Életem hajnala 46.fejezet

meghoztam az ÉH. utolsó fejezetét. nagyon nagyon remélem hogy tetszeni fog. remélem ez nem csak nekem egy meghatározó pillanat... meghatározó?inkább megható.olvassatok.kommentárt kérek.ja és ha nem nagy kérés akkor a kommentárban írjatok le pár kedvenc mondatot a blogból.köszi szépen.

Három hónappal később...

Összetörtem.Mindenem fáj.Úgy érzem magam mint akit agyonvertek.Talán amíg nem voltam magamnál egy úthenger is átment rajtam.Ez megmagyarázná az újra lapos pocimat.A tekintetemet egy pici angyalra szegezem.Egy cuki rózsaszín rugdalózóban alvó, kicsi magányos angyalra, aki még mit sem sejt, hogy mi vár rá ha felnő...
-Szia kislányom...-simogatom meg a pici kis tappancsát... összerezdül érintésemre, de mégis mosolyog... aztán a tekintetem átfuttatom a mellette alvó másik angyalkára... eszembe jut a híres mondás... a baj csőstül jön...esetemben nem a baj hanem a boldogság... a rég várt boldogság ami végre rám talált... egész pontosan mikor is? Január 17-én hajnali fél hatkor.Bianca két és fél kilóval és negyven három centivel Patrick szintén két és fél kilóval és negyven öt centivel.
Kopogás.A hang irányába nézek.Rob mosolyog rám az üvegen keresztül.Tényleg... ő még nem is láthatta a kicsiket... intek neki hogy jöjjön ide.Mosolyt nem sikerül összehozni, ahhoz még nagyon fáj.Beslisszol az ajtón és leül mellém.
-Szóval ők azok...
-Ki mások lennének?
-Hogy érzed magad?
-Őszintén?
-Mit érek a hazugsággal?
-Hát semmit.Őszintén... baromi szarul.
-Hozzak valamit?Egy doboz... öhm... karton cigit?
-Még vagy két évig ne.Addig egy csókkal is beérem.-mosolygok.
Rövidke és nagyon nagyon édes csók...
-Ez hiányzott.
-Elhiszem.Belőlem sosem elég...
-De az egódból igen.
-Mikor vihetjük haza őket?
-Pár napon belül.Addig még megnézik hogy jól fejlődnek-e meg velem is lesznek vizsgálódások meg ilyesmik.
-Értem.Annyira... összetörtél.
-Leesik végre?
-Ja... én nem vagyok annyira fitt mint te.
-Édesem... neked nem kellett hajnalban megszülni két gyereket.
-De neked volt segítséget.
-Nem sok.A nővérke fogta a kezem.El is törtem két ujját.Micsoda puhány nő... vajon miből vannak a csontjai?Porcelánból vagy üvegből?
-Talán csak te vagy túl erős.Angyalkám-elmosolyodik.
-Az angyalok ők.-mutatok a két alvó babára akik még fel sem fogják ezeket a szavakat.A két édes picike angyal... két kicsi darab belőlünk...
-Szóval Liliann Bianca és Robert Patrick?
-Igen.
-De Hale vagy Pattison?
-Természetesen Pattinson.Ha elveszel feleségül akkor már én is az leszek.Legyenek ők a kis magányos Hale-ek / hélek /?
-Hát jó...
-Andy?
-Majd kibújt a bőréből hogy nagybácsi lett.Ráadásul kétszeres nagybácsi.
-És a többiek?Sejtettem hogy Andy így fog reagálni.Elmondták milyen volt mikor én születtem...
-Mért milyen?
-Fel alá rohangált a folyosón, mindenkit megölelgetett és azt üvöltözte hogy megszületett a húgom.Hajnali fél négykor.
-Ezt csinálta a szállodában is.Csak itt azt üvöltözte hogy megszülettek.
-Szállodában?
-Átment Kellanékhoz bulizni még azelőtt hogy behoztalak.
-Értem... és a többiek?
-Lola és Ashley sírva fakadt, Kristen csak nevetett Kellan vigasztalta a csajokat, Jack pedig azt kérdezgette hogy lehet-e a keresztapa.Taylor... hát őt nem tudom.Azt mondták épp alszik.Selena pedig nem tudott mit szólni úgyhogy csak simán gratulált.
-Jézus... ehhez egy szót tudok hozzáfűzni : ikszdé.
-Hát körülbelül én is.Biztos ne hozzak neked semmit?
-Nem kell... illetve vennél nekem egy Twixet?
-Hát persze.-mosolygott.

Tizenhárom évvel később...

-Anyu?
-Mondjad kicsim.
-Elmeséled végre hogy hogyan is ismerkedtetek meg apuval?
A tizenharmadik szülinapjuk után csak ülünk a kanapén és nem tudunk magunkkal mit kezdeni.
-De az uncsi... -Patrick nyafog és elszínlel egy ásítást... annyira hasonlít Robertre hogy szinte elnevetem magam...
-Bia is végighallgatta hogy hogyan kell kocsit összeszerelni.Neked is végig kell hallgatnod ezt.Ígérem gyors leszek.
-Leszünk.-szól bele életem.Mosolyogni kezdek.
-Jéé de ráncos vagy-Pat
-Anyád.Illetve én.Illetve mesélhetek végre?-nevetek.
-Mesélj.-a hangjuk már nem annyira egyforma de észrevehető benne a közös hangsúly.
-Szóval.Hol volt hol nem volt...
-Anyaaa- pontosan ugyan olyan hangon nyafognak.Kicsi ikreim.
-Jó.Szóval az egész az életem hajnalán kezdődött...

segítséget kérek!

sziasztok!!!
nem tudja valaki megmondani nekem hogy honnan tudom letölteni a legfrissebb windows live messengert?valami gáz volt a géppel, apukám visszaállította x dátumra és egyszerűen nincs meg az msn a gépen!higgyétek el, próbáltam letölteni, de vagy nem indult a letöltés, mert az a webhely ahonnan próbáltam megszakította, vagy épp letöltötte csak nem tudtam telepíteni.
ha valaki tudna segíteni / amit nagyon megköszönnék / akkor írjon nekem egy e-mailt hogy mit tegyek!!!
gingin96@citromail.hu
köszönöm!
sietek a fejivel!
puszi : lettíí<3

Életem hajnala 45.fejezet

Öt hónappal később...

-Biztosan jó ötlet ez?-kérdeztem.
-Nem lesz semmi baj.Anyu mélységesen megbánta amiket tett, és mégis csak unokája lesz.
-Hát jó.
-Na gyere.Indul a gépünk.
Újra Londonba tartunk... muszáj... sajnos... de hát a boldog nagyszülőknek látniuk kell a leendő menyüket.Na meg persze az egyre jobban gömbölyödő pocimat... édes kicsi fiam... annyira szeretném már tudni hogy milyen lesz... igaz még az sem biztos hogy fiú lesz... én örülnék neki.Egy kicsi Robert a karjaimban.Egy darab belőlünk.A névötletek még mindig ugyanazok... Liliann Bianca Pattinson és Robert Patrick Pattinson.Szerelmemnek is tetszenek... csodás.
-Hé.Jól vagy?-fogja meg a kezem
-Persze csak... elgondolkodtam.
-Szabad tudnom hogy min?
Elkezdtem simizni a hasam.Elmosolyodott.
-Figyelj... ha anyu valamit mond, vagy tesz ami neked nem tetszik akkor azonnal szólj.Oké?
-Oké.
-De ugye ez nem csak olyan oké, hogy oké te hülye állat fogd már be?
-Nem, nem olyan oké, csak fogd már be te hülye állat-mosolygok.Megcsókol.
-Befogtam.
-Ajánlom is.
És újra a gondolataimba merültem.Vajon Clare most hogyan fog hozzám állni?Hiszen a legutóbbi találkozásunkkor majd nem hogy leribancozott.Jó, nem tette meg de közel volt hozzá.Szerintem nem szeret.Nem szeret?Egyenesen gyűlöl, és csak Rob kedvéért akar velem jópofizni.Na meg Patrick miatt.Az unoka jöhet de az anyja...
Megfogta a kezem.
-Le kéne szállni.
-Már itt is vagyunk?De hát csak most szálltunk fel.
-Csipkerózsikám... elaludtál kicsim.
-Tényleg?Ó baz... illetve bocs.Unalmas lehetett.
-Nem volt az.Édeses hortyogtál.
-Horkoltam?Jézus...
-Nyugi... csak én hallottam.
-Akkor oké.
Kézenfogva lesétáltunk a gépről, ahol az újdonsült sógornőim vártak minket.Lizzyvel úgy csapódtunk egymásnak mint egy mágnes.Persze csak óvatosan.De... létezik visítozó mágnes?
-Ááááá annyira hiányoztál-visította.
-Te is nekem.Ááááá- öhm... igen... rég láttuk egymást.
Vickyvel ugyanez.Hogyan tudtam élni eddig nélkülük?Rejtély.Két kelekótya kis sógornőci akikkel nagyon nagyon bírjuk egymást.Plusz egy após aki rajong értem.A szerető férfi akinek hamarosan a felesége leszek... és az anyós aki utál.De... kibírom.Legfeljebb csak akkor beszélek vele ha muszáj.És most muszáj lesz... sajnos.
A kocsiban ülünk, és róla beszélgetünk.
-És kislány kisfiú vagy meglepetés?
-Meglepetés.-mosolyogtam.
-Remélem lány leszel.-simogatja Lizzy a hasamat.-Anyukád már nem bírja a sok vásárlást.Szerintem kiöregedett...
-Anyád!Illetve Lizzy.Ne feleselj a sógornőddel.
Egy rúgást éreztem.A hasamra pillantottam.Szóval ez az.A kis focista jelölt első rúgásai.Elmosolyodtam.
-Baj van?-kérdezte Rob.Megfogtam a kezét és a hasamra tettem.
Tudtam hogy ő is érzi azt amit én.A szülői örömök.Belefeledkeztünk egymás tekintetébe.A szememben könnyek csillogtak.Letörölte őket.
-Most mi van?-Liz
-Nem tudom.-Vic.
Feleszméltem.Megfogtam a kezüket és szintén a pocimra raktam.
-Óóó-az a sokatmondó óóó... =)
Büszkén mosolyogtam rájuk.Aztán már mindenki vigyorgott... aztán nevetni kezdtünk... és nevettünk... és nem vettük észre hogy már tíz perce a ház előtt állunk... a kínok háza / legalábbis nekem /.Kiszálltunk, kivettük a bőröndöket és bementünk a házba.
-Catherine újra itt!Minő meglepetés!-Richard mosolyogva ölelésre nyitja a karjait.Finoman belebújok... mintha az apámat ölelném... Richard az én második apám...
-Szia...
-Hogy vagy?
-Tűrhetően.
-És hogy van az unokám?
-Gyakorol a foci-edzéseire.-mosolyogtam.
-Szóval bekukacosodott?
-Azt még nem tudjuk.Meglepetés lesz.De én fiút szeretnék.Egy kis mini-Robertet.
-Ehhez nem tudok mit hozzászólni.Majd kiderül.
-Bezony.
Rob eközben felvitte a bőröndöket az emeletre.Richarddal még mindig fogjuk egymás kezét.Mosolyogva néz minket.
-Na de apu... máris lenyúlod a menyasszonyom?
-Csak kölcsönvettem.-Rob átöleli a derekamat.Clare lehajtott fejjel jön le az emeletről.
-Szia anya-mondja Rob.
-Robert!-lefut és magához öleli Robot.-Nézd én annyira de annyira sajnálom...
-Ezt ne nekem mondd.-mondja szigorúan.Rám néz.Elindulok felé.Finoman megszorítja a kezem.
-Helló-nyögöm ki szégyenlősen.
-Cathy-megölelt.Egy pillanatra nem kapok levegőt, de aztán elenged.-Annyira sajnálom én nem tudtam hogy...
-Felejtsük el.
-De...
-Felejtsük el-ismétlem meg egy szégyenlős mosoly kíséretében.Újra megölel.Valahogy még mindig nem érzem azt hogy az anyámként tudnám szeretni őt... de igyekszem... nagyon nagyon igyekszem... és talán sikerülni fog... talán...
-Kérsz valamit inni?Kávé?Öhm illetve azt mégsem.Gyümölcslé?
-Kérek.Köszönöm.
Rob magával húz és leültet a kanapéra.Átkarolja a vállam.A vállára hajtom a fejem.
-Büszke vagyok rád-suttogja.
-Nagyon nehéz volt.
-De megtetted.Innen már csak könnyebb lesz.
-Remélem.
Elbeszélgettünk a boldog nagyszülőkkel, és kaptak képet a kicsiről.Egy mini-Rob.Édes kisfiam.Aztán Richard elhívta Robot egy kis beszélgetésre.Pasisarok.Tökéletes.Kicsit feszélyezett hogy kettesben maradtam Clare-rel... hiszen mit mondjak neki?Kösz hogy tönkeretted a kapcsolatunkat?Passz...
-Cathy... ha megkérdezek valamit, és megkérlek hogy válaszolj őszintén, és utána megkérlek egy dologra akkor megteszed?
-Attól függ...-vajon most kéri azt hogy szálljak le Robertről?
-Szóval... látszik rajtad valami... amit nem tudok megfogalmazni hogy mi az... de nagyon látszik rajtad egy érzés... egyfajta megvetés... és csak találgatni tudok hogy ki iránt de nagyon valószínű hogy Robertet veted meg ennyire... szóval áruld el nekem hogy csak érdekből vagy vele?
-Mi?Ezt... ezt mégis hogy képzeli?
-Cathy ne tagadd.Látszik rajtad.
-Nincs mit letagadni! -itt már kiabáltam.-Tiszta szívemből szeretem Robot!Maga szerint talán érdekből mondom el neki egy nap háromezerszer hogy szeretem?Érdekből vagyok terhes?Érdekből vagyok a menyasszonya?Érdekből csinálom ezt az egészet?Jó duma volt hogy sajnálja.-befutottam Rob szobájába és csak sírtam és sírtam...

~Robert szemszöge~

Kiabálás.Ajtócsapódás.Zokogás.Befutok a nappaliba.Anya ül ott egyedül és baromira elégedett képet vág.
-Itt meg mi történt?
-Ja semmi semmi... megkapta amit érdemel.
-Anya... mit mondtál Cathynek?
-Megkérdeztem tőle hogy csak érdekből van-e veled.
-Anya... kösz szépen.Ezt... ezt most megcsináltad-elindultam felfelé a lépcsőn-Ha nem lesz unokád köszönd magadnak.-Felérek a szobámba.Cathy a kagylófotelben ül és a térdére hajtja a felét.Zokog.Letérdelek elé.
-Kicsim...-összerezzen.Nagy kék szemeivel az arcomat pásztázza.Felülök mellé és az ölembe húzom.A vállamon sírja ki magát.
-Nem mehetnénk haza?-kérdezi szipogva.
-A ma esti járatot törölték.Csak a holnap reggelivel tudunk elmenni.Annyit kibírsz itt vagy menjünk szállodába?
-Kibírom.-mondja halkan.Megpuszilom.
-Gyerek.Késő van.Aludni kéne.
-Jó... fogat mosok-bevonul a fürdőbe.Egyszer még megölöm az anyámat...
Cathy mellém fekszik.Magamhoz ölelem és mélyeket lélegzem a hajából...
-Azért jól vagy... vagytok?
-A körülményekhez képest jól.Még mindig gyakorol.
-Micsoda?
-A foci-edzésekre...
Nevetek és megcsókolom.
-Annyira szeretlek.
-Én is téged.

Életem hajnala 44.fejezet

Már egy hete hogy elment... nem sírok utána.Most bebizonyította hogy milyen is ő valójában.Optimistán fogom fel.Lehet még száz pasim is... de őt nem fogom elfelejteni.Életem legszebb tíz hónapja volt... pusztán azért mert itt volt velem, támogatott mikor kellett és szerethettem... vagy talán még szeretem is?Nem tudom.Kopognak a szobám ajtaján.
-Gyere.-a hangon halk.Semmi szín nincs benne mióta elhagyott.Olyan mint az életem.Sivár szürke és jelentéktelen.Legjobb lenne öngyilkosságot elkövetni... senki sem gyászolna... mindenkinek könnyebb lenne.... nincs Cathy.Nincs szomorúság.Csak egy boldog élet és a megnyugvás a halálban... Jack dugja be a fejét az ajtón, majd beljebb sétál.
-Bejöhetek?
-Már bent vagy.Mizujs?-talán ha tudnék egy kis érdeklődést csempészni a hangomba akkor békén hagyna... nekem nem kellenek lelkizős beszélgetések, nem kellenek a szentbeszédek.Csak a csend kell, a magány...
-Cathy... mi a frász van veled?Gyere el velem szórakozni egy kicsit vagy moziba vagy mit tudom én... csak mozdulj ki egy kicsit ebből a szobából... kérlek-Jack.-Hova lett az én bulizós mosolygós Cathym?
-Tegnap temették.
Leült mellém és megölelt.
-Hidd el én tudom hogy mit érzel most-felhorkantam- tényleg tudom Cath.Számtalanszor hagytak már el.És tudod mit tettem?
-Biztos elmondod.
-Mosolyogva továbbléptem.Nem sajnálkoztam.Kérlek... tedd te is ezt.-felállt és kiment.Tényleg ezt kéne tennem?Tojni a világra és mindenre?Nem tudnám megtenni.Talán ha nem növekedne bennem ez a kicsi darab belőle akkor könnyebb lenne.Nem fogom elvetetni.Ő az én gyerekem.Az apja mellékes.Lefeküdtem az ágyra és elaludtam.Nem álmodtam semmit.Végre semmi.Egy nyugodt alvás egyedül... álmok és sikoltozás nélkül... csodás... arra keltem hogy Jack beszél hozzám.Nem nyitottam ki a szemem.Csak hallgatóztam.
-Hogy hagyhattad el?
Csend.Itt jöttem rá hogy telefonál.
-Nézd... elhiszem hogy sok más valami fontosabb de Cathy teljesen összetört.
-...
-Ez nem az én dolgom.Megvigasztalni neked kéne.
-...
-De igenis a tiéd!Azt hitted hogy minden szép és jó lesz miután csak úgy kisétálsz az ajtón?Ha nem jössz vissza akkor magammal rángatlak.
-...
-Hogy miért?Mert terhes azért.
-...
-Jól hallottad.Cathy terhes tőled.
-...
-Pedig mégis.Húzzál idefele de nagyon gyorsan vagy megkeserülöd.Értve vagyok?
-...
-De nincs de!Most azonnal iderepülsz vagy a farkadnál fogva rángatlak ide!
-...
-Cső.
Visszaaludtam.Vajon kivel telefonálhatott Jack?Annyira fáradt vagyok... nem tudom... nem akarom tudni.Remélem nem vele... ha visszajönne... abba belehalnék.De ha nem ő akkor kinek kéne tudni életbevágóan hogy terhes vagyok?Nem érdekel... aludni akarok.A vágyam teljesült.Nem álmodok... jobb lenne ha fel sem ébrednék... meg akarok halni...
Egy meleg kéz simít végig az arcomon.Felriadok és az ő arcával találom magam szembe.
-Te meg mit keresel itt?
-Én annyira sajnálom... nem tudtam hogy terhes vagy... ha tudom akkor nem megyek el... kérlek Cath... ne haragudj rám...-felhorkantam.
-Hallod egyáltalán magad?Hogy ne haragudjak?Hát persze.Tudod mit?Dugd fel magadnak a bocsánatkérésed.Nekünk nem kellesz!-berohantam a fürdőbe és a mosdónak támaszkodtam.Nem kaptam rendesen levegőt, de azért próbálkoztam.Felkelt az ágyamról és mögém sétál.A kezeit a hasamra csúsztatja... az érintése megborzongtat... még most is, mikor tisztában vagyok azzal a tudattal hogy itt hagyott és azzal is hogy nála jobban senkit sem utálok... de mégis megborzongok tőle...
-Mikor akartad elmondani?
-Érettségi után...
-És mi lett volna ha nem jövök vissza?
-Hogy érted?
-Mi lett volna... vele?
-Természetesen megszületik.Boldogan élünk Andyvel és a többiekkel...
-Apa nélkül?
-Vőlegénynek csapnivaló vagy.Akkor milyen apa lennél?-a tükrön keresztül a szemébe néztem.
-Akkor most jön a szentbeszéd... megváltoznék... tudod én sok pasival ellentétben képes vagyok rá...
-Aha...
-Kérdezhetek valamit?
-Eddig is azt csináltad.
-Őszinte választ kérek.
-Jó...
-Szeretsz még?
-Milyen hülye kérdés ez?
-Igazságot kérek nem újabb kérdést.
-Ez az igazság... ez egy hülye kérdés.Szerintem eléggé egyértelmű mi a válasz.
-Vagyis feleslegesen repültem ide hajnali háromkor.
-Olyan bolond vagy.-szembefordultam vele.-Persze hogy szeretlek.Felőlem a világ is fejjel lefelé lóghat én akkor is szeretni foglak,
Nem szól semmit csak megcsókol.A keze még mindig a hasamon.Nem érdekelt semmi... boldog voltam... nem kell más... semmi más...

THE END - na jó nem csak vicceltem.remélem eléggé hamar hoztam a fejit és remélem hogy meg vagytok vele elégedve.igyekeztem.puszi.

Életem hajnala 43.fejezet

Egy hónap teljes semmittevéssel.Jess-t egy héttel ezelőtt temettük el.Végigbőgtem az egészet.Ha Rob nem tart engem, és én nem tartom Andyt valószínűleg elestünk volna.Szörnyű volt.És az álmom is visszatért... minden éjjel ugyanaz.Még az utolsó hajszál is.Nem merek senkinek sem szólni.Tuti hülyének néznének.Jobb esetben igen.De rosszabb esetben... már a gumiszobában ülnék.Nem értem miért.Már május van... Rob ma ér haza.Pont a születésnapján.Ashleyékkel hatalmas bulit szervezünk neki... legjobban annak fog örülni amit tőlem kap... egy igazi kicsi Pattinson babát.A mi kis gyerekünket.Igen igen.Egy hónapos terhes vagyok.Érdekes hogy azt mondják maximum 20% az esély arra hogy terhes legyek és nekem mégis összejött.Majd kibújtam a bőrömből... a többiek is... de aztán gondolkodni kezdtem.Furcsa az élet... főleg az enyém...
A nappaliban ülünk és rá várunk.A ház feldíszítve, az ajándékok egy nagy asztalon.A nyolc órási géppel száll le.Kilencre itthon van.Most háromnegyed kilenc.Csodás.Már csak pár perc.Óvatosan felálltam és a konyhaablakhoz siettem.Semmi mozgás.Úgy tervezzük mikor belép úgy teszünk mintha bubulnánk*... édes lesz...
Visszasietek a kanapéra,leülök Kellan és Ash közé.
-Mikor jön már?-idegeskedek.
-Nyugi már...-Ash
-Na mi van picur?Ki akarod élni a perverz időszakod?Ennyire hiányzik?-Kellan és az ő hülye humora...
-Nem vagyok vicces kedvemben.
-Húú csak nem megjött?
Tudtam hogy viccel de azért tarkón csaptam.
-Áúú.Szóval már a szado mazo a kedvenced?-mikor meglátta a szemeimet így szólt -Oké haggyuk...
-Szerintem is-angyali mosoly.Kulcs-zörgés.Gyorsan lekapcsoljuk a lámpát és egymásra dőlünk.Persze rám óvatosan.Kopp kopp kopp.Két cipő a kövön.A villany felkapcsolódik.Úgy terveztük hogy mindenki felkel csak én nem.Én még játszom egy kicsit az alvást.Kellan óvatosan letesz maga alól.
-Sziaszt...-lepisszegik.Itt Kelly rám mutat.Asszem.-...ok.Alszik?
-Annyira várt téged... hajnali három óta fent van.
-Édesem...-egy meleg kéz megsimítja az arcom.-Cathy... édes... jó reggelt...
Felriadok.
-Jézus Rob te itt?És ti...-nézek zavartan a többiekre-Mért nem raktátok el az aj... ja semmi-mikor láttam hogy az asztal előtt állnak megnyugodtam.-Hányadika van?
-Tizenhárom.
-Jézus!Születésnapod van!És én nem... vettem semmit-zavartam hajtom le a fejem.
-Kicsim... nekem már magában elég az hogy te vagy nekem.
-Édes vagy... jéé.Mi az ott?-az asztalra mutatok.A többiek félreállnak.
-Srácok... kösz de... nem kellett volna... tényleg.
És bontogatni kezdte az ajándékokat.Annyira... nem tűnt huszonnégy évesnek.És újra hat év... nem zavar.Mellette idősebbnek érzem magam.Nem... talán nem is ez a megfelelő szó... érettebbnek.Tekintve hogy hamarosan gyerekem lesz... Épp a gitárt bontogatja amit tőlem kap... édes.Ahogyan felcsillan a szeme... tényleg mint egy öt éves gyerek aki most kapja azt a kis Match-Boxot amire várt... elnevetem magam.
-Ez csak egy gitár...
-Ez... gyönyörű... köszönöm-megcsókol.
-Igazán nincs mit.
Aztán bontogat tovább.Annyira... édes.A többiek elmennek és ketten maradunk.Még nem akarom neki elmondani.Hiszen alig tudtam meg... majd ha leérettségiztem.Már csak egy hónap...
-A te ötleted volt?-kérdezi.Előbbi jó hangulatának már egy szikrája sincs benne.
-Igen.Ashleyvel terveltük ki.Talán... nem tetszik?
-De... tetszik csak... nem érdemlem meg.-lehajtja a fejét.
-Édes...-odamegyek mellé és megfogom a kezét.-Mért ne érdemelnéd meg?Hivatalosan is huszonnégy lettél... tatusom-mosolygok.-Szeretlek.
Nem mond semmit csak megcsókol.
-Köszönöm.
-Nincs mit.Te is szerveztél bulit nekem.Elmegyek fürdeni.
-Menj csak.
-Te nem jössz?
-De... csak elpakolok.
-Oké.-Felszaladtam, összekapkodtam a cuccom és bevonultam a fürdőszobába.A kádat teleengedtem vízzel, nyomtam bele egy kis habfürdőt és élveztem az illatokat.Beültem a kádba és relaxáltam.Annyira rég csináltam már ezt... egy hónapja... régebben ez hetente kétszer volt nyugtató zenével... most erre nem volt szügség.Csak elmerültem a habokban / na meg a gondolataimban / és élveztem a csendet.Csend... szép fogalom.Régen nem szerettem a csendet.Üvölteni akartam.Rendszeresen jártam koncertekre,bulikba, és minden zajos helyre.Legtöbbször csak a szomszédok kiabálását hallgattam.A zaj volt a nyugalom forrásom.D e anyuék meghaltak és minden elcsendesedett... nem volt több zajos hely... nem volt több koncert, sem kiabálás.Semmi.Csak én, a feketeség, és a csend.Kopogtatnak.
-Gyere.
Rob dugja be a fejét az ajtón.
-Beszélnünk kell.
-Mondjad.
-Inkább gyere ki.
-O...-becsukta az ajtót-...ké.
Kiszálltam a kádból, megtörölköztem, és felöltöztem.Elrendeztem a fürdőszobát és kiléptem.Rob már az ágyon ült.Kabátban és cipőben.Mellette két bőrönd.
-El kell utaznod?-kérdeztem.
-Igen.
-Hova mész?-ma már fel se vettem.Legtöbbször mindig utazik valahová.Aztán hazajön...
-Londonba.
-Mikor jössz?
-Nem jövök vissza.
-De... miért nem?
-Nézd Cathy... -felállt és mellém sétált.-Mindkettőnknek jobb lesz így.Én élem az életem és te is.Kérlek értsd meg.
Erőtlenül bólintottam.
-Szia...
Ezzel a rövid kis mondattal kisétált az ajtómon... le a lépcsőn... ki az ajtón... ki az életemből... valószínűleg örökre...

*bubulni = aludni. ez egy barátnőm féle kifejezés.náluk szilvesztereztem és mivel egy évvel fiatalabb nálam ezért mindig azzal szivattam hogy tett le a buksid és csucsu.ő elismételte : tedd le a csuksid és bubu. elvoltunk.a fejezetért ne haragudjatok.jóvá teszem.ígérem.ne kövezzetek meg... írjatok kommentárt légyszíííí
puszi : lettííí<3

Életem hajnala 42.fejezet

Immár hivatalosan is túl vagyunk a balettversenyen.Országos második helyezés... Szép estém van.Andy épp Jessicánál, Robert meg nálam... talán kicsit túlzásba vittük a pezsgőzést.Nincs különösebb alkalom... csak azt ünnepeljük hogy mennyire szeretjük egymást... az utóbbi időben talán túlságosan is... de hát ránk fért.Amennyit veszekedtünk... borzasztó volt.Nap mint nap a plafonon voltam, sírtam, üvöltöttem, tányérokat törtem össze.Most eldöntöttük hogy mindennél jobban szeretjük a másikat és nem tudunk a másik nélkül élni.És most ezt ünnepeljük.Több mint nyolc üveg pezsgőt benyakaltunk.Persze ehhez jön még minden flanc.Gyertyafényes vacsora / egy boxerben és egy pólóban mindkettőnk részéről / eper aztán forró szintén gyertyafényes, és relaxációs zenés fürdő... de megérte.Most is épp a kádban ülünk.Nagyon be vagyunk állva.Minden hülyeségről kezdtünk el beszélgetni amiknek nagy röhögés a vége...
-Szerinted mit csinálhat most Micky Egér és Donald Kacsa?-kérdeztem nagy vihogás közepette.
-Szerintem éppen azon morfondíroznak hogy ma este melyik döntse meg Minit...-csuklott egyet, majd kortyol egyet a poharából.Olyan iszonyatos hanggal nevettem hogy visszhangzott.
-Áú...
-Mi az?-kérdezte
-Bevertem a fejem- és ezen még jobban nevettem.És csak nevettünk és nevettünk és nevettünk... egészem addig amíg nálam el nem sötétült minden.Talán elaludtam vagy valami ilyesmi... hihi...
Iszonyatosan fáj a fejem.Szét fog robbanni.Áúúú... bevettem egy fejfájás csillapítót és megreggeliztem.Robot nem találom sehol.A telefonomhoz kaptam.Gyorsan tárcsáztam és vártam.Négy csöngés... a fejem szétmegy... öt... mit szétmegy?Alkotóelemeire esik.Nagyon fáj... hat... a hetediknél felvette.
-Hol a francban vagy?-kérdeztem köszönés helyett
-Neked is jó reggelt édes kis menyasszonyom.Talán inkább délutánt.Hogy szolgál az egészséged?Mellesleg vásárolok.Tudtam hogy ki fogod fosztani a hűtőt így hát előre látóskodtam.Remélem nincs ellenedre.
-Nincs... csak megijedtem.Bocs.
-Semmi baj.Ha a helyedben lennék én is aggódnék.
-Édes... van a fejed felett plafon?
-Igen van... miért?
-Mert mindjárt elszállsz.Egoista.
-Valaki bal lábbal kelt fel...
-Én kézzel szálltam ki az ágyból.Még a lépcsőn is úgy mentem le.-Ez igaz volt.-Szeretek reggel flitt és flott lenni.
-Nagyon jó.Akkor megyek veszek neked... fagyit.
-Csapj hozzá két doboz cigit és rendben vagyunk.Mentolos.Vékony.Sötétzöld doboza van.
-Szeretlek.
-Én is téged.Szia.
-Szia.
Édes.Ezt meg tudnám szokni... Bevásárol mert tudja hogy hullafáradt vagyok, ráadásul másnapos... Annyira... figyelmes.Talán még jobban is mint mikor terhes voltam... annyira édes... néha eltűnődöm rajta hogy mit szeretek benne.Aztán csak mondom és mondom az indokokat és arra a következtetésre jutok hogy mindent.Szeretem a bozontos haját a mosolyát a hangját ahogyan megérint... sóhajtottam.
-Szia kicsim!-ééééédes... olvad a lábujjam...
-Szia drágaságom.-köszöntem vissza.
Odafutottam hozzá és ráugrottam a hátára.
-Valakinek nagyon hiányoztam.
-El sem tudod képzelni hogy mennyire-morogtam és megcsókoltam.-Vettél cigit?-suttogtam.
-Vettem.
Puszit nyomtam az orrára, leszálltam róla és elindultam a szatyrok felé.
-Csak ennyit kapok?
Szenvedélyesen megcsókoltam.
-Na azért.
Kivettem a cigimet és rágyújtottam.Ami meglepett, hogy Rob is elővett egy dobozzal és ő is.Kérdően néztem rá.
-Nem régóta.
-És hogy hogy?Miért és...
-Shh...-egy csókkal befogta a számat.Jólesően hallgattam el.
-Miután... szóval három hónapja.Ideges voltam, feszült és valamin le kell vezetnem.Verekedni nem akarok, és sportember sem vagyok.Viszont szeretem az egészségtelen dolgokat.Érted?
Pontosan tudtam hogy mire céloz.Mikor elvesztettük... őt.
-Aha... akkor ezúttal együtt füstölünk.Ugye hogy nem rossz dolog?Hányszor próbáltam neked elmagyarázni de nem hallgattál rám...
-Igazad volt.Neked mindig igazad van.Sőt Andynek is.-Hát igen.Azután a kórházban töltött hetem után Andy is rászokott.Bejött neki.És Jess már előtte is dohányzott... cigis környezet.Tökéletes.
-Végre valaki el is ismeri...-nevettem.Egoizmus ezerrel.Megcsókolt... aztán újra az ágyban kötöttünk ki...

Az álmom minden éjjel ugyan az.Andy a vállamon zokog.Azt hajtogatja folyton hogy Jess meghalt.Öngyilkos lett.Annyira szörnyű ez a kép.Néha úgy érzem beleőrülök.Robertnek nem merek szólni mert őrültnek néz.Ez kínoz már hónapok óta.Aztán az álom egyszer csak megváltozik, és Robert nyögi be fájdalmas arccal hogy mást szeret és hogy nem jön vissza.Valaki kínoz.De miért?Mért érdemlem ezt?Valakinek azt kívántam hogy dögöljön meg a kutyája?Hihetetlen...
Mikor felébredtem az óra hajnali hármat mutatott.Robert édesen szundizott mellettem.Épp mikor aludtam volna vissza egy hatalmas ajtócsapódás és az előszobában fény gyúl.Betörő nem lehet... azok nem ennyire hülyék.Felkelek.Biztos ami biztos.Az ágyam mellé készített baseball ütőt a kezembe veszem és azzal indulok meg lefelé.Csodálom hogy Rob nem kelt fel... szegénykém biztos elfáradt.Andy rángatja le a kabátot magáról.Felnéz rám.Az arca csupa könny.
-Jézusom Andy...-leteszem az ütőt és odafutok hozzá.
-Hugi...-megölel.Arcát a hajamba temeti.Zokogni kezd.
-Andy... mi van?
-Jess...-csak ennyit bír kinyögni.Leültetem a kanapéra, főzök neki egy teát.A kezébe adom.Annyira remeg hogy félő kiönti.Elveszem tőle.Remélem nem az álmom vált valóra... Jess nem halhatott meg... nem... az nem lehet... Nem is volt depressziós meg semmi... minek beszélek múlt időben?Nem depressziós.Ő a leg-életvidámabb csaj akit ismerek... nem... nem tehette.
-Andy... kérlek nyugodj meg... ha gondolod gyújts rá vagy valami... aztán szépen elmeséled hogy mi van.Oké?
Nem szól semmit csak bólint, és elindul a konyhába.Körülbelül hat szálat szívott el.A hetedikre gyújtott volna rá mikor közbeszóltam.
-Rosszul leszel és az most nem használna.-odasétáltam mellé és megfogtam a kezét.
-Kérlek mondd el hogy mi van.
-Szóval... tegnap átmentem Jesshez.Jól elvoltunk meg minden aztán egyszer csak benyögi hogy megcsalt.Pont Ő!Szakítottam vele... persze ő könyörgött hogy fogadjam vissza és hogy sajnálja de nem hittem neki.Elmentem.Aztán egy óra múlva hívnak hogy meghalt... leugrott egy hídról.Négy órája csak a rendőrségen ültem és arra vártam hogy kihallgassanak... aztán eljöttem haza.
-Jézusom... Andy én annyira saj... részvétem-megöleltem.
-Köszönöm-suttogja.
Feltámogattam a szobájába és ottmaradtam vele... egészen addig amíg elaludtunk...

NEM érdemlitek meg.nagyon szépen köszönjétek meg luciii.*-nak hogy felkerült ez a feji.ő volt az egyetlen kommentelőm.csak miatta van most feji.ezért szóljon ez most neki=) a végéért ne haragudjatok.és KÉREK KOMMENTÁRT!!! köszi <3

Életem hajnala 41.fejezet

Úgy ébredtem mint akit elütött egy kamion, felnégyeltek, savba mártogattak, és fejbevágtak egy kalapáccsal.Totál kiütöttem magam este.De hát tizennyolc is csak egyszer leszek... vagyis voltam.Halványan még dereng... mi is volt tegnap?Kaptam egy kutyát!
-Jazzie-elkezdtem fütyörészni.Kiszálltam a jó meleg ágyból.Felöltöztem és lementem a lépcsőn.Az újdolsült kiskutyám a főző Robert mellett ült és ugatott.Robert főz?Na ezt megkóstolom.Úgy is érzem hogy valami kikívánkozik.Mikor Jazz meglátott ugatva a lábamhoz futott.Felvettem.
-Szia prüntyi.Mizujs?Rob bácsi nem ad kaját?
-Annyit evett ma már mint az orosz hadsereg.
-Pedig még csak...-az órára néztem-Négy óra?Mért nem szóltál?
-Olyan édesen aludtál... meg hát szülinapod van...
-Volt édesem csak volt.
-Az nem baj.-megölelt.-Hivatalosan is felnőttél.Milyen érzés?
-Azt hiszem hányni fogok.-Berohantam a fürdőbe és láss csodát hánytam.Csodás.Fogat és arcot mostam és visszamentem szerelmemhez.
-Pedig tegnap már kiadtál magadból csomó mindent.-csóválta a fejét.
-Ne beszéljünk a hányási szokásaimról.Semmi kedvem.
-Szóval térjünk vissza előző kérdésemhez.Milyen érzés hogy felnőttél?
-Olyan fura... nem tudom elhinni...
-Velem is ez volt.
-Jézus te milyen öreg vagy...-csodálkoztam.De most már csak öt évvel vagyok fiatalabb...
-Köszi.Te nyanya
-Nincs mit tata.
Jazzie vékony hangon ugatni kezdett.
-Jólvan te kis szőrcsomó.Most csak a te kedvedért nem verem meg ezt a séfek gyöngyét.
-Nicsak ki beszél.Merre van a járókereted?
-Nekem arra nincs szügségem.Kész van már a protkód?
-Hahaha.Nagyon vicces.
-Ugye?-nevettem.Szemmel láthatólag megorrolt rám.
-Naaa... ne haragudj rám nagy... izé Robibabám.-mosolyogtam.
-Mit akartál mondani?
-Nagypapi-kuncogtam.-Jó.Befejeztem.Nem fogok többet a korodon viccelődni.-pedig még lenne egy pár...
-Na jó.Süss el egy utolsót.-sóhajtott.
-Szőrösödik már a füled?-nevetni kezdtem.Aztán erőt vettem magamon.-Bocs.Ennyi volt-megpusziltam az arcát.Jazzie vonyítani kezdett.
-Te is kérsz prüntyi?-megpusziltam a feje búbját.Megnyalta az arcom.Újra nevettem.Olyan hihetetlen jó fej ez a kutyi.Életem legjobb szülinapi ajándéka.Cuki.
-Jól elvagytok mi?-kérdezte és átkarolta a vállam.
-Az nem kifejezés.Köszönöm-megcsókoltam.
-Igazán nincs mit.Most pedig adok neki még kaját.
-El fog hízni.
-Nem baj.Szeretem a dagi kutyikat.Na gyere te zsemleszínű szőrmók császár.Kapsz egy kis kaját.Éhen ne pusztulj nekem.
Öntöttem neki egy kis vizet, adtam neki kaját, majd figyeltem ahogy csámcsog.Már gyerekkorom óta vágyom egy kutyára de anyuék sosem engedték, mert Andy allergiás rá.Akkoriban mikor kiderültek az allergiás dolgok nagyon el voltunk keseredve.Andyvel kölcsönösen imádtuk a kutyákat.Akkor derült ki hogy allergiás rájuk, mikor az egyik haverjával mentek egy menhelyre.A srác kutyát akart venni.Andy - mivel a legjobb haverja - elkísérte.De mikor elértek addig hogy megszemléljék a kutyukat Andy rosszul lett.Kiderült hogy allergiás.Andyben egy világ omlott össze.Nagyon sajnáltam.Aztán kiderült hogy allergiás vagyok a málnára.Akkor meg én voltam totálisan elkenődve.Andyvel folyton folyvást vigasztaltuk egymást, hogy majd kigyógyulunk vagy épp hozzászokatjuk magunkat a dolgokhoz.Akkoriban azzal viccelődtünk hogy milyen szánalmasak vagyunk.Két jó dolog van a világban, a kutya és a málna és mi allergiásak vagyunk rájuk.Olyankor nagyot nevettünk a sorsunkon.De felnőttünk... most már hivatalosan is.Olyankor sajnálom hogy anyuék nem lehetnek velünk.Nem dicsekedhetek nekik hogy egy színésszel járok, nekem vannak a legjobb barátaim, és hogy rendbe jött az életem.
-Min gondolkodsz életem?-kérdezte Rob és mögém térdelt.
-Végül is mindenen... az életemen...
-Életrajzot akarsz írni?
-Gondolkodtam rajta... de... nem tudom.Olyan... nehéz.
-Neked biztosan menne.
-Nem hiszem... de azért köszi.
A telefonom csörög.
-Na haragudj.
A kanapéhoz sietek.Sissy neve villog a kijelzőn.A régi balett-tanárom... felveszem...

~Robert szemszöge~

Felveszi a telefont.
-Cathy Hale.-szól bele.
-...
-Szia.Mondjad.
-...
-Hát nem is tudom Siss.Ez egy nagy lehetőség és...
-...
-De elvállalom csak... meg kell beszélnem pár emberrel hogy mi lesz.
-...
-Nem... Andy tudja hogy azt teszem ami helyes...
-...
-A vőlegényemmel.
-...
-Tudod... Robert is nagyon félt... jobban mint saját magát...
-...
-Kösz Sissy.Majd hívlak.
-...
-Szerintem egy órán belül tudni fogod.
-...
-Köszi szépen.Szia.
Letette a telefont.Vajon ki az a Sissy?Miért hívta Cathyt?Mi az a nagy lehetőség?Mit kell megbeszélnie velem?Nem értem...

~Cathy szemszöge~

Szóval országos balett verseny.És pont rám gondolt... ez hízelgő... de... Rob mit fog szólni?Nem tudom...
-Ki volt az?-Rob
-A balett tanárom... azt akarja hogy induljak egy versenyen...
-Milyen verseny?
-Balett... de szerinted ez jó ötlet?
-Mért ne lenne jó?Megmutathatod hogy mit tudsz... ez egy hatalmas lehetőség... biztos hogy ezt akarod?
-Nincs semmi más amit annyira akarok mint ezt.
-Akkor hívd vissza Sissy-t hogy igen.
-Köszönöm köszönöm köszönöm-ugrottam a nyakába.Megcsókoltam.Aztán visszahívtam Sissyt... egy hónap múlva lesz Miami-ban... kicsit azért féltem, hogy Rob azt mondja hogy nem vagyok felkészülve erre... de ha azt mondja hogy mehetek akkor megyek is...

Életem hajnala 40.fejezet

és íme elérkeztünk egy újabb kis jubileumhoz.itt a negyvenedik fejezet.jájj.sajnálattal közlöm hogy már nem sok fejezet van hátra... de nem kell elkeseredni.az Életem hajnalán kívül még több kis fanfictionon dolgozom... minden témában.a következő... nem ne is beszéljünk erről.szóval.figyelmesen olvasd végig az elbeszélő részt.sőt inkább az egész fejezetet nagyon figyelmesen.sok mindent megtudsz belőle.és kérek kommentárt.puszi : lettíí <3

Ha nem a saját szememmel nézném magam, ha nem tudnám az okot, akkor visszatekintve erre a két hónapra ezt mondanám : Te jó ég Cathy mi a szent sz*r van veled? De megmarad a saját szemszögem és az indok is.Spontán vetélés.Hogyha ebben a pillanatban visszatekintenék ismét erre a két hónapra azt mondanám hogy javultam.Eleinte minden verekedős, orrtörős, babás dolgon sírtam.Sírtam?Az enyhe kifejezés.Zokogtam, üvöltöttem, törtem-zúztam.Fájt.Nagyon fájt.De hát melyik leendő anyának nem fáj ha elveszti a gyerekét?Ráadásul az a tudat hogy a további esélyem a terhességre 10%... ez már magában olyan lehangoló.Amilyen szerencsém szokott lenni... a büdös életben nem leszek terhes... Rob szerint manapság sokan fogadnak örökbe... talán mi is megtehetnénk... talán... de mindig bennem lenne az a tudat hogy nem az én gyerekem... nem... nem tudnám megtenni... Visszatérve a visszatekintésre.Ma már csak a nagyon rossz napjaimon sírok.Ilyenkor többet veszekszem mindenkivel... miután kikerültem a kórházból Andy és Robert versenyeznek."Ki tud jobban Cathy idegeire menni?Avagy ki tudja jobban kinyalni a s*ggét?" Bűnösnek érzik magukat.Nem az ő hibájuk.Az enyém.Egy újabb.Hogy nem tudtam befogni azt a lepcses számat... várhattam volna még simán két hónapot... hogy majd szülinapi ajándéknak tőlem kapnak egy unokaöcsit... de nem... nekem be kell jelentenem pedig még nőgyógyásznál sem voltam... csodás... Sőt még Drazsé is elpusztult... a természet alkalmazkodik a hangulatomhoz... esik a hó... Tegnap nagyon összevesztünk Robbal... este elment és nem is jött haza... nem izgat... ő volt a hülye... ő kezdett el üvöltözni... kezd mindennapossá válni az hogy sírok, és ordítunk egymással... talán nem volt jó ötlet hogy ilyen hamar eljegyzett... hiszen Andy megmondta : szinte még gyerek vagyok... talán nem is kellett volna összejönnünk... ha akkor ott a forgatáson nem találkozunk... ha elmegyek amíg Kristent sminkelik... ha nem engedem hogy a bowling után megcsókoljon... talán...
Gondolatmenetemet a telefonom szakította félbe.SMS-em jött.Rejtett szám...
"Gyere le a földszintre!"
Minek?Hülyeség... nem szoktam az ilyenekben hinni de azért elindultam lefele a lépcsőn.Lent teljes sötétség... fura... emlékeim szerint égve hagytam a villanyt... mindegy...
-Hahó... valaki...
Felkapcsolom a villanyt.A lélegzetem elállt.
-BOLDOG SZÜLINAPOT!-a barátaim álltak ott és Robert... ezek szerint huszonnyolcadika van?A naptárra néztem.Igen.Február huszonnyolc vagyis... a naptár szerint felnőttem...
-Ez... ez... nem... de... hogy és... miért?-hebegtem habogtam
-Rob elintézte hogy ne is sejts semmit-kacsintott Ash
-Te... hülye... szemét... állat... -minden szónal Robertet püföltem- tudhattam... volna... hogy...-megölelt- valamire... készülsz... bakter...-belesimultam az ölelésébe.
-Sajnálom... de hatásos volt.Tényleg nem kezdtél gyanakodni.-megcsókolt.
-Khm.Ha befejeznétek végre a nyálcserét akkor odaadnánk az ajándékokat és kettesben hagynánk a gerlepárt...-Kelly
-Nem kell ajándék.
-Bella az én szerepem.Te max.Tanya lehetsz-Kris.Időközben ő is közelebb került hozzám...-Kis Edward-birtokló
-Bella... hagyd a vámpírokra ezt a dolgot...kicsi vagy még ehhez-újra megcsókoltam.Kicsi rövid és édes csók.Aztán mosolyogva fogadtam a szebbnél szebb ajándékokat a legfontosabb személyektől.Utoljára Robert maradt.Egy nagy rózsaszín doboz volt nála.A doboz oldalán lyukak.Elvettem tőle.
-Mi ez?-kétszer megráztam.
-Héhéhé.Törékeny.
Kinyitottam.A dobozból egy kölyök labrador pislogott rám nagy álmos szemeivel.Azt hittem menten megzabálom.Letettem a dobozd és kivettem belőle.Kisfiú.Elmosolyodtam.Szétcipzároztam a pulcsim és beletettem.Megnyalta az arcom.Nevetni kezdtem.Rob mosolyogva figyelte párosunkat.Nyomtam egy puszit az arcára.
-Köszönöm.
Megsimogatta a kutyus fejét.
-Igazán nincs mit.Mi lesz a neve?
-Hmm... -a barátaim felé fordultam.Jacken megállapodott a pillantásom.
-Jasper-mondtam.
A kutyus vakkantott egyet.
-Neked is tetszik kicsim?Ugye igeeen...-kezdtem el gügyögni neki.Baromi édes volt.A csajokkal eljátszottunk vele.Édes kicsi szőrpamacs.
-De Andy... ugye nem gond?Hiszen te allergiás vagy rá...
-Szard már le.Párszor tüsszögök és kész.
-Jó oké...-A csajokkal elvoltunk.A pasik addig pasisarkot tartottak.Nem tudom miről, de komoly dolog lehetett mert néha elismerő vagy sajnálkozó pillantással néztek rám.Majd kifaggatom...
-Na mi szerintem megyünk is.-Lola
Vele együtt mindenki elment.Hárman maradtunk.Andy, Robert és én.Vajon melyikük fog előbb megszólalni hogy Cathy hogy vagy?Cathy nem fáj semmi?Igaz már rég ordítottam velük.Tegnap...
-Öhm... szerintem én megyek fürdeni és lefekszem.-Andy
-Menj csak...-mondtam és leültem a kanapéra.Jazz fejét vakargattam mire az az édes kis lélek elalukált a pulcsimban.Édesem békésen hortyogott.Cukorfalat.
-De Rob és mi van ha...
-Teljesen szoba- és fajtiszta.
-Biztosan drága lehetett.
-Megérte.-mosolygott.Megcsókoltam.Ebbe a csókba beleadtam mindent.A hálát, a fájdalmat, a szeretetet, a szerelmet, és mindent.Éreztem hogy akar engem... a nadrágja árulkodott... végigdöntött a kanapén és a nyakamat kezdte csókolgatni.
-Rob... ne itt... meg amúgy is... Jazz megfullad.
Felkapott és felvitt a szobámba... ekkor még nem sejtettem hogy ennek az estének következményei lesznek...