kérdeztem szemrehányóan
-Nekem fiam lesz.Ha lány akkor nem is az enyém.
-Akkor megcsaltalak mert tuti hogy lány lesz.
-Ezen még ráérünk gondolkodni nem?
-Több mint nyolc hónapunk van rá...
Azzal belevetettük magunkat a jövőnk tervezésébe...

először is nagyon köszönöm lucusomnak és vivimnek az ötleteket =)
remélem tetszik és KOMMENTÁRT KÉREK!
szavazni is tessék... =)

=)

http://www.rendezvenyfotozas.hu/v2/gallery.php?id=40018&pid=1009491

akit érdekelne ez ÉN vagyok =) éppen táncolok =) nagyon sexi a ruhám =) főleg egy lila kabáttal és deszkás cipővel =) így mentünk ki füstölögni =) jó volt =)
puszi : letti <3