Életem hajnala 39.fejezet

Döbbenetet lehetett leolvasni barátaim arcáról.Leolvasni?Csakhogynem megszólalt az a jól ismert érzés... Lola és Ashley szemében könnyek csillogtak és egy fanyar mosoly virított az arcukon.Kellan úgy vigyorgott mint egy eszement.Jack kikerekedett szemekkel bámult.Ha nem lenne ilyen hülye helyzet legszívesebben nevettem volna rajta.Selly és Taylor csak simán mosolygott de azért náluk is döbbent volt a hangulat.Jess... nem is tudom.Átlagos arckifejezése volt.Szerintem nem is tudta hogy miről van szó.Mindegy.Andy... róla szinte sütött az hogy legszívesebben kiugrana a bőréből.Aztán a tekintete elsötétült.
-Ez...-kezdte
-...csodálatos-Lola és Kellan
-...fantasztikus-Selly és Taylor
-...hihetetlen-Jack és Ash
-...váov-Jess =)
-...hogy képzelted?-A bátyám nem nézett rám.Egyenesen Rob felé menetelt aki értetlenül nézte.-Ő még csak tizenhét éves!Egy gyerek!Hogy képzelted?
-Andy...-szóltam közbe.
-Felcsináltad a húgomat!Na takarodj innen te...
-De Andy én...-Rob.Andy nem várta meg hogy befejezze.Az ökle előrelendült amit csak Rob orra bánt.Hangos reccsenést hallottunk és Rob AÚ kiáltását.
-Jézusom kicsim jól vagy?Rob nézz rám.Rob.
-Gyól vagyok Kadi.Benny idden.
-Egy frászt vagy jól.Eltört az orrod.Ash hoznál valami törölközőt?
-Persze.-Besietett a fürdőszobába és egy piros törölközővel tért vissza.Gyorsan beledobott pár jégkockát és Rob orrára tette.
-Köszi-Rob.
-Nincs mit-Ash
Eközben én a bátyámmal voltam elfoglalva.
-Andrew Hale.Mégis hogy a francba képzelted ezt?
-Megérdemelte.
-Nem vagyok már gyerek!El tudom dönteni hogy mit akarok.
-Nem nem tudod mert...
-Mert?Mert?Jól gondold meg hogy mit mondasz!
-Mert még csak tizenhét vagy és...
-És?A dokik azt mondták hogy nem lehet gyerekem nem rémlik?Hmm?Erre tessék.Nem fogom amiatt elvetetni mert a bátyámnak nem tetszik!Úgy akarom élni az életem ahogyan azt elképzeltem és nem úgy ahogy te mondod!Ne szólj bele!Leszarom azt hogy tizenhét vagyok!Ezt akarom és kész!Ha meg nem tetszik el lehet menni a bús fenébe.-a hasam fájni kezdett.Nem értem miért.Nem ettem semmit...
Andy elment mellettem és Rob mellé térdelt.
-Rob ne haragudj én sajnálom...
A világ elsötétült.
***
Nem emlékszem semmire.Vajon most mi történik?Emlékszem hogy Andy és Rob veszekedtek... Andy betörte Rob orrát... leordítottam Andy fejét hogy mégis hogy képzeli... aztán fájni kezdett a hasam és itt vagyok.Itt.De hol az az itt?Minden fekete.Nem fáj semmit.Fáj?Nem érzek semmit.Valahogy ismerős ez a megnyugtató feketeség.Nem tudom honnan.Általában mikor elájulok itt lebegek.Újra megkérdezem.Hol ez az itt?Az ébrenlét és az alvás között?Élet és halál között?De én nem akarok meghalni.Hiszen van vőlegényem családom és hamarosan gyerekem... tényleg... vajon hogy nevezzük majd el?Régen elgondolkodtam a neveken... ha fiú lesz természetesen Robert lesz az első vagy a második neve... a Patrick is szép név... Robert Patrick Pattinson... tetszik... nagyon is.De ha lány lesz?Liliann... de második név?Bianca?Liliann Bianca Pattinson.Tetszik.RPP és LBP.Cuki.
-Doktor úr ugye nincs semmi baja?
-Nézze Mr.Pattinson.Súlyos érzelmi sokk hatására előfordul az ilyesmi és...
Pár mondatfoszlány.Ennyi jutott el a tudatomig.Robert és talán Richards?Nem tudom.De mért nem tudok felébredni?Ugye nincs semmi baja a kicsinek?Ha elvetéltem abba én belehalok.Hallottam már olyanról hogy spontán vetélés de nem gondoltam volna hogy tényleg igaz.Milyen hülyeségeket beszélek.Nem vetéltem el.A gyerekem él, ép és egészséges.De ha nem?Ha mégis elvetéltem?Rob biztosan elhagy és egy életre megutál.Meg fog utálni.De hiszen szeret.Hogy utálna meg?Nem tudom... nem érdekel...

~Robert szemszöge~

Édes kicsi Cathy.Megfogom a kezét.Nagyon hidegek vékony ujjai.Szinte forog rajta a gyűrűje.Annyira békés.Néha elcsodálkozok rajta hogy hogyan lehet ennyire jó?Talán egy angyal?Ismertségünk első hónapjaiban tényleg elgondolkodtam rajta hogy isten küldte hozzám... hogy tudom ennyire szeretni?Hogyan?Erre nincs magyarázat.Ő a mellém kirendelt nő.Ez olyan mint a bevésődés.Nem lehet ellene tenni semmit.Még soha nem szerettem ennyire senkit.Soha.De aztán jött ő és minden megváltozott szánalmas életemben.Vajon hogy mondjam el neki?Emlékszik hogy miért történt?Annyira le lesz törve ha megtudja hogy elvetélt.Annyira örült annak a picinek.Sugárzott róla a boldogság.Megérdemelte volna hogy anya legyen.Hiszen annyira jó ember.Szerelmem teste összerándul egy kicsit.Beszélni kezd...
-Robert... Robert...
-Itt vagyok kicsim-picit megszorítom a kezét.Nem, nem ébredt fel.
-Robert Patrick Pattinson... hmm...
Édesem.Talán a baba nevén gondolkodik.Még tudat alatt is az anyaságra készül.Annyira sajnálom őt.
-Liliann... Bianca Pattinson...
Szegény kicsi menyasszonyom... Dr.Richards jött be.
-Doktor úr ugye nincs semmi baja?
-Nézze Mr.Pattinson.Súlyos érzelmi sokk hatására előfordul az ilyesmi és ugye Miss Hale-nek voltak korábbi problémái... az a golyó az alhasában nem tett jót... és mostmár sajnálom de... sokkal kevesebb az esélye a teherbe esésre...
Lehajtottam a fejem.Richards megveregette a vállam.
-Ne keseredjen el.Nem azt mondtam hogy lehetetlen hanem azt hogy kevés.
-Mégis mennyire?
-10-20%.
-Értem.
-Tényleg ne legyen elkenődve.Manapság sokan fogadnak örökbe.
-Köszönöm Doktor úr.
-Ez a munkám Mr.Pattinson.Viszlát.Majd még bejövök ellenőrizni Miss Hale állapotát.Jelen esetben eléggé bíztató.
-Köszönöm.
-Mint mondtam ez a munkám-jóságosan mosolygott és kiment.
Még egy pár percig néztem Cathy arcát.Mi lesz a felébred és megtudja?Biztosan ki fog borulni... sírni is fog... szegénykém... kegyetlen vele a sors.Mért pont vele?Amiken keresztül ment azok után megérdemelne egy kis boldogságot... ezek szerint mégsem.És mi van ha öngyilkos lesz?Nem.Cathy nem képes rá.Felállok és az ajtó felé megyek.
-Rob... hova mész?
Visszafordulok.Cathy bizonytalanul pislog rám.Odafutok hozzá és megölelem.
-Rob...-sóhajt egyet.
-Kicsim.Azt hittem nem fogsz felébredni.
-Jól van az orrod?
-Semmiség.
-Rob mi van vele?-a hasához kapott.
-Mire emlékszel?
-Ashleyéknél szilvesztereztünk mindenki elmondta hogy mi a fogadalma aztán Andy betörte az orrod.Aztán kiosztottam és utána semmi.Ja de.Te és Richard beszélgetése.Nem sok.Csak egy kis foszlány.De mondd már.
-Szóval.Elájultál és kórházba hoztunk.Kiderült hogy...

~Cathy szemszöge~

-... spontán vetélés.-A szerelmem kimondta azt a két szót amit ebben a pillanatban a legkevésbé sem akartam hallani.Zokogni kezdtem.
-Nem nem nem nem nem...-zokogtam
-Kicsim...-megölelt.A pulóverébe kapaszkodtam.
-Kérlek mondd hogy nem igaz.Mondd azt hogy nem igaz.Kérlek...-a végét suttogtam.
-Annyira sajnálom-a hangja elcsuklott
-Megtennéd hogy... egyedül hagysz egy kicsit?
-Ugye nem akarsz semmi őrültséget csinálni?
-Nem csak... nem szeretem ha sírni látnak.
-Tudom.Megyek.-megcsókolta könnyes arcomat-Annyira elmondhatatlanul szeretlek.
-Én is téged.-Robert kiment és én az ágyamra dőlve zokogtam... egészen addig amíg az álmok világában találtam magam...

Életem hajnala 38.fejezet

sajnálom sajnálom sajnálom!bocsi hogy ennyit váratott magára de itt van és kész.nem akarok magyarázkodni de megteszem a kedvetekért.baromira zűrös hetem volt és ugye a lustaság mindig győz... tényleg sajnálom.na jó olvasgatást és kommentárt kérek ám=) ja és köszönöm a több mint négyezer látogatót.=) puszi.



Na tessék.Jól megcsináltam.Titkolózhatok a barátam is a bátyám előtt is.Nagyon jó.Ügyes vagy Cathy.Majd a fogadalmaknál beavatom őket.Majd beavatom őket.De hogy csináljam?Tök jó.Mehetek egy titokkal szilveszterezni.Ez a kis titok megváltoztatja az életem.Na meg az Ő életét is.Fel kell adnia a színészi karrierjét.Itthon egy család fogja várni nyolc hónap múlva.Kiélvezetlen nyolc hónap lesz.Megígérte hogy folyamatosan mellettem lesz, amikor csak lehet nem megy dolgozni, bármikor hívjam akár forgat akár nem... szegénykém mindent megtesz értem.De istenem.Csak terhes vagyok.Nem én fogom megszülni Jézust... nekem nem kell ennyi figyelmesség... jó nem mondom néha jólesik de nem töményen a nap minden percében... a kicsi érkezése / jelen esetben még létének kiderülése / felborítja az életünket.Nem izgat.Az orvosok végleg lemondtak róla hogy valaha is terhes legyek.Erre mi jön?Reggeli rosszullét, megnőtt étvágy... és a terhességi teszten a kék csík... még nem látszik semmi.Nincs még pocim...
Beállok a forró zuhany alá.Ez valamennyire lenyugtat.Igen ez kell most.Nyugalom.Pár perc múlva elindulunk.Gyorsan lezuhanyzom, felöltözöm, aztán lefelé veszem az irányt.Rob a kanapén terpeszkedik.A szeme csukva.Eléguggolok.
-Indulhatunk drága apuka?
Na erre azonnal kipattan a szeme.
-Anyuka.Ne hozza rám a frászt.
-A frász miatt nekem kéne aggódnom.
-Mehetünk?-kérdezte
-Persze.Menjünk.
Felállt és felvette a kabátját majd rám is rámsegítette.Aztán megsimogatta a láthatatlanul domborodó hasamat.Felvettem a vörös sapkámat és a fekete kesztyűmet.Ő is így tett.Megcsókoltam.
-Rá még várni kell.Egyenlőre velem kell beérned.
-Hát... na jó.Beérem veled is.
-Ajánlom.
Bezárta a házat bekapcsolta a riasztót, addig én beültem a kocsiba.Feltekertem a fűtést.Borzongva simultam bele az ülésbe.Életem beszállt mellém.Egymásra mosolyogtunk aztán bekapcsoltam a rádiót.Még mindig adtak egy pár karácsonyi dalt ami nem ment ki a divatból.Robbal végigénekeltük ezeket.A keze vagy a kezemben vagy a combomon pihet.Nálam ugyanez.Rádöbbentem hogy az a júniusi nap, amikor a medencében gondolkodtam megváltoztatta az életemet.Utána csőstül jött a baj.Vagy a szerencse?A sors?A végzet?Nem tudom.Nem tudhatom.Nem értem hogy miért történt.Mennyire utáltam de egy csók megváltoztatta az érzéseimet... valószínűleg örökre.
-Mit gondoltál mielőtt még nem ismertél?-kérdezte életem.
-Te a vesémbe látsz?Épp a múltunkon gondolkodtam.
-Nem éppen de azért kíváncsi vagyok.
-Azt gondoltam hogy egy bájgúnár vagy.Sajnáltatod magad hogy nincs barátnőd nem voltál még szerelmes mennyire szar az életed depressziós vagy stb.Közben nem vetted azt észre hogy ezernyi csaj feküdt a lábad előtt, az emberek 30%-a sose lesz szerelmes mert egyszerűen nem látják az igazit senkiben, és vannak akik arról álmodoznak hogy bárcsak ez meg az meg amaz.Neked az öledbe hullt az egész.Röviden ennyit.Te mit gondoltál?
-Hülye kis fruska de pontosan céloz...-nevetett
-Komolyan?
-Halálosan.
-Szóval kölcsönösen utáltuk egymást de aztán minden megváltozott.És nézd.Megvan a gyümölcse.-simogattam a hasam.
-Annyira szeretlek.
-Én is szeretlek.
Ezután már nem nagyon beszélgettünk.Megnyugtató volt hogy ő is utált.Aztán.Paff a bűvös sárkány és szeretjük egymást.Milyen régóta... ha jobban belegondolunk ő az első szerelmem.A többieket csak elfogadtam.Pasi pasi.Kész.De ő... ha nincs velem a szívem szakad meg.Ha velem van?A szívem kiugrik a helyéből.Teljes mértékben imádom, odavagyok érte, szeretem és ő viszont szeret.Ő több mint egy bogár életem szélvédőjén.Ő több mint egy fiú és ez több mint egy szerelem.Valóságos kötődés egymás iránt.Viszontszerelem.Nem lehet szavakkal leírni hogy mit érzek.Azt mondják hogy az igaz szerelmet nem lehet kifejezni sem szavakkal sem tettekkel.Na jó talán tettekkel mégis.De hogyan?Ááá.Kibírhatatlan ez az érzés.Félelmetesen erős, csodálatosan szép...
-Itt vagyunk-szerelmem hangja kiragadott a gondolataim közül.És valóban.Ashley-ék háza előtt álltunk.Újra itt...
-Oké.De várj.Hogyan oldjuk meg a pezsgő témát?
-Vagy iszol egy kicsit és mikor a többiek nem figyelmek átöntöd az enyémbe vagy azt mondod hogy már ittál és narancslevet kérsz.
-Iszom egy kicsit.
-Jó.Max három korty.Jól meggondoltad?
-Persze.Megyünk?
-Igen.-kisegített a kocsiból és kézenfogva sétáltunk a házhoz.Nagyon izgultam.Andy mit fog szólni?Na és Ashley?
-Jézusjézusjézus...-ismételgettem
-Nem lesz semmi baj.-becsöngetett.Ashley nyitott ajtót.Lepusziztunk és beléptünk.Igazi szilveszteri díszítés.Nagyon cuki.Ash rám aggatott egy pink flitteres sálat és egy pink cilindert.Ebben fogom nyomni egész este.Neki tengerkék.Lolának természetesen lila.Kristent meg sem hívta.Sellynek narancs, Jessnek zöld.A fiúknak meg semmilyen.Elvannak ők kalap és sál nélkül.Áttáncoltuk az egész éjszakát.Természetesen én óvatosabb voltam.Nem tűnt fel nekik.Huhh.Csodás.Most épp 23:59-nél tartunk.
-3... 2... 1... BOLDOG ÚJÉVET!!!
Megcsókoltam Robertet.Imádom ezt a srácot.
-B.U.É.K.-mondta
-Neked is.-mondtam mosolyogva.
-Srácok!Fogadalmak?-leültünk a kanapéra.
-Én megfogadom hogy ezentúl csak annyit iszom amennyit Ash megenged.-Jack
-Akkor te ebben az évben nem fogsz inni...-morogta Selly.Nevettünk.Reméltem hogy engem hagynak utoljára.
-Én megfogadom hogy egy hónapig nem vásárolok-mondta Ash
-Én megfogadom hogy annyit forgatok amennyit muszáj.A többit a családommal töltöm-Kelly
-Én megfogadom hogy bármit megteszek hogy Willy egészséges legyen.-Lola
-Na és Willy?-kérdezte Jack
-Ő megfogadja hogy jó kisbaba lesz.Ugye aranyom?-simogatta meg Willy fejét.Pár percel ezelőtt aludt el.Édes kicsikém.
-Andy?-kérdeztem
-Megfogadom hogy nyitok egy éttermet ha nem léptetnek elő.-Andy
-Én megfogadom hogy örökké szeretni foglak-Jess
-Én megfogadom hogy minden héten lemegyek gyúrni-Taylor
-Én megfogadom hogy színészkedni fogok.-Selly
-Én megfogadom hogy még az idén elveszlek feleségül-intézte fogadalmát hozzám életem.
-Köszönöm-mosolyogtam
-És te Cathy?
-Megfogadom hogy leszokok a cigiről.
-Naa végre-Jack-Valami előzmény?
-Hát végül is van...
-Na és mi az?
-Srácok-felálltam- valami fontosat el kell mondanom.Valaki örülni fog valaki nem.Nem tudom de muszáj.
-Halljuk...
-Ki vele...
-Mondd már...
-Szóval az van hogy... terhes vagyok...

wííííí =)

megtörtént a csoda.ez a nap életem egyik meghatározó eseménye.megnéztem az újholdat.igaz felirattal de baromi élvezetes volt.mikor kiléptem a moziból szabályosan remegett a térdem. varázslatos volt.weitz nagyot alkotott.és hát robert... hozta az az édes cukivámpír formáját.eszméletlen jó.erre kb. fél évet várni kellett.de nagyon megérte.nagyon nagyon nagyon.csak egy kis érdekesség.a film ezzel a mondattal ért véget ami nem más mint a mi édes Edwardunk szájából hangzott el :
" Gyere hozzám feleségül Bella! "
többet nem is mondok mert Vivi leharapja a fejem.ne sajnáljátok a mozijegyeket nyomás megnézni.én is körülbelül húsz percet álltam sorba.megérte.nagyon megérte.
na nem húzom tovább az agyatokat.
puszi : lettí <3

szóval...

hát gyerekek.újhold van.ma mutatják be az újholdat a mozikban.én sajnos nem tudok elmenni, csak szombaton / a camponába / de nem baj.még az égiek is velünk vannak hiszen a hold is új formát öltött =)

a kép az ablakomból van fényképezve... olyan szép.annyira de annyira.jájj de be vagyok zsongva.alig várom a szombatot.=)=)
puszinyuszi mindenkinek és szép újholdat.aki ma nézi meséljen =) puszi :

letti <3

Életem hajnala 37.fejezet

Szörnyű hányingerrel és fejfájással ébredtem.Robert nem volt mellettem.Borzalmas éjszakám volt.Nem aludtam ki magam.A rémálom megváltozott.Az esküvőnkön álltam Roberttel.A pocim gömbölyded volt.Terhes lehettem?Jó vicc.Már a tudatalattim is kínoz és szórakozik velem.Fura.A pap már ott tartott hogy " szóljon most vagy hallgasson örökre! " Ekkor Kristen felállt a helyéről és elkezdte sorolni.Robert nem szeret engem, csak vele akar lenni, megcsal egy jó ideje és a többire nem emlékeztem.Szörnyű.Mért kínoznak engem?Ezek az álmok felérnek egy kínzással.Egy több napos, hosszú, fájdalmas kínzással.Szörnyű volt.Kirohantam a vécére és kiadtam az este folyamán elfogyasztott dolgokat.Vicces volt, szinte látni véltem a virsli darabokat.Fogat mostam.A fejfájás ellen bevettem egy kis fejfájás csillapítót.Mikor visszamentem a szobába Rob az ágyon ült.Bebújtam mellé.
-Hánytál édesem?-kérdezte mosolyogva
-Csodálkozol?-néztem értetlenül
-Este nem ittál sokat.Egy kis whiskey-t de azt is csak egy fél pohárral.
-Fura.Tökre beállva éreztem magam.Na mindegy.
-Hát mindegy...-helyeselt ő is
-Hogy van a homlokod?
-Jól.A doki azt mondta hogy holnapután mehetek vissza és akkor leveszi a kötést.Nem fog semmi látszódni.Szilveszterkor meg mehetünk bulizni.
-Annyira sajnálom-suttogtam magam elé meredve.Most nem sírtam.A könnyeim kifogytak az este folyamán.Nagyon sokat sírtam.Már akkor is amikor Ashleyékkel elvonultunk beszélgetni hogy milyen szép volt az esküvő és felemlegettünk pár emlékünket... nem tudom mi van velem.
-Kicsim.Most azonnal hagyd abba.Nem vagy hibás semmiben.Hallod?-emelte fel az állam
-De...
-Semmi de.Most pedig menjünk le reggelizni.
-Oké-mosolyogtam és megcsókoltam.Hosszan csókolóztunk.El nem hiszem mennyire tudom szeretni ezt a bolond srácot.Ez alatt a pár hónap alatt totálisan beleszerettem.Imádom.Mindennél jobban.Nem tudom ő mit érez.De a tettei megmutatják.Hiszen megkérte a kezem.Az ő gyűrűje van az ujjamon.Képes volt hajnali hatkor felkelni azért hogy megvegye nekem a gyönyörű rózsaszín köves gyűrűt ami az összetartozásunkat jelképezi.Elszakadtam bársonyos ajkaitől nyelvet öltöttem, és lefutottam a lépcsőn.
-Héé várj meg...-hallottam szerelmem hangját.Csak nevettem.Aztán a konyhába érve lefagytam.Az asztal meg volt terítve, és szinte roskadozott a sokfajta reggelinek szánt dologtól.Robert karjait éreztem a hasamon, ahogyam hátulról átölelt, az ajka a fülemnél volt.
-Látni akartam hogy mit szólsz.Kár hogy nem vártál meg.Tetszik?-kérdezte morogva miközben a nyakamat csókolgatta.Megadóan simultam bele ölelésébe.
-Nem kellett volna.De azért köszönöm.-csókoltam meg újra
-Igazán nincs mit.A menyasszonyomnak bármit.-mosolygott
-Hmm... tetszik ez a megszólítás.
-Reméltem.
Leültünk az asztalhoz és belapátoltuk a reggelinket.Valami isteni volt.Igazi karácsonyi kaja.Palacsinta meg ilyesmik.Nagyon sokat ettem, pedig nem is éreztem magam éhesnek.Mi a franc van velem?!Rémálmok, sok sírás, megmagyarázhatatlan reggeli rosszullétek, megnőtt étvágy... aztán egy gondolat fogalmazódott meg bennem.De nem.Az nem lehet.Nem lehetek terhes.Hiszen nem lehet gyerekem.Nem nem nem nem nem.
-Cathy jól vagy?-aztán megint jött egy rosszullét.Kirohantam a mosdóba és kiadtam magamból a reggelit.Nem lehetek terhes.Ez... nem lehetséges.Hiszen az a golyó a hasamba maradandóan károsította a méhemet.Ez... nem igaz.Kotorászni kezdtem a szekrényben, az ajtót kulcsra zártam.A könnyeim már folytak.Nem lehetséges.Hamar megtaláltam a terhességi tesztet.Gyorsan megcsináltam és kivártam az előírt öt percet.Amikor azt akarod hogy gyorsan teljen az idő csak azért is lassabban kattognak a mutatók.Aztán letelt.A csík kék volt vagyis... pozitív lett.Terhes vagyok.Valahol belül melegség öntött el.Egy kisbaba a karjaimban.Egy kicsi Robert.A könnyeim nem a feszültségtől hanem a boldogságtól folytak.Kinyitottam az ajtót.A teszt még a kezemben volt.Rob lefagyva állt az ajtó előtt.Nevetve a nyakába ugrottam.Szegénykém azt sem tudta hogy mi van.
-Cathy mi van?Mi az?
-Terhes vagyok.-mondtam mosolyogva.
-Mi?Ez most komoly?-megdöbbent
-Te... nem is... örülsz?-kérdeztem elképedve és hátrálni kezdtem tőle.
-De örülök persze de egy gyerek nagy felelősség.És neked be kell fejezned a sulit meg ilyesmik és én meg forgatok és...
-Szóval nem örülsz.Most jön az a rész hogy vetesd el.Nekem nem kell gyerek.
-Cathy erről szó sincs!-megölelt.A könnyeim újra folyni kezdtek.
-Nem fogom elvetetni.Magában az is csoda hogy terhes lehetek.Ha meg egészséges lesz akkor az világszenzáció.Ne is álmodj róla hogy nem tartom meg.A sulit úgy is be tudom fejezni hogy babát várok.A tesi órákkal gond lesz... az egyetemen tudok halasztani egy évet.Ha neked így nem kellek akkor megértem.Ott az ajtó-mutattam felé és kihátráltam az ölelésből.
-Félreérted.Én csak féltelek.Nagyon fiatal vagy még.Biztosan ezt akarod?
-Biztosan-mondtam.
-Hát akkor-megpuszilta a hasam- szerbusz kisfiam.
-Honnan tudod hogy fiú lesz?-kérdeztem szemrehányóan
-Nekem fiam lesz.Ha lány akkor nem is az enyém.
-Akkor megcsaltalak mert tuti hogy lány lesz.
-Ezen még ráérünk gondolkodni nem?
-Több mint nyolc hónapunk van rá...
Azzal belevetettük magunkat a jövőnk tervezésébe...

először is nagyon szeretném megköszönni lucusomnak az ötleteket =)nagyon nagyon nagyon.
vivimnek is köszönöm hogy tartotta a lelket bennem =)
és végezetül köszönöm magamnak hogy zseni vagyok / ugye vivi? /
neem nem vagyok zseni.

Szörnyű hányingerrel és fejfájással ébredtem.Robert nem volt mellettem.Borzalmas éjszakám volt.Nem aludtam ki magam.A rémálom megváltozott.Az esküvőnkön álltam Roberttel.A pocim gömbölyded volt.Terhes lehettem?Jó vicc.Már a tudatalattim is kínoz és szórakozik velem.Fura.A pap már ott tartott hogy " szóljon most vagy hallgasson örökre! " Ekkor Kristen felállt a helyéről és elkezdte sorolni.Robert nem szeret engem, csak vele akar lenni, megcsal egy jó ideje és a többire nem emlékeztem.Szörnyű.Mért kínoznak engem?Ezek az álmok felérnek egy kínzással.Egy több napos, hosszú, fájdalmas kínzással.Szörnyű volt.Kirohantam a vécére és kiadtam az este folyamán elfogyasztott dolgokat.Vicces volt, szinte látni véltem a virsli darabokat.Fogat mostam.A fejfájás ellen bevettem egy kis fejfájás csillapítót.Mikor visszamentem a szobába Rob az ágyon ült.Bebújtam mellé.
-Hánytál édesem?-kérdezte mosolyogva
-Csodálkozol?-néztem értetlenül
-Este nem ittál sokat.Egy kis whiskey-t de azt is csak egy fél pohárral.
-Fura.Tökre beállva éreztem magam.Na mindegy.
-Hát mindegy...-helyeselt ő is
-Hogy van a homlokod?
-Jól.A doki azt mondta hogy holnapután mehetek vissza és akkor leveszi a kötést.Nem fog semmi látszódni.Szilveszterkor meg mehetünk bulizni.
-Annyira sajnálom-suttogtam magam elé meredve.Most nem sírtam.A könnyeim kifogytak az este folyamán.Nagyon sokat sírtam.Már akkor is amikor Ashleyékkel elvonultunk beszélgetni hogy milyen szép volt az esküvő és felemlegettünk pár emlékünket... nem tudom mi van velem.
-Kicsim.Most azonnal hagyd abba.Nem vagy hibás semmiben.Hallod?-emelte fel az állam
-De...
-Semmi de.Most pedig menjünk le reggelizni.
-Oké-mosolyogtam és megcsókoltam.Hosszan csókolóztunk.El nem hiszem mennyire tudom szeretni ezt a bolond srácot.Ez alatt a pár hónap alatt totálisan beleszerettem.Imádom.Mindennél jobban.Nem tudom ő mit érez.De a tettei megmutatják.Hiszen megkérte a kezem.Az ő gyűrűje van az ujjamon.Képes volt hajnali hatkor felkelni azért hogy megvegye nekem a gyönyörű rózsaszín köves gyűrűt ami az összetartozásunkat jelképezi.Elszakadtam bársonyos ajkaitől nyelvet öltöttem, és lefutottam a lépcsőn.
-Héé várj meg...-hallottam szerelmem hangját.Csak nevettem.Aztán a konyhába érve lefagytam.Az asztal meg volt terítve, és szinte roskadozott a sokfajta reggelinek szánt dologtól.Robert karjait éreztem a hasamon, ahogyam hátulról átölelt, az ajka a fülemnél volt.
-Látni akartam hogy mit szólsz.Kár hogy nem vártál meg.Tetszik?-kérdezte morogva miközben a nyakamat csókolgatta.Megadóan simultam bele ölelésébe.
-Nem kellett volna.De azért köszönöm.-csókoltam meg újra
-Igazán nincs mit.A menyasszonyomnak bármit.-mosolygott
-Hmm... tetszik ez a megszólítás.
-Reméltem.
Leültünk az asztalhoz és belapátoltuk a reggelinket.Valami isteni volt.Igazi karácsonyi kaja.Palacsinta meg ilyesmik.Nagyon sokat ettem, pedig nem is éreztem magam éhesnek.Mi a franc van velem?!Rémálmok, sok sírás, megmagyarázhatatlan reggeli rosszullétek, megnőtt étvágy... aztán egy gondolat fogalmazódott meg bennem.De nem.Az nem lehet.Nem lehetek terhes.Hiszen nem lehet gyerekem.Nem nem nem nem nem.
-Cathy jól vagy?-aztán megint jött egy rosszullét.Kirohantam a mosdóba és kiadtam magamból a reggelit.Nem lehetek terhes.Ez... nem lehetséges.Hiszen az a golyó a hasamba maradandóan károsította a méhemet.Ez... nem igaz.Kotorászni kezdtem a szekrényben, az ajtót kulcsra zártam.A könnyeim már folytak.Nem lehetséges.Hamar megtaláltam a terhességi tetszet.Gyorsan megcsináltam és kivártam az előírt öt percet.Amikor azt akarod hogy gyorsan teljen az idő csak azért is lassabban kattognak a mutatók.Aztán letelt.A csík kék volt vagyis... pozitív lett.Terhes vagyok.Valahol belül melegség öntött el.Egy kisbaba a karjaimban.Egy kicsi Robert.A könnyeim nem a feszültségtől hanem a boldogságtól folytak.Kinyitottam az ajtót.A teszt még a kezemben volt.Rob lefagyva állt az ajtó előtt.Nevetve a nyakába ugrottam.Szegénykém azt sem tudta hogy mi van.
-Cathy mi van?Mi az?
-Terhes vagyok.-mondtam mosolyogva.
-Mi?Ez most komoly?-megdöbbent
-Te... nem is... örülsz?-kérdeztem elképedve és hátrálni kezdtem tőle.
-De örülök persez de egy gyerek nagy felelősség.És neked be kell fejezned a sulit meg ilyesmik és én meg forgatok és...
-Szóval nem örülsz.Most jön az a rész hogy vetesd el.Nekem nem kell gyerek.
-Cathy erről szó sincs!-megölelt.A könnyeim újra folyni kezdtek.
-Nem fogom elvetetni.Magában az is csoda hogy terhes lehetek.Ha meg egészséges lesz akkor az világszenzáció.Ne is álmodj róla hogy nem tartom meg.A sulit úgy is be tudom fejezni hogy babát várok.A tesi órákkal gond lesz... az egyetemen tudok halasztani egy évet.Ha neked így nem kellek akkor megértem.Ott az ajtó-mutattam felé és kihátráltam az ölelésből.
-Félreérted.Én csak féltelek.Nagyon fiatal vagy még.Biztosan ezt akarod?
-Biztosan-mondtam.
-Hát akkor-megpuszilta a hasam- szerbusz kisfiam.
-Honnan tudod hogy fiú lesz?-kérdeztem szemrehányóan
-Nekem fiam lesz.Ha lány akkor nem is az enyém.
-Akkor megcsaltalak mert tuti hogy lány lesz.
-Ezen még ráérünk gondolkodni nem?
-Több mint nyolc hónapunk van rá...
Azzal belevetettük magunkat a jövőnk tervezésébe...

először is nagyon köszönöm lucusomnak és vivimnek az ötleteket =)
remélem tetszik és KOMMENTÁRT KÉREK!
szavazni is tessék... =)

=)

http://www.rendezvenyfotozas.hu/v2/gallery.php?id=40018&pid=1009491

akit érdekelne ez ÉN vagyok =) éppen táncolok =) nagyon sexi a ruhám =) főleg egy lila kabáttal és deszkás cipővel =) így mentünk ki füstölögni =) jó volt =)
puszi : letti <3

hát ez is megtörtént...

végre túlléptük a három-ezer látogatót =) köszönöm mindenkinek =) legyen további szép napotok =)

Életem hajnala 36.fejezet

Egyforma mozdulatot tettünk.Ő a kormányt én a karosszériát fejeltem le.Percekig csak kóvájgott a fejem.Nagyon fájt.Tuti be fog lilulni.Cathy hülye vagy!?A vőlegényednek a homlokán étlenkedik egy bazi nagy vágás mellesleg ömlik belőle a vér / ha vámpír lennék már tuti nem élne / és te azzal törődsz hogy a homlokod be fog lilulni?Hülye ribanc.
-Rob... Rob édesem jól vagy?Robert...
-Én jól csak kicsit megszédültem.Kicsit?Hol vagyok?
-A kocsiban.Az előbb ütköztünk...
-Az a hülye féreg kijött elém.Áúúú... -nyúlt a homlokához
-Ne nyúlkálj.Még a végén elfertőződik.Hívom a mentőket.
-Igazán nem szügséges jól vagyok.
-Dehogy vagy jól.
-De...
-Semmi de.
Kihívtam a mentőket és pár perc múlva már a kórház udvarán voltunk.Robertet támogatva sétáltam be a betegfelvételhez.Alacsony vörös hajú nő tétlenkedett a pult mögött.Mikor meglátta Robot egy percre kihagyott a lélegzete.
-Jóestét miben segíthetek?-az a benyalós hang... azt hittem menten pofonvágom de úgy hogy szoros ismertségben lesz a szent anyafölddel.Na akkor most kiosztom.
A kezemet a pultra tettem hogy jól látszódjon a jeggyűrűm.
-Egy.Mint látja a nem volt jó estém.Kettő.Hajnal van.Három.Ha nem vette volna észre a vőlegényem - erősen megnyomtam a szót - homlokából ömlik a vér.
-Hát jó.Hívok egy orvost.Hogy milyen sürgős egyeseknek...-ciccegve elvonult volna ha nem szólok utána.
-Ne kóstolgass anyukám mert nem állok jót magamért.
-Azt szeretném én látni.
Kirángattam a pult mögül és megütöttem.
-Na hol az az orvos?
-Második emelet jobbra a harmadik ajtó-morogta
-Köszönöm.-Fogtunk egy liftet és pár pillanat múlva az említett sürgősségin álltunk.Robnak valahonnan szerváltak a mentősök egy gézdarabot úgyhogy most oda folyt szegénykém vére.Miközben ültünk és vártunk egy gondolat fogalmazódott meg bennem.Miattam történt.Ha nem terelem el Rob figyelmét akkor most semmi baja se lenne.Miattam van az egész.Miattam és csak is miattam.Én hülye liba.Aztán újra jött egy gondolat.Az álmom, ami már hónapok óta kísért.Mégiscsak a jövőbe láttam.A jövő egy kis szeletkéjét.Ezek után biztos leszek az álmaimban.Hiszen néhányszor azt is megálmodtam anyuék balesete előtt hogy a temetésükön állok.Valóra vált.Azt is álmodtam hogy Andy egy étterem előtt integet nekem egy képről.Vajon honnan?Ki akarhatta azt hogy én lássam a jövőt?Nem tudom.A könnyeim folytak.Megállíthatatlanul és én némán zokogtam.Robert felém fordult.
-Nézd elhiszem hogy szörnyen nézek ki de ennyire?-mosolygott halványan
-Miattam-mondtam
-Mit miattad?
-Miattam van ez az egész.Ha nem kezdek el...
-Héhéhé.Itt hagyd abba.Nem a te hibád, nem az enyém.Egyszerűen nem figyeltünk egy percre.Nagy ügy.Bárkivel megesik.
-De nézd mi lett belőle.-mutattam a homlokára
-Semmiség.Nem is érzem.-magához ölelt-Ne aggódj.Semmi baj nincs.
-Úgy utálom ha neked kell vigasztalnod.-morogtam a zakójába.Aztán elhúzódtam és a táskámban kezdtem el turkálni.
-Boldog karácsonyt-adtam oda neki a kis dobozkát, benne a fehérarany karkötővel.-Nem így terveztem az ajándékozást, de ha már így jött össze...
-Köszönöm.Boldog karácsonyt-nyomott a kezembe egy ugyanolyan kis dobozkát.Nocsak.Ugyan azt adtuk a másiknak.Egy perc múlva már minkettőnk kezén ott csillogott az összetartozásunk második jele.
-Szeretlek.-hozzábújtam
-Én is szeretlek.-ölelt át
Dr.Richards jött ki a teremből.
-Mr.Pattinson?
-Én vagyok-állt fel szerelmem
-Kérem menjen be.-mondta és hozzámfordult.Miután Rob bement így szólt.
-Miss Hale.Hívjunk fel valakit?
-Nem szügséges.Majd én riasztom a többieket és valaki hazavisz.De azért köszönöm.
-Rendben Miss Hale.Hamarosan végzünk a fiatalemberrel.Amúgy gratulálok hozzá.
-Köszönöm-mosolyogtam
Richard doki visszament Roberthez én pedig hívtam Andyt.
-Cathy?
-Én vagyok.
-Mi a rákos fenét akarsz hajnali háromkor?
-Értünk tudnál jönni?
-Persze.Rögtön előállok a hintóval.Nem tudsz hazajönni taxival?
-Kórházban vagyok.
-Jézusom mi történt?
-Ashéktől jöttünk haza és az előttünk lévő autó túl hirtelen fékezett és belementünk.
-Van valami bajotok?
-Robnak most varrják a homlokát, de nekem semmi.
-Oké.Tíz perc és ott vagyok.Hol vagytok kórházon belül?
-Richardsnál.
-Akkor tudom.Tíz perc.Szia.
-Szia.
Letettem és vártam.És csak vártam.Bentről halk beszélgetés szűrődött ki.Nem értettem miről szól de nem is érdekelt.
-Cathy?-Andy hangja volt.Hátrafordultam.Andy.Minő meglepetés.A könnyeim lecsordultak újra és újra.
-Jajj Törpi-megölelt
-Miattam van!Csak miattam.
-Ez nem igaz.
-Dehogynem.
-Nem nem igaz-hallottam Rob hangját.Kibontakoztam Andy öleléséből és a szememmel rögtön Őt kerestem.Meg is találtam.Pár lépéssel előttem állt, homlokán fehér kötés.Azok a hülye könnyeim... odamentem hozzá és megöleltem.
-Sajnálom-mondtam
-Mit?
-Hogy létezem...
-Ne hülyéskedj.Az életem egy merő sivatag lenne nélküled.
Megcsókoltam.
-Annyira szeretlek.
-Én is téged...
Csak azért imádkoztam hogy vége legyen ennek a napnak.Minnél hamarabb... szerencsére ez teljesült...