Életem hajnala 27.fejezet

Levágtattam a lépcsőn.Rob elhelyezte magát a kanapén.
-Mi volt ez az ordibálás?És hogy kerül ide Kristen?
-Andy egy... nem részletezem.Egy barom-ordítottam fel és reméltem hogy a bátyám meghallja.
A könnyeim folytak.Utáltam a sírnom kellett.Annyira utáltam.Főleg ha előtte Andyvel veszekedtem.Utáltam vele veszekedni.Főleg akkor ha tudtam hogy igazam van.Térdre estem és úgy zokogtam.Rob letérdelt mellém és megölelt.Kezem a mellkasán pihentek és a fejem a nyakába fúrtam.
-Annyira utálom ilyenkor-suttogtam
-Hidd el elhiszem.
-Tudom.Szeretlek.
-Én is szeretlek.
Így maradtunk percekig.Ajtócsapódást hallottam.Felkaptam a fejem.Andy jött lefele.
-Nézd Cathy én sajnálom nem akartam kiabálni de... nagyon szeretem Kristent.Tényleg.És azt reméltem te is örülni fogsz annak hogy együtt vagyunk.
Elnevettem magam.
-Te javíthatatlan hősszerelmes.Nem tudod hogy mit csinálsz.Kristen először Taylorra mászott rá aztán otthagyta.Aztán Robbal smárolgatott de őt is otthagyta.Ott fog hagyni meglásd.-szomorkásan mosolyogtam.
Andyt mintha pofon csapták volna.
-Ez... komoly?
Lassan felálltam és mellé sétáltam.
-Szoktam én hazudni?
-Nem de... én ezt nem tudom elhinni.
-Pedig igaz.Felőlem éld le vele az életed egy hónapját vagy maximum kettőt de mikor szakít veled emlékezz hogy mit mondtam.-visszanéztem a térdelő barátomra-gyere Rob.-amíg szerelmem felállt addig én nyomtam Andy arcára egy puszit-Sajnálom.
Kézen fogtam Robot és együttes erővel felvonszoltuk a csomagjainkat az emeletre.Ledőltem az ágyamra.
-Jajj.
Rob ledőlt mellém.
-Hiányzott ez a szoba.
-Nekem mondod?-mosolyogtam.-Drazsé!-kiáltottam fel és a nyuszim ketrecéhez mentem.
Ledöbbentem.Drazsé volt ott és hat kis nyuszikölyök.Elkezdtem nevetni.
-Drágám.Unokáink születtek.
Szerelmem értetlen fejet vágott.
-Kelly egyszer azt mondta hogy úgy babusgatjuk ezt a nyuszit mintha a gyerekünk lenne.Most unokáink vannak.
Lemászott az ágyról és mellém térdelt.Átkarolta a vállam.Csak néztük a piciket.Közben meg-megsimogattam Drazsét.Aztán eszembe jutott Andy egy mondata.Mikor megvette nekem Drazsét kb. két hónappal ezelőtt.
"Szerencséd van.Mindjárt elcserélem Mangót és Nutellát egy ilyen tüneményre."
Felálltam és az ajtóhoz mentem.
-Andy!-kiabáltam le-Gyere fel!Most!
Robhoz fordultam.
-Ülj a ketrec elé.
Kimentem a folyosóra épp időben.Andy épp felért.
-Mi az?
-Emlékszel mit mondtál mikot Drazsét vetted?
-Igen.
-Hát most kiélheted a nyuszis vágyaidat.
Benyitottam és intettem Robnak hogy másszon arrébb.
-Terhesen vettem meg?-kérdezte és a ketrechez mászott
-Bezony.
-Egy... kettő...-kezdett számolni-hat?
-Igen-igen.
-És kinek adjuk őket?
-Hát úgy gondoltam hogy egy a tiéd,egy-egy megy Liz-nek és Vic-nek,egy Loláéknak, egy Jackéknek.
-És a maradék egy?
-Taylornak.
-És melyiket?
-Őt-mutattam egy kis szürke nyuszira Drazsé fejénél.
-Jó.Én őt szeretném-mutatott egy pici sötétbarna szőrpamacsra.
-Oké.Szerintem Vic-nek és Liz-nek mehet egy egy majdnem egyforma.
-Mondjuk ő és ő?-Egy fekete nyuszi fehér hassal és egy fehér nyuszi fekete hassal.Rob =)
-Tökéletes-mosolyogtam
-A maradék kettő olyan kis keverék szerű.Mindenszínű.-én
-Jacknek és Kellannek.
Ültünk még egy picit és bámultuk a kis szőrcsomókat.
-Mit csináljunk ma este?-kérdeztem
-Mondjuk hívjuk át a többieket?-kérdezte Rob
-Oké-mondta Andy
-Megyek telefonálok-mondtam és kimentem a szobámból.
Lementem a konyhába.Előkerestem a telefonom.Először hívjuk Ashley-t.
-Halló-szólt bele
-Szia Ash.Cathy vagyok.
-Szia!Mizujs?
-Semmi különös.Most értem haza Angliából.Egész jó volt.Figyi lenne kedved ma este átjönni hozzánk?Csapunk egy görbe estét.Meg van egy meglepim.
-Jujj mi az?
-Majd meglátod.Akkor jöttök?
-Igen.A többiek úgy is itt vannak megkérdezem.Egy pill.
-Hé emberek!Cathy kérdezi hogy megyünk-e este hozzájuk?
-Menjünk-hallottam mindenkit.
-Akkor megyünk-mondta Ash
-Oké.
-Olyan nyolc fele?-ránéztem az órára.Tíz perc múlva hét.
-Oké.Már várunk.Szia!
-Szia Cathy.
Letettem.Elindultam fel a lépcsőn mikor susmust hallottam.
-Nézd én szeretem Cathyt.Mindennél jobban.
-Én értem ne ez nem korai még?
-Tudom hogy mit csinálok.Ezt kell tennem.
-És mikor akarod?
-Az esküvőn.
-Értem.
Aztán mint aki semmit sem hallott beléptem az ajtón.
-Jönnek.Nyolckor.
-Oké-mondták és egymásra néztek.
-Én megyek készülődni-mondta Andy
Azzal mi is elkezdtünk készülődni...