Életem hajnala 40.fejezet

és íme elérkeztünk egy újabb kis jubileumhoz.itt a negyvenedik fejezet.jájj.sajnálattal közlöm hogy már nem sok fejezet van hátra... de nem kell elkeseredni.az Életem hajnalán kívül még több kis fanfictionon dolgozom... minden témában.a következő... nem ne is beszéljünk erről.szóval.figyelmesen olvasd végig az elbeszélő részt.sőt inkább az egész fejezetet nagyon figyelmesen.sok mindent megtudsz belőle.és kérek kommentárt.puszi : lettíí <3

Ha nem a saját szememmel nézném magam, ha nem tudnám az okot, akkor visszatekintve erre a két hónapra ezt mondanám : Te jó ég Cathy mi a szent sz*r van veled? De megmarad a saját szemszögem és az indok is.Spontán vetélés.Hogyha ebben a pillanatban visszatekintenék ismét erre a két hónapra azt mondanám hogy javultam.Eleinte minden verekedős, orrtörős, babás dolgon sírtam.Sírtam?Az enyhe kifejezés.Zokogtam, üvöltöttem, törtem-zúztam.Fájt.Nagyon fájt.De hát melyik leendő anyának nem fáj ha elveszti a gyerekét?Ráadásul az a tudat hogy a további esélyem a terhességre 10%... ez már magában olyan lehangoló.Amilyen szerencsém szokott lenni... a büdös életben nem leszek terhes... Rob szerint manapság sokan fogadnak örökbe... talán mi is megtehetnénk... talán... de mindig bennem lenne az a tudat hogy nem az én gyerekem... nem... nem tudnám megtenni... Visszatérve a visszatekintésre.Ma már csak a nagyon rossz napjaimon sírok.Ilyenkor többet veszekszem mindenkivel... miután kikerültem a kórházból Andy és Robert versenyeznek."Ki tud jobban Cathy idegeire menni?Avagy ki tudja jobban kinyalni a s*ggét?" Bűnösnek érzik magukat.Nem az ő hibájuk.Az enyém.Egy újabb.Hogy nem tudtam befogni azt a lepcses számat... várhattam volna még simán két hónapot... hogy majd szülinapi ajándéknak tőlem kapnak egy unokaöcsit... de nem... nekem be kell jelentenem pedig még nőgyógyásznál sem voltam... csodás... Sőt még Drazsé is elpusztult... a természet alkalmazkodik a hangulatomhoz... esik a hó... Tegnap nagyon összevesztünk Robbal... este elment és nem is jött haza... nem izgat... ő volt a hülye... ő kezdett el üvöltözni... kezd mindennapossá válni az hogy sírok, és ordítunk egymással... talán nem volt jó ötlet hogy ilyen hamar eljegyzett... hiszen Andy megmondta : szinte még gyerek vagyok... talán nem is kellett volna összejönnünk... ha akkor ott a forgatáson nem találkozunk... ha elmegyek amíg Kristent sminkelik... ha nem engedem hogy a bowling után megcsókoljon... talán...
Gondolatmenetemet a telefonom szakította félbe.SMS-em jött.Rejtett szám...
"Gyere le a földszintre!"
Minek?Hülyeség... nem szoktam az ilyenekben hinni de azért elindultam lefele a lépcsőn.Lent teljes sötétség... fura... emlékeim szerint égve hagytam a villanyt... mindegy...
-Hahó... valaki...
Felkapcsolom a villanyt.A lélegzetem elállt.
-BOLDOG SZÜLINAPOT!-a barátaim álltak ott és Robert... ezek szerint huszonnyolcadika van?A naptárra néztem.Igen.Február huszonnyolc vagyis... a naptár szerint felnőttem...
-Ez... ez... nem... de... hogy és... miért?-hebegtem habogtam
-Rob elintézte hogy ne is sejts semmit-kacsintott Ash
-Te... hülye... szemét... állat... -minden szónal Robertet püföltem- tudhattam... volna... hogy...-megölelt- valamire... készülsz... bakter...-belesimultam az ölelésébe.
-Sajnálom... de hatásos volt.Tényleg nem kezdtél gyanakodni.-megcsókolt.
-Khm.Ha befejeznétek végre a nyálcserét akkor odaadnánk az ajándékokat és kettesben hagynánk a gerlepárt...-Kelly
-Nem kell ajándék.
-Bella az én szerepem.Te max.Tanya lehetsz-Kris.Időközben ő is közelebb került hozzám...-Kis Edward-birtokló
-Bella... hagyd a vámpírokra ezt a dolgot...kicsi vagy még ehhez-újra megcsókoltam.Kicsi rövid és édes csók.Aztán mosolyogva fogadtam a szebbnél szebb ajándékokat a legfontosabb személyektől.Utoljára Robert maradt.Egy nagy rózsaszín doboz volt nála.A doboz oldalán lyukak.Elvettem tőle.
-Mi ez?-kétszer megráztam.
-Héhéhé.Törékeny.
Kinyitottam.A dobozból egy kölyök labrador pislogott rám nagy álmos szemeivel.Azt hittem menten megzabálom.Letettem a dobozd és kivettem belőle.Kisfiú.Elmosolyodtam.Szétcipzároztam a pulcsim és beletettem.Megnyalta az arcom.Nevetni kezdtem.Rob mosolyogva figyelte párosunkat.Nyomtam egy puszit az arcára.
-Köszönöm.
Megsimogatta a kutyus fejét.
-Igazán nincs mit.Mi lesz a neve?
-Hmm... -a barátaim felé fordultam.Jacken megállapodott a pillantásom.
-Jasper-mondtam.
A kutyus vakkantott egyet.
-Neked is tetszik kicsim?Ugye igeeen...-kezdtem el gügyögni neki.Baromi édes volt.A csajokkal eljátszottunk vele.Édes kicsi szőrpamacs.
-De Andy... ugye nem gond?Hiszen te allergiás vagy rá...
-Szard már le.Párszor tüsszögök és kész.
-Jó oké...-A csajokkal elvoltunk.A pasik addig pasisarkot tartottak.Nem tudom miről, de komoly dolog lehetett mert néha elismerő vagy sajnálkozó pillantással néztek rám.Majd kifaggatom...
-Na mi szerintem megyünk is.-Lola
Vele együtt mindenki elment.Hárman maradtunk.Andy, Robert és én.Vajon melyikük fog előbb megszólalni hogy Cathy hogy vagy?Cathy nem fáj semmi?Igaz már rég ordítottam velük.Tegnap...
-Öhm... szerintem én megyek fürdeni és lefekszem.-Andy
-Menj csak...-mondtam és leültem a kanapéra.Jazz fejét vakargattam mire az az édes kis lélek elalukált a pulcsimban.Édesem békésen hortyogott.Cukorfalat.
-De Rob és mi van ha...
-Teljesen szoba- és fajtiszta.
-Biztosan drága lehetett.
-Megérte.-mosolygott.Megcsókoltam.Ebbe a csókba beleadtam mindent.A hálát, a fájdalmat, a szeretetet, a szerelmet, és mindent.Éreztem hogy akar engem... a nadrágja árulkodott... végigdöntött a kanapén és a nyakamat kezdte csókolgatni.
-Rob... ne itt... meg amúgy is... Jazz megfullad.
Felkapott és felvitt a szobámba... ekkor még nem sejtettem hogy ennek az estének következményei lesznek...