Életem hajnala 36.fejezet

Egyforma mozdulatot tettünk.Ő a kormányt én a karosszériát fejeltem le.Percekig csak kóvájgott a fejem.Nagyon fájt.Tuti be fog lilulni.Cathy hülye vagy!?A vőlegényednek a homlokán étlenkedik egy bazi nagy vágás mellesleg ömlik belőle a vér / ha vámpír lennék már tuti nem élne / és te azzal törődsz hogy a homlokod be fog lilulni?Hülye ribanc.
-Rob... Rob édesem jól vagy?Robert...
-Én jól csak kicsit megszédültem.Kicsit?Hol vagyok?
-A kocsiban.Az előbb ütköztünk...
-Az a hülye féreg kijött elém.Áúúú... -nyúlt a homlokához
-Ne nyúlkálj.Még a végén elfertőződik.Hívom a mentőket.
-Igazán nem szügséges jól vagyok.
-Dehogy vagy jól.
-De...
-Semmi de.
Kihívtam a mentőket és pár perc múlva már a kórház udvarán voltunk.Robertet támogatva sétáltam be a betegfelvételhez.Alacsony vörös hajú nő tétlenkedett a pult mögött.Mikor meglátta Robot egy percre kihagyott a lélegzete.
-Jóestét miben segíthetek?-az a benyalós hang... azt hittem menten pofonvágom de úgy hogy szoros ismertségben lesz a szent anyafölddel.Na akkor most kiosztom.
A kezemet a pultra tettem hogy jól látszódjon a jeggyűrűm.
-Egy.Mint látja a nem volt jó estém.Kettő.Hajnal van.Három.Ha nem vette volna észre a vőlegényem - erősen megnyomtam a szót - homlokából ömlik a vér.
-Hát jó.Hívok egy orvost.Hogy milyen sürgős egyeseknek...-ciccegve elvonult volna ha nem szólok utána.
-Ne kóstolgass anyukám mert nem állok jót magamért.
-Azt szeretném én látni.
Kirángattam a pult mögül és megütöttem.
-Na hol az az orvos?
-Második emelet jobbra a harmadik ajtó-morogta
-Köszönöm.-Fogtunk egy liftet és pár pillanat múlva az említett sürgősségin álltunk.Robnak valahonnan szerváltak a mentősök egy gézdarabot úgyhogy most oda folyt szegénykém vére.Miközben ültünk és vártunk egy gondolat fogalmazódott meg bennem.Miattam történt.Ha nem terelem el Rob figyelmét akkor most semmi baja se lenne.Miattam van az egész.Miattam és csak is miattam.Én hülye liba.Aztán újra jött egy gondolat.Az álmom, ami már hónapok óta kísért.Mégiscsak a jövőbe láttam.A jövő egy kis szeletkéjét.Ezek után biztos leszek az álmaimban.Hiszen néhányszor azt is megálmodtam anyuék balesete előtt hogy a temetésükön állok.Valóra vált.Azt is álmodtam hogy Andy egy étterem előtt integet nekem egy képről.Vajon honnan?Ki akarhatta azt hogy én lássam a jövőt?Nem tudom.A könnyeim folytak.Megállíthatatlanul és én némán zokogtam.Robert felém fordult.
-Nézd elhiszem hogy szörnyen nézek ki de ennyire?-mosolygott halványan
-Miattam-mondtam
-Mit miattad?
-Miattam van ez az egész.Ha nem kezdek el...
-Héhéhé.Itt hagyd abba.Nem a te hibád, nem az enyém.Egyszerűen nem figyeltünk egy percre.Nagy ügy.Bárkivel megesik.
-De nézd mi lett belőle.-mutattam a homlokára
-Semmiség.Nem is érzem.-magához ölelt-Ne aggódj.Semmi baj nincs.
-Úgy utálom ha neked kell vigasztalnod.-morogtam a zakójába.Aztán elhúzódtam és a táskámban kezdtem el turkálni.
-Boldog karácsonyt-adtam oda neki a kis dobozkát, benne a fehérarany karkötővel.-Nem így terveztem az ajándékozást, de ha már így jött össze...
-Köszönöm.Boldog karácsonyt-nyomott a kezembe egy ugyanolyan kis dobozkát.Nocsak.Ugyan azt adtuk a másiknak.Egy perc múlva már minkettőnk kezén ott csillogott az összetartozásunk második jele.
-Szeretlek.-hozzábújtam
-Én is szeretlek.-ölelt át
Dr.Richards jött ki a teremből.
-Mr.Pattinson?
-Én vagyok-állt fel szerelmem
-Kérem menjen be.-mondta és hozzámfordult.Miután Rob bement így szólt.
-Miss Hale.Hívjunk fel valakit?
-Nem szügséges.Majd én riasztom a többieket és valaki hazavisz.De azért köszönöm.
-Rendben Miss Hale.Hamarosan végzünk a fiatalemberrel.Amúgy gratulálok hozzá.
-Köszönöm-mosolyogtam
Richard doki visszament Roberthez én pedig hívtam Andyt.
-Cathy?
-Én vagyok.
-Mi a rákos fenét akarsz hajnali háromkor?
-Értünk tudnál jönni?
-Persze.Rögtön előállok a hintóval.Nem tudsz hazajönni taxival?
-Kórházban vagyok.
-Jézusom mi történt?
-Ashéktől jöttünk haza és az előttünk lévő autó túl hirtelen fékezett és belementünk.
-Van valami bajotok?
-Robnak most varrják a homlokát, de nekem semmi.
-Oké.Tíz perc és ott vagyok.Hol vagytok kórházon belül?
-Richardsnál.
-Akkor tudom.Tíz perc.Szia.
-Szia.
Letettem és vártam.És csak vártam.Bentről halk beszélgetés szűrődött ki.Nem értettem miről szól de nem is érdekelt.
-Cathy?-Andy hangja volt.Hátrafordultam.Andy.Minő meglepetés.A könnyeim lecsordultak újra és újra.
-Jajj Törpi-megölelt
-Miattam van!Csak miattam.
-Ez nem igaz.
-Dehogynem.
-Nem nem igaz-hallottam Rob hangját.Kibontakoztam Andy öleléséből és a szememmel rögtön Őt kerestem.Meg is találtam.Pár lépéssel előttem állt, homlokán fehér kötés.Azok a hülye könnyeim... odamentem hozzá és megöleltem.
-Sajnálom-mondtam
-Mit?
-Hogy létezem...
-Ne hülyéskedj.Az életem egy merő sivatag lenne nélküled.
Megcsókoltam.
-Annyira szeretlek.
-Én is téged...
Csak azért imádkoztam hogy vége legyen ennek a napnak.Minnél hamarabb... szerencsére ez teljesült...