Életem hajnala 33.fejezet

Szeretem az álmokat.Álmunkban olyan világban járunk ami csak a miénk.*Régebben mindig a szőke hercegemmel álmodtam.És volt egy olyan időszakom amikor dínókkal.Nagy növényevő tiranosaurus-rex-eket álmodtam a kertünkbe pancsolni.Vagy épp anyuékkal a baleset után..De utáltam viszont a rémálmokat.Utáltam a ma éjszakát.Mélységesen szívás volt.

Álmomban kívülről szemléltem magamat.Idősebbnek néztem ki, az arcom beesett volt, sápadt, és rendesen le voltam fogyva.A ruháim lógtak vézna testemen.Vékony, fehér ujjaim kávét szorongattak.A bal kezemen ugyan olyan jegy-gyűrűt viseltem mint most.Egy fehér folyosón mentem végig.Kórházban voltam.Amerre az álombeli Cathy ment arra mentem én is.Nem ismertem ezt a kórházat, pedig kiskoromban sokat jártam a helyi klinikára allergiavizsgálatra.Kiderült hogy allergiás vagyok a málnára.Pedig akkoriban mennyire szerettem...
Az álom-Cathy besétált egy ajtón.Egy egy-ágyas kórterembe.Ledöbbentem mikor megláttam ki fekszik az ágyon.
Robert arca teljesen tele hegekkel, a kezei-lábai bekötözve.Infúziós csövek milliói lógnak ki a karjából.
-Robert...-suttogta az álombeli én és óvatosan megfogta szerelmem bekötözött kezét.- sajnálom hogy ezt tettem veled.Nem kellett volna veszekednünk.Én akkora egy barom vagyok.Hallasz szerelmem?Tudom hogy meg fogsz egyszer gyógyulni.Annyira sajnálom hogy ezt tettem veled.Nagyon szeretlek.Hallod?Nem halhatsz meg.Nem hagyhatsz itt!Nem engedem hogy egyedül haggy!Szeretlek.
Miközben ezt elmondta én közelebb sétáltam és alaposabban szemügyre vettem a szerelmemet.Talán autóbaleset lehetett vagy valami.Kintről a folyosóról kopogás hallatszott.Egy öreg doki jött be.
-Semmi változás Miss Hale.Tudom hogy reménykedik de meg kell kérnem hogy ne tegye.Mr.Pattinson kómában van lassan három hónapja.Le kellessz kapcsolni a gépet.Ha nem tesszük meg pár hónap múlva leáll az agya és utána meghal.Sajnálom Miss Hale.
-De... azért elbúcsúzhatok tőle?
-Hát persze Miss Hale.Addig én kimegyek.
-Nem szügséges.
Az álomban homloka felé hajoltam és egy puszit nyomtam rá.
-Szeretlek.Sajnálom.Örökké szeretni foglak.Ég veled Robert.-a doki felé bólintottam-Kezdhetjük-mondtam.A doki közelebb jött és egy gép mellé állt.Rám pillantott.Könnyes szemekkel bólintottam.A doki megfogott egy kapcsolót és az ellenkező irányba nyomta.Robert egy utolsó mély lélgzetett vett majd a szíve örökre megszűnt dobogni.Meghalt.Csak a gép zúgása és a saját sírásom hangja töltötte meg a teret...

Felriadtam.A levegőt gyorsan vettem a szeme tele volt könnyel.Zokogni kezdtem.Nem.Nem halhatott meg.Az nem lehet.Nem... nem nem nem nem nem...
-Cathy jézusom mi az?-Rob felébredt
-Se... se... semmi ni... nincs.Té... tényleg.
Magához ölelt.
-Álmodtál valamit?
-Igen...
-Akarsz róla beszélni vagy majd holnap?
-Jól vagy?-kérdeztem és elhúzódtam.
-Micsoda hülye kérdés ez?
-Válaszolj.
-Persze hogy jól vagyok édesem.Miért ne lennék jól?
-Azt álmodtam hogy meghaltál.-a könnyeim újra legördültek az arcomon.
-Ó kicsim.Nyugodj meg.Csak egy álom volt.Csak egy álom.Jól vagyok.Nyugi.-A pólójába temettem az arcomat.Csak én lehetek ilyen idióta.Idióta idióta idióta.Hogy álmodhattam ilyen hülyeséget?Talán még a halloween hatása alatt állok.Nem tudom.Szegény Rob... mindig tönkreteszem a pólóit a hülye könnyeimmel.Nem értem magam.
-Sajnálom...-mondtam és elhúzódtam
-Mit?-értetlenül nézett
-Hogy ennyire egy idióta barom állat vagyok.
-Jajj kicsim.Egyik sem vagy attól még hogy érzékenyen érint egy pár dolog.
-Pár?Jóformán mostmár mindenen elsírom magam.
-Nem érdekes.Mindenkinek vannak nehéz napjai.
-De egy hónapon át?Kétlem.Itt van a baj-megkopogtattam a fejem.
Megcsókolta a homlokom.
-Az én barátnőm nem agyilag zokni.
-Az jó.Mikor ismerhetem meg?
-Nem ismered önmagad?Kicsi Cathy...-az ölébe ültetett.-Nálad jobb barátnőt el sem tudnék képzelni.Okos vagy, intelligens, ráadásul gyönyörű.Nagyon szeretlek. Mi kell még?
-Az idiótát és a skizofrént kihagytad.Ja és a ri.bancot is.Amúgy semmi.Pedofilnak fognak nézni.Hat évvel fiatalabb vagyok.
Megcsókolt.
-Nem vagy egyik sem.A korkülönbség valamilyen állati rejtélyes módon nem izgat.Elhiszed?
-Nem.
-Nyugodj már meg.Ha így folytatod tényleg el kellesz vinni téged egy piciáterhez.
-Piciáter?
-Kiskoromban nem tudtam kimondani a pszihiátert ezért lett piciáter.
Nevettem egyet aztán ásítottam.
-Álmos vagy.
-Csak oxigénhiány-mondtam és megint ásítottam.
-Szellőztessünk?
-Nem kell.Csak ölelj át.
Hátulról átölelte a derekam és én hozzá bújtam.Mélyen belélegeztem kábító illatát.Aztán ismét az álmok világában találtam magam... ezúttal a kellemesebb fertályon.

A telefonom csörög.Próbálom figyelmen kívül hagyni.De nem megy.Csörög csörög és csörög.Legszívesebben a falhoz vágnám.Muszáj lesz felvenni.Álmosan felé nyúlok.A kijelzőn Kellan neve villog.Mi a frászt akarhat ilyenkor épp a nászútján?
-Szia Kelly.Mizujs?
-Cathy végre.Ne haragudj ha felébresztettelek de ez nagyon fontos.
-Mi a baj?-kérdeztem és felültem az ágyon.Kellan hangja kicsit hisztérikus volt.-Mi történt?
-Lolát megcsípte egy medúza.A mérgesebb változatból.És megindult a szülés.
-Ugye semmi baja nincs?
-Lola még az intenzíven de a kicsi jól van.Ugye Willy?Nincs semmi bajod aranyom.Na mondd szépen Cathy néninek hogy nincs.
-Ott van nálad ugye?
-Hát persze.Három és fél kiló ötvenhárom centi.
-Gratulálok apuka.-belemosolyogtam.
-Én meg neked keresztanyu.
-Háát köszönöm...
-Na megyek.A doki kijött Lolától.Bemegyek hozzá egy kicsit.
-Na várj.Még Görögországban vagytok?
-Igen.Hál' istennek beszélnek angolul.Egy vagy két hét múlva jövünk.
-Akkor jó.Puszilgasd meg a keresztfiamat.És a büszke anyukát is.Magadat nem tudod de majd kérd meg Lolát hogy helyettem.Na puszi nektek.Szia kicsi Willy.-mondtam egy picit hangosabban.
-Szia Cathy.
A telefon búgott.Keresztanya lettem.Willy megszületett és semmi baja.Lolának se.Ez a nap jól indul.Bekapcsoltam a hifit és maxra tekertem.Lady GaGa-LoveGame.Mixelt változatban.Tökéletes.Teli torokból énekeltem és letáncoltam a lépcsőn.Nyomtam egy-két szaltót forogtam egy párat majd a kávéfőző felé indultam.Nem láttam Robot sehol.A cipője még az ajtóban.Nem ment el.Talán vécén.Na mindegy.Ittam egy pár korty kávét majd táncoltam tovább.Éppen forogtam mikor Rob elkapott hátulról és megpörgetett.
-Na hol az én skizofrén barátnőm?
-A sfizofrén idiótából keresztanya a pedofilból keresztapa lett-vigyorogtam.
-Megszületett?Keresztszülők lettünk?
-Azok bizony.
Megcsókolt.
-Ez csodálatos.És hogy vannak?
-Lola még az intenzíven a medúza miatt...
-Medúza?
-Megcsípte és azért indult meg a szülés.Amúgy jól van.Kicsi Willy is jól van.Kelly állati büszke rá.
-Most hol vannak?
-Még Görögben.Majd egy vagy két hét múlva láthatjuk őket.
-Csodálatos.-mosolygott és újra megcsókolt.
-Gratulálok keresztanyu.
-Én meg neked keresztapu.
Kisebb csókcsatába kezdtünk.Hihetetlen érzés volt.Most nem éreztem fájdalmat mert megszületett.Örültem.Nagyon is.Az én kicsi keresztfiam.Kicsi Willy.Háromezer-ötszáz gramm és ötvenhárom centi tömény Kellola.Nagyon boldog voltam.Ebben a pillanatban semmi nem zavarta meg.Megtaláltam a szerelmet.A családot.A barátokat.Kell ennél több?Nem hiszem...

* Az idézetet az egyik Harry Potter filmből vettem./Az azkabani fogolyból./