2009. október 2., péntek

Életem hajnala 17.fejezet


Robert állt az ajtóm előtt.Folyamatosan kopogott.Vicceljük meg.Halkan mögé osontam.
-Cathy kérlek nyisd ki az ajtót.Beszéljük meg.Kérlek.
-Hogy nyissam ki az ajtót mikor előtte állsz?
Hát nem kicsit ugrott.Mezeinyúl2.
-Jézusom.A szívbajt hozod rám.
-Nem vetted észre hogy az a hobbim?-mosolyogtam rá.Előre engedett hogy kinyissam az ajtót.
-Haragszol?
-Majd bent.
Kinyitottam az ajtót aztán bementünk.A cigimből kivettem egy szálat és a gyújtót és a telefonomat ledobtam az ágyra.
-Tudsz várni még öt percet?Vagy nem szívhatok el egy cigit sem?
-Szívd nyugodtan.
-Oké.
Kivágtattam az erkélyre és leültem egy kagylófotelbe.Vajon most mi lesz?Nagyon szeretem és meg akarok neki bocsátani de magamat ismerve erre pici az esély.Úgy félek hogy a szenvedő szerelmes külső csak egy álca.Hogy valójában azért jött hogy megmondja hogy ez nekünk nem meg és hogy szakítsunk?Azt én nem élem túl.Már nagyon nehéz távol lennem tőle.Olyankor olyan mintha a lelkem ott lenne vele és csak a testem lenne itt.Hihetetlenül rossz érzés.Egyre hevesebben kezdett verni a szívem.A cigim a végéhez közeledett.Ajajj.Bementem.A kanapén ült és egyből felém nézett mikor beléptem.Furcsa érzésem lett.Egy rossz előérzet.Nem tudtam mit kezdeni vele.Leültem a kagylófotelbe vele szemben, és nem néztem rá.
-Sajnálom-szólalt meg végül.
-Nálam nem jobban.
-Tudod...sokat gondolkoztam az este.Nem tudtam aludni-mondta
-Én sem.Ha Andyvel összeveszek akkor sem tudok.Nagyon fáj?
-Mi?
-Az orrod.
-Ja nem.Csak megrepedt.
-Értem.Sajnálom.Begőzölt az agyam.
-Nekem is.Igenis vannak érzéseid.
-Ja.Annyi mint egy teáskannának.
-Nem nem annyi.Igaz hogy sosem sírtál előttem...
-Az estét leszámítva.
-...igen de előtte nem.Vannak érzéseid.És ha te már nem akarod folytatni akkor megértem.
Ledöbbentem.Tőlem függ minden?Azt hittem szakítani akar.Játszadozzunk egy kicsit.
-Nem tudom hogy folytassuk-e.
Rám nézett.Szemeiben szomorúság és fájdalom bújkált.Lassan odamentem hozzá felé hajoltam és megcsókoltam.
-Komolyan bevetted?-suttogtam
-Olyan rohadtul hihető vagy.
-Akármennyire is haragudtam rád ez a harag elillant mikor megláttalak az ajtó előtt.
-Elhiszem.Engem nem lehet nem szeretni...
-Újabban egoista lettél?
-Az is voltam.Az egóm lecsökkent mikor behúztál.A doki nem hitte el hogy a barátnőm volt.
-Én mindig lábtörlő voltam a suliban.Meg kellett tanulnom megvédeni magam.Andy megtanított.Aztán a törpéből a suli egyik menő csaja lettem...
-Ja.Aztán az én szívem szerelme =)
-Szeretlek.
-Én is téged.
Ebben a pillanatban ordítást hallottunk a másik szobából.Kimentünk az erkélyre.Kellanék ott álltak és ordibáltak.
-Tudtuk hogy ki fogtok békülni...
-Pont ti ne békülnétek?
-Köszi köszi srácok.-nevettünk
-Lemegyünk a partra?-kérdezte Ash
-Felőlem menjünk.
Bementünk a szobába, ahol Rob a falhoz nyomott és úgy csókolóztunk.
-Menni kéne.
-Nem akarok.
-Akkor mit akarsz?
-Téged.
Nyomtam egy csókot a szájára.
-Majd este.Nyomás öltözni.Ja és pakolj vissza minnél hamarabb.
-Megbeszéltük.Tíz perc-majd kiment.
Egy pink bikinit vettem fel vízszintes csíkozással.Hozzá az alsóját majd egy ugyanolyan mintás rövidnadrágot.Együtt vettem őket =)Összepakoltam a cuccokat / törcsi,pléd,naptej,cigi,telefon,hajgumi,matrac,úszógumi,póló /a papucsomat visszavettem és elmentem a lift elé hogy megvárjam a többieket...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése